(Kossuth annak a román származású Drágos János országgyűlési képviselőnek adott megbízást az erdélyi megbékítési kísérletre, aki sikeresen teljesítette kormánybiztosi megbízását az 1849. március 30-án megnyílt kisjenői román ortodox zsinaton.)
„A magyarhoni román ajkú clerusnak egyházi ügyeire vonatkozó több rendbeli panaszai voltak, mellyek elintézés végett a kormány elibe lőnek felterjesztve – s mellyek, amíg kiegyenlítve nem lettek, az oláh nép itt-ott mutatkozott nyugtalankodásainak nem kis mértékben szolgáltak gyúanyagul.
Ez ügynek elintézésével s illetőleg az illetőkkeli kölcsönös értekezés nyomán kiegyenlítésével Drágos János képviselő urat bíztuk volt meg.
És a dolog a jenői synoduson mondhatom a legszerencsésebb sikerrel lőn tisztába hozva, a román clerus megnyugtatva, ezáltal maga a nép is lecsöndesítve. És nem kétlem, miszerint ezen eredménynek hatása a királyhágóntúli rokon népre is ki fog terjedni.
Erdélyben az oláh ajkú nép maiglan is nyílt lázadásban van.
Őszintén megvallom, mikép szívem vérzik e szerencsétlen népet még tovább is az osztrák intriguék eszközeinek tudni.
És vérzik szívem a kénszerűség gondolatánál, miszerint ha e népet felvilágosítani s az igaz s törvényes útra visszatéríteni nem sikerülendene, irányában a fegyver szigorúságát kellend alkalmazni, hogy elvégre legyen rend és béke s Erdély a nemzetnek teljesen biztosítva.
Őszinte óhajtásom tehát, amennyire a nemzet méltóságával megegyeztethető, úgy az emberiség szempontjából, mind a román nép iránti lehető kímélet tekintetéből, s végre saját erőnk s terheink megkímélése végett is – az ügyet békés kiegyenlítés útján intézni el.
Mi végre Drágos János képviselő urat küldöm Erdélybe – nyílt rendelettel ellátva, mellyben csak annyi van, miszerint a nevezett képviselő az ottani oláh ajkú nép vezetőivel, tekintélyesebb tagjaival, s ha a körülmények akkint alakulnának, magával a néppel is érintkezésbe bocsátkozzék, s őket a békés útra visszavezetni czéljának tekintse; – biztosítandván az illetőket, kikkel érintkezendik, mikép evégett minden bántalomtól mentek lesznek, az értekezés helyére és vissza utaztukban.
Specialis utasítást a kiküldöttnek nem adhattam, mivel akkor a feltételeket előre kellendett meghatároznom, mi a reménylhető sikerre lehetett volna káros.
Bizalommal vagyok, mikép e küldetésnek jó sikere leend.”
KÖM. XIV. 889–890.