(A Kossuth által fogalmazott levél jól mutatja, hogyan kívánt tájékoztatást adni a függetlenség kinyilvánításához vezető fejleményekről. Tükröz ugyanakkor nyelvi, fogalomhasználati bizonytalanságokat is.)
„Praesidens Ur!
A Magyar Nemzetigyülés Magyarországot minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal független, szabad önálló európai statussá nyilatkoztatta; s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat, melly isteni és emberi törvények ellenére, saját volt alattvalói ellen irtó háborut inditani és viselni nem iszonyodott, trónvesztettnek és számüzöttnek jelentette ki.
Egyszersmind engem ideiglenesen a magyar álladalom Kormányzójává, s mint illyet a végrehajtó hatalom főnökévé nevezett.
Én engedelmeskedve a nemzet parancsának, átvettem az álladalom kormányzatát, s azon kapcsolatnál fogva, mellynek az európai statusok között természetszerüen fennforogni kell, s azon tiszteletnél fogva, mellyel a dicsőséges franczia nemzet, s annak (illustre) főnöke iránt mind magam, mind nemzetem viseltetünk, sietek ezen eseményeket Önnek, Praesidens Ur, azon kijelentéssel notificálni, mikint ugy én magam, mint a magyar nemzet, semmit sem óhajtunk inkább, mint minden statusok iránt, de különösen a franczia köztársaság iránt békét és barátságot tartani, s Európa békéjének, s az emberiség és civilisatio érdekeinek, mellyeket a franczia nemzet olly dicsőségesen képvisel, Európa keletén tőlünk kitelhető biztositékot nyujtani.
A magyar álladalom diplomaticai ügynöke Párisban, gróf Teleki László meg van általam bizva, a franczia külügyminister urnak a magyar álladalom Függetlenségi Nyilatkozatát hivatalosan benyujtani: mire Praesidens Úrnak magas figyelmét azon oknál fogva is kikérni szerencsém van, mert abba egyszerű hűséggel elő lévén terjesztve a Habsburg-Lothringeni ház példátlan hitszegése úgy, mint minden indokok, mellyek a magyar nemzetet ezen határozatra inditották, bizton hiszem, hogy Praesidens Ur szokott igazságszereteténél fogva meg fog győződni, hogy a magyar nemzet ezen határozata nem szenvedélyből, tulbizakodásból avvagy forradalmi viszketegből eredett, hanem olly jogszerű kénytelenség volt, mellyre nézve Isten és a nemzetek itéletére bátran hivatkozhatunk.
Fogadja Praesidens Ur legmélyebb s legmegkülönböztetett tiszteletemet.”
KÖM XV. 60–61.