Kiáltvány Európához

(1849. június 28.)

(A Kossuth és Szemere által kibocsátott kiáltványnak egyfelől tényfeltáró, másfelől segítségnyújtásra mozgósító szerepet szántak.)

 

„A magyar kormány, a magyar nemzet nevében, de minden szabad nemzetek érdekében, kötelesnek érzi magát, ünnepélyesen felszólalni:

A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal harczot, a jog viv a durva erőszakkal, a humanitás küzd az embertelenséggel tusát életre halálra.”…

 

„Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellett viv, elvéteti vagyonát és gyalázatosan felakasztatja tiszteinket; a mi kezünkben 2 tábornok, 500 főtiszt és 20,000 fogoly van; ezek közt több nemzetünkbeli hazaáruló, de mi még egyet sem végezteténk ki, és 4000 horvát fogolynak nagylelküleg visszaadtuk a szabadságot.

Istenen kivül ime tetteink tesznek tanubizonyságot arról, hogy mi a zsarnokság és barbárság ellen harczolunk, hogy mi a szabadságot és humanitást nemcsak hirdetjük, de gyakoroljuk is, azon nehéz körülményekben is, midőn az önvédelemnek szüksége nemzetet rendkivüli szabályokra is feljogosithat.

A magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel már végezett is. A megszabaditott országot már csak fel kellett virágoztatni. És a Habsburg-Lothringi ház másodszor folyamadik a muszka zsarnok segedelméhez. S Brassótól kezdve Lembergen keresztül Bécsig 120,000-ből álló muszkahad tört be hazánkba, a népszabadság vértanúinak országába.

Mi nem teszszük le fegyverünket. Mi megvivandunk Európa szövetkezett két tyránjának hadaival. Isten igazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli a gyengébbnek pallosát, s megtöri az elbizakodottnak és a rossznak erejét.

De egyszersmint kiáltó s komoly szózatot emelünk Európa alkotmányos kormányaihoz és népeihez.

Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országotok, hanem egész Európa szabadságának és jogszerü érdekeinek is. Roppant felelősség nehezedik rátok. A bün, mellyet bármelly országban Európának a szabadság és az örök jog ellen elkövetni engedtek, bosszuállva fog titeket és országaitokat megbüntetni.

Ti népek, ti ébredjetek fel a szörnyü veszélyre, midőn a zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni s kioltani a szabadság szent igéjét, Németföldön, Itáliában, és Magyarhazánkban.

Te büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállitott be nem avatkozás elvéről, s tűröd azt épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen? Nemcsak nem véded a szabadság s emberiség szent ügyét, sőt a zsarnokokat szövetkezni engedvén, a szolgaság diadalmát segited elő. A britt árbocz kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, mellytől dicsőségét kölcsönözte.

Te francia respublica, elfelejtkeztél azon elvekről, mellyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Francziaország respublica. A franczia respublicának nincs elismerésre szüksége létezése végett. Kormányt s kormányalakot változtatni természeti joga, melylyel bir minden nemzet, erre a jogczimet saját akaratából meriti. Azt mondád: az 1815. szövetséget csak létezőnek tekinted, de jogszerünek nem ismered el. Azt mondád: szives és lélekszerinti frigyre hivod fel mindazon népeket, a kik általában a szabadság, s különösen a respublica elvét fogadják el nemzeti létök alapjául. Azt mondád: hogy te elöljáró világitásod által uj ösvényekre akarod átvezérelni a népeket és országokat. És mint azelőtt Lengyelországot szemeid előtt darabolták fel a tyránok három izben.

Itáliának, ha az alkotványos, democratiai, szövetséges haza kivivásában gátoltatnék, fegyveres segedelmet igértél, és Olaszország hős fiai s kies tartományai szemeid látásával veretnek bilincsekre. Rómát magad hóditod meg s adod áldozatul a pokol bálványainak.

Elhagysz mindent, ami benned bizva, a szabadság véres utjára lépett, s erőtlenül nézed, mint garázdálkodik szép földünkön is kegyetlenül az idegen vad muszka, tapodván minden isteni s emberi törvényeket.

Törökországot az északi óriás már megfosztotta szabad akaratától.

A dunai tartományok régóta zsarnoki önkénye alatt nyögnek. Ha Magyarországot is sikerülne leigáznia, nem hazánk sorsa, de Európáé döntetett el.”…

 

„Ébredjetek fel ó népei s nemzetei Európának. Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy nagy földet, e nemzettel egy hiv bajnokot fog elveszteni.

Mert mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e föld vagy választott tartománya legyen a vérrel vivott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint birnak szövetkezni a zsarnokok, s mint tudják a szabad népek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni.”

KÖM. XV. 611–614.




Hátra Kezdőlap Előre