(Emberiességi és biztonsági követelmények egyidejű érvényesítését kívánja Kossuth a hadifoglyok őrzése során.)
„Az ellenség a haza seregeiből elfogott tisztekkel embertelenül, alacsonyítólag s úgy bánik, mint megannyi criminális vétkesekkel; megfosztja öltözetöktől, szabadságukban börtönszerűleg korlátozza, sőt az élelmi első szükségekben is nélkülözésekkel kínozza. De a magyar kormány ez inhumanitást nem követi, az elfogottak irányában a legemberibb, sőt emberséges bánásmódot rendelt, első szükségeikről s becsületes elhelyeztetésök felől tisztességes gondoskodást parancsolt, sőt meg kell vallani, irántok annyira túl kegyelmes volt, miszerint a népnek és saját fegyvereseiknek moralis érzete bántódék meg már az által, hogy még saját seregünk sanyaruságban küzdi a haza megmentésének nehéz harczait, addig az idegen s alkotmányunk s nemzetiségünk eltiprásául betolakodott fogoly sorsáról oly kedvezően volt gondoskodva…. A megérkezendő foglyok azonnal a térparancsnokság gondviselése alá lesznek adandók. Elhelyezésekről és szállásolási elláttatásokról kellő gondoskodás történjék – a lakbér, fa és a mennyiben egyiknek vagy másiknak ágyneműje nem volna, az ágybeliek ára innen készpénzül fognak megtéríttetni. Nappal a kijárásuk szabad legyen ugyan, de látogatásaik, más személyekkel érintkezéseik, s minden környezetök politialis felvigyázat alatt tartassanak. Éjjelente a kijárás teljesen tilalmaztassék, s esténkint a meghatározandó takarodó óra után senki kinnmaradni ne engedtessék. Általában a foglyokkali bánásmód olyan legyen, miszerint az emberiség, az emberség és tisztesség semmiképpen ne hiányozzanak belőle, miszerint ellenben akadályozva legyenek általa, nehogy a fogoly helyzetük viszonyaival visszaélhessenek, az ellenségnek kémei s tudósítói, s mi népünknek tévesztői lehessenek. – Önöktől s hazafiúi buzgóságoktól a honvédelmi bizottmány teljes reménnyel várja el, hogy az épen oly nehéz, mint nagyfontosságú megbízásnak úgy fognak megfelelni, a mint ezt a nemzet becsülete és biztossága igénylik.”
KÖM. XIV. 299–300.