(Kossuth és Szemere az alábbi levélben értesítette Görgeit az országgyűlés által megszavazott kitüntetéséről. A kitüntetés nemcsak a tavaszi hadjárat sikereinek és Buda visszafoglalásának méltányló elismerését jelezte, hanem a polgári és a katonai vezetés közeledését is szolgálni kívánta. A későbbi fejlemények baljós előjele volt, hogy Görgei a legmagasabb katonai kitüntetést nem fogadta el.)
„Görgei Artur tábornok és fővezér s hadügyminister urnak!
Ön Tábornok Ur! naponként uj diadallal gazdagitja a szabadságharcz történetének lapjait, naponkint uj babérszerzésre vezeti vitéz hadseregünket.
Hatvan, Tápió-Bicske, Isaszeg, Vácz, Nagysalló, Komárom ugyanannyi világos sugárai folytonos diadalának. E csaták óta Ön vezérlete alatt hadseregünk nem tudja, mi a vesztés; a győzelmeken, mint ugyanannyi lépcsőzeten a hazaszabaditás örök egyházába siet.
És Ön eddigi hadjáratát az ős Buda várának bevételével koszorúzta meg. Fővárosát a hazának, székhelyét a nemzetgyülésnek, és kormánynak visszaadta. Sőt e diadal által siettette, vagy épen eszközlötte, hogy önálló nemzeti függetlenségünk Európa által elismertessék.
A kormány meleg és testvéri hálát mond a vitéz hadnak, melly örömmel, hősies bátorsággal és fényes sikerrel küzd és hal a nemzeti szabadságért.
A kormány üdvezli Önt a győzelem és dicsőség folytonos utján. És kötelességét véli teljesiteni, midőn Önt Altábornagygyá kinevezvén, egyszersmind a katonai érdemrend nagy keresztével siet feldiszesiteni.
Sőt maga a nemzetgyülés akarata ez, melly a nép és Isten nevében szóll. Ide zárjuk ünnepies határozatát. A kinevezést Ön saját érdemei által eszközlötte; ez nem a mi tettünk; a Nemzetgyülés hála és megegyező nyilatkozata, azon fény, melly által ezt mind megdicsőitőnek tekintse Ön, mint annak tekinti a haza, mellynek minden emelő és jutalmazó szava legfőbb dicsőség, mellyben polgára részesülhet.”
KÖM. XV. 376.