(Kossuth képviselőházi beszéde egyértelművé tette, hogy noha nem bízik a javasolt békeküldöttség kísérletének sikerében, azt nem ellenzi, de figyelmezteti tagjait, hogy csak a „nemzetnek igazságos s törvényes jogait” biztosítva köthető béke.)
„Kik a mult martiusi napok óta figyelmökre méltatták s figyelmökben akarták tartani írásaimat, beszédeimet és tetteimet, kegyesek lesznek igazolni azon szavaimat is, mellyet most mondok, miszerint mindig azt tartottam, hogy Magyarország nem támadó harczot visel, nem akar semmit acquiralni [megszerezni], csak megtartani azt, a mire a király megesküdött, a mihez törvényes joga van; s miután egyebet nem csak ezt akarja, s én a szerencsétlenségek egyik legnagyobbikának tartom a háborút, csak egyet ismerek ennél nagyobbat, egy nemzetnek halálát, s egy nemzetnek gyalázatát, bizonyosan én fogok leginkább örvendezni, ha a nemzetnek igazságos s törvényes jogait, becsületét, szabadságát, s azon viszonyokat tekintetve véve, mellyek köztünk s az austriai monarchia között fen forognak, a méltányos kiegyenlítést béke útján biztositíthatjuk. Tehát nem vagyunk ellene, ha az országgyűlés meg akarja kísérteni azt, valljon azon részen, melly igazságtalan háborút visel Magyarország ellen, van-e valami akarat az igazságnak fenntartására. Azok után, mik az ellenség részről történtek, s azon nyilatkozatok után, miket az austriai monarchia részéről… mondatni hallottam, megvallom, nem nagy reménnyel vagyok, hogy ezen lépések sikere legyen, hanem ha lesz sikere áldani fogom az órát, midőn az országgyűlés közbenjárulása által olly békét eszközöl a nemzet, melly által megvédte szabadságát és becsületét: ha pedig sikere nem lenne a lépésnek, akkor ujabb ösztön lesz a nemzetnek megállani az igazságos harczot az utolsó emberig.
Ha meg akarjuk kísérteni, igazságos basison kibékülni, szívesen hozzájárulok s kinyilatkoztatom, hogy azokat, kik kiküldetnek, ne tekintsük olly meghatalmazottaknak, kik az országgyűlés helybenhagyása nélkül a speciális feltételeket megköthetik, mert akkor részletes utasítást kellene előre adni, ez pedig az alkura nem jó eszköz. Kiket az országgyűlés meg fog bízni, kikre ezen szép hivatás és bizalom fog esni, fel fogják találni utasításukat azon szavakban, miket elmondatni hallottam hogy t. i. köttessék béke Magyarország szabadságának, becsületének s jólétének megóvására. (Ugy van.)
Fel fogják találni az utasítást ezen szavakban hazafiui lelkületökben, és érezni fogják becsét a bizalomnak, mellyet az országgyűlés rájok ruház, mert az, hogy miképen fognak eljárni megbizatásukban, vagy békét hoz a nemzetnek, szabadságnak és törvényes állásnak alapján, vagy ha békét nem hoz, lelkesedést fog hozni, s kell miként hozzon a nemzetnek, hogy küzdjön tántoríthatlanul nemcsak kétségbe nem esve, hanem azon biztos reménnyel, melly remény végső analisisban, ha e nemzet igazságos és méltányos és szabadsághoz méltó maradand, csak úgy csalhatná meg e nemzetet, ha Isten nem volna az egekben, ki az igazságot védelmezi. (Éljen!)”
KÖM. XIII. 942–943.