(Kossuth Magyarország függetlenségének, az együttélő és szomszédos népekkel való együttműködésének, államberendezkedése alkotmányos megújításának, felelős kormányzásának kinyilvánítását javasolja, élesen elítélve nemcsak a trónfosztott dinasztia vétkeit, hanem minden esetleges diktatúrára törekvőt is.)
„… felhívom Önöket uraim, nemzeti képviselők, hogy számot vetve Isten, lelkiismeretök, s haza iránti kötelességükkel, vegyék bölcs tanácskozás és elhatározás alá indítványomat, mellyet a következőkben van szerencsém előterjeszteni:
Mondassék ki a nemzet nevében határozatilag:
1-ször: Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden országokkal, részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai statusnak nyilváníttatik, és ezen egész status területi egység feloszthatatlannak s épsége érinthetetlennek kijelentetik.
2-szor. A Habsburg-lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Magyarországtóli elszakítását, és az ország önálló status életének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, s e végett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggatván szét úgy a pragmatica sanctiót, mint általában azon kapcsolatot, melly kétoldalú kötések alapján közötte s Magyarország és tartományai között fenállott: ezen hitszegő Habsburg-lotharingiai ház Magyarország, a vele egyesült Erdély, és hozzá tartozó minden országok, részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, és az ország területéről, s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik. Aminthogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik. (Szónok, kezeit ég felé emelve mondja:) Úgy légyen Ámen! (Az egész templom magasztos lelkesedéssel Áment viszhangzott.)
3-szor. Midőn a magyar nemzet elidegenithetlen természetes jogánál fogva az európai statuscsaládba önálló s független szabad statuskint belép, egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy minden más statusok irányában, ha saját jogai nem sértetnek, békét és barátságot tartani, s különösen azon népekkel, mellyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a szomszéd török birodalmi és olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s folytatni, s a kölcsönös érdekek alapján barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata.
Mielőtt a még hátralévő indítványt megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy az itt felolvasott indítványok nyomán a megteendőnek némi indoklására egy pár szót mondjak.
Ha ezen indítványokat a nemzet képviselői elfogadandják, és a mit ohajtok, a kezökbe tett nemzeti hatalommal szentesítendik, úgy az új kormányrendszernek kérdése az, a mi ez után következik.
Kormányrendszereket kidolgozni minden részleteiben nem egy percznek, nem egy napnak feladata; és a nemzetnek kötelessége, midőn egy nemzet jövendő kormányzatformái felett határoz, magát kellőleg tájékozni nemcsak bent, hanem tájékozni egyszersmind az európai nemzetek és conjuncturák irányában, miszerint mindenek felett ollyat tegyen, ami szabadságát és függetlenségét az országnak megóvja és biztosítja; s egyszersmint ezzel kapcsolatban tegyen ollyat, tegyen annyi jót, amennyi jót csak tenni a körülmények gondos megfontolása enged. Én amondó vagyok, hogy e nemzetnek jövendő kormányformáit is senki más, mint csak a nemzet képviselői határozhatják meg. Amelly perczben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lenni e nemzetnek, aki bármelly hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre uraim vigyázzanak Önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga. (Köztetszés.) Hanem addig, míg a nemzet képviselői a körülmények megfontolásával a jövendő kormányzati rendszert minden részleteiben kidolgozandják, az országban kormánynak lenni kell, és mennél nagyobbak és nehezebbek a körülmények, annál inkább szükséges, hogy ezen kormány tagjai személyes felelősség mellett sáfárkodjanak a nemzetnek reájuk bízandó ügyével. Eddig a körülmények úgy hozták magokkal, hogy a honvédelmi bizottmány, mellynek én is, Uraim, Önök parancsából tagja és elnöke vagyok, testületileg kormányozta ez országot; hogy, miként teljesítettük kötelességünket, ítélend felettünk a historia, valamint ítélni joguk van Önöknek Uraim. Hanem, mi a nemzet által alakítandó s a személyes felelősség básisára alapítandó új kormánytagok kezébe azon tiszta meggyőződéssel teendjük le azon sáfárkodást, melly eddig reánk bízva volt, hogy nehéz körülmények között tettünk legalább annyit, hogy a nemzet nemcsak nem veszett el, hanem hogy joggal, óvatossággal, méltányossággal elérhettük azon napot, mellyre nekem nem mint kormánytagnak, vagy elnöknek, hanem mint e nemzet egyik szolgájának s képviselőjének lélekismeretemmel számot vetve kimondanom lehet, hogy én elérkezettnek látom azon időt arra, hogy Önöket felhívjam: kimondani Magyarország státus életének önállóságát, függetlenségét s az austriai hitszegő háznak elkergetését. S hogy a körülményeket ennyire legalább vezetni tudta a honvédelmi bizottmány, ez, énnekem is, valamint tiszttársaimnak, ha majd, amit Isten adjon reám nézve, mihamarább visszatérendek a szerény magánéletnek csendjébe, hogy érezzem mint egyszerű polgár a törvények oltalmát és azon szabadság jótékonyságát, mellynek megoltalmazásában magam is egyik csekély eszköz voltam a nemzet kezében, azon meggyőződést nyújtja nyugalmunk párnájául, hogy nem rontottuk el a nemzet ügyét, hanem segítettünk azon annyit, erejét nevelve, mennyire tehetségünk s a körülmények engedték. (Közmegelégedés, éljenzés.) Hanem, itt az idő, a midőn a collegialis kormányzati rendszer többé a jelenkor nagyszerű igényeinek meg nem felelhet; – itt az idő, amidőt nem olly kormány kell, amelly csak a háznak választmánya, hanem olly kormány, amelly egy kormánynak minden kellékeivel fel lévén ruházva, nagyobb körben, nagyobb hatalommal intézhesse a nemzet kormányzati ügyeit, de egyszersmint személyes felelősséggel is álljon az országgyűlés és az országgyűlés által a nemzet irányában, s ne fedezhesse magát azon palásttal, hogy ő egy választmány. Hogy ha másként tetszik az országgyűlésnek, másként határozhat, s azt mondhatja, hogy a collegialis kormányzatot akarja; – én nem! Midőn a nép viseli a terhet, vérzik ott, ahol kell, és midőn a nép adja az áldozatokat, akkor kell, hogy a kormány férfiai is fejeikkel játsszanak, ha meg tudnak feledkezni azon kötelességről, amelly kötelesség az ő hű kezökre bizatik; s azért, mert illy felelősségre szükség van, azt indítványozom Uraim, hogy addig is, míg a nemzet a fenebbi indítványok alapján az ország kormányzati rendszerének minden részleteit megállapítaná, méltóztassanak ideiglenesen egy, a személyes felelősségre fektetett kormányról gondolkodni aként, hogy annak tagjai birjanak a kellő hatósággal és hatalommal a nemzet javát eszközölni, de egyszersmind legyenek felelősek fejökkel minden cselekvéseikért a nemzetnek,… az elsőtől az utolsóig. (Közhelyeslés.) És ezért indítványom következő:
4. Az ország jövendő kormányzati rendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig, míg ez a fentebbi alapelvek nyomán megállapíttatnék, az országot egyetemes kiterjedésében egy kormányzó elnök fogja a maga mellé veendő ministerekkel úgy saját magának, mint az általa kinevezendő ministereknek személyes felelőssége és számadási kötelezettsége mellett kormányozni.
Méltóztassanak ezen indítványokat aként venni, hogy én itt elveket akartam csak kimondani, nem pedig az egész nyilatkozványt, mellyet a netán ma hozandó határozatok nyomán kell formulázni, s ezért még szükségesnek látnám, hogy:
5. Ezen határozatokban foglalt elveknek nyilatkozványba foglalása s fogalmazása három tagbóli választmányra bizassék.
Tisztelt képviselők! Előterjesztettem indítványaimat. E nap Magyarország történetében talán mind ekkoráig élt napok között a legnevezetesebb leend, hogyha én nem hibáztam felfogásában a körülményeknek, és ha nem hibáztam azon számításban, hogy mások is akint éreznek a haza irányában, a mint én érezni kötelességemnek ismerem. Én nem ajánlom Önök pártfogásába Uraim ezen indítványokat, sőt arra szólítom fel Önöket, hogy félretévén minden tekintetet a világon, pusztán Isten és önlelkiisméretöktől s a haza iránti kötelességüktől kérve számot, vegyék bírálat s ítélet alá ezen indítványokat, és ha úgy látandják, hogy ezen indítványok jók, tegyék le Önök ma Uraim Magyarország jövendő szabadságának, jólétének, boldogságának alapját!”
KÖM. XIV. 882–884.