(Kossuth felhívása a Csehországban állomásozó magyar katonákhoz a közös elnyomást megszenvedő népek egymás iránti rokonszenvének ébresztését is célozza.)
„A zsarnokság idegen földre vitt benneteket.
Miért?
Hogy egy szabadságért élet-halálharczot vivó nemzetet rabigába döntsetek.
Hogy öregbitsétek a zsarnok hatalmát, miszerint azt saját édes anyátok, szülötte földetek leigázására, testvéreitek legyilkolására majdan annál nagyobb sulylyal felhasználhassa, hogy szabadságunkat annál könnyebben megsemmisithesse.
Hogy elnyomjátok a többi Ausztria zsarnokságát megtörni törekvő népeket, mint idegen katonáival kivánja elnyomni hazátok szabadságát. Ne hagyjátok magatokat e czélra felhasználtatni; mert minden csapása hős karotoknak egyszersmind édes anyátok – hazátok – kebelén is mély sebet vágott és vág.”…
„A magyar katonának magyar lelke sugja meg az utat, mellyen megtámadott hazája védelmére siessen.
Ausztriából, Csehországból, Galicziából, Lengyelországból osztályonkint, szakaszonkint, és egyes vitézek is a magyar ezredekből ezer veszélyen keresztül törve és küzdve, sereglének haza, amint meghallák, hogy hazájuk veszélyben van.
Hazaszerelmetek hazavezetend benneteket is testvérek! és az ut, melyet ez érzelem jelölend ki nektek, leend kétségtelenül a legbiztosabb és legrövidebb.
És ahelyett, hogy Csehországban a szabadságot kivivni talán megkisértők átka kisérendi lépteiket: hon testvéreitek meleg szeretete, a dicsőség és boldogság s az utókor áldása vár reátok.”
KÖM. XV. 253–254.