Kísérlet átfogó egyeztetésre Görgeivel

(1849. június 30.)

(Kossuth levelének egyes konkrétumai önmagukban nem értékelhetők, így utalásai a Bayer József ezredes (Görgey bizalmasa) által vezetett „központi hadműveleti irodára” vonatkozók sem. De jól jellemzik azokat a nehézségeket és gondokat, amelyek a polgári és katonai vezetés közötti bizalom hiánya folytán Kossuth számára mindinkább lehetetlenné tették az egyértelmű döntéseket.)

 

„Az ország kormányzója Görgey Hadügyminister Urnak. Csányi minister és a generális urak küldöttségökből megérkeztek s meghozták a választ, hogy Tábornok Ur a concentrationalis mozdulatot effectuálandja [megvalósitja].

Ezen rendelet múlhatlan következése volt Hadügyminister Úr azon tegnapi hivatalos jelentésének, hogy a Győrt bevett ellenségnek a fővárosba jöttét a parancsnoksága alatti hadsereg fel nem tartóztathatja; vagyis a fővárost nem fedezheti.

Ezen jelentése által az előbb felvett terv, hogy a hadat a Duna jobb partján viendjük, dugába dőlt; – azt pedig, amit Ön tanácsol, hogy a kormány Nagyváradra (vagyis védtelenül az orosz torkába menjen) effectuálni lehetetlen.

Tehát nincs más mód, mint a Tisza–Maros vonalt választani.

Nagy szerencsétlenség. De ki kell egyenesen mondanom, hogy gyönyörű tervünk dugába dőlése azon menthetetlen idővesztésnek és legszerencsétlenebb dispositióknak következése, mellyeket azon Centrális Operationalis Cancellária eszközölt, melly nem a harcztérről, hanem a tábor háta mögött 6–10 mértföldnyiről, hol sem terrenumot, sem az ellenség állását, erejét, sem saját erőnk hiányait s előnyeit, sem a pillanatnyi körülményeket nem ismeré, intézte. Ha elveszönk – ezen Centrális Cancellária boldogtalan institutiója veszté el a hazát. – Annyi fényes győzelmek után illy állás! s a lehangolt, elcsigázott megnegyedelt dicső hadsereg!

De nem veszünk el, ha a concentratio eszméje gyorsan végrehajttatik, s a lehető legjobban hajttatik végre.

Legjobbnak mutatkozik bizonyosan az: hogy miután az osztrák a Duna jobb partján meg nem verettethetett – akkint concentráljuk magunkat, hogy az oroszt megverjük hamarébb, mielőtt magát ő az osztrákokkal vagy Jellasichchal egyesithette.

Ez csak ugy lehetséges, ha Hadügyminister Úr szokott erélyével akkint intézkedik, hogy:

1. Komárom 15.000 emberrel ellátva a sánczolt tábortani állásával az ellenségnek egy tetemes részét állandóan feltartóztathassa, – az egész ellenében pedig főtáborunk Flanke-Marschát [oldalmozdulatát] lehetőleg masquirozhassa [leplezhesse].

2. Ha a többi 30.000 emberrel Hadügyminister Ur Budán keresztül a lehető leggyorsabban Wisoczkival (ki ma Kápolnán van, holnap pedig errébb jő) akkint egyesül, hogy az oroszszal megütközhessék, mielőtt ezen vonalon az austriai sereg sarkunkba érne, – mi annál lehetségesebb, minthogy az ellenségnek Dunáni átkelése a hidak kiszedetésével megnehezittethetik.

Wisoczki azt mondta, hogy 30.000 emberrel az oroszt bizonyosan megverjük – megverve pedig aztán, ha épen jónak látszandik, a Tiszán túl is eszközölhetjük jóformán megtámadtatás nélkül marschunkat az arad–szegedi vonalra.

Mindezekre nézve Aulich és Klapka tábornok urakkal is értekezvén, ez utóbbi, – kit sietve utnak indulni kértem, – Hadügyminister Urat részletesebben értesitheti. De meg kell vallanom, hogy ha valaha, most érzem, érzi mindenki – s csaknem kétségbeesve panaszolja Szabó, – hogy a hadügyministerség az aktiv fővezérséggel egy személyben nem egyesithető. – Minden nap dispositió szükséges adja magát elé Vetter, Wisoczki irányába – ujonczok jőnek, ezekről, a munitióról, a Tiszánál lévő élelmi szereknek hová-merre viteléről s millió más fontos ügyekről disponálni kell, – nincs ki tegye, mert nem tudjuk, nem vágjuk-e keresztbe Hadügyminister Ur rendelkezéseit. – Pedig disponálni [rendelkezni] kell. – Egységet a különböző hadtestek operátióiba, – életkérdés hazánkra. – Ezen egységet csak Minister Ur adhatja meg. – A Centralis Operationalis Cancellária roppant szerencsétlenségre vezetett, – legyen az bent a hadügyministériumban s együtt vele, – akkor jó, de kivüle, távolban el kell vesztenie a hazát. Sem az nem megyen, sem a ministerium ügyei; – mindennel hozzám futnak, mert itt nem mernek felelősségökre fontos dolgokban intézkedni, én pedig nem tudhatom jó-e, amit teszek, mert nem vagyok hadügyminister.

A haza nevében esdekelve kérem tehát Minister Urat, – tegye meg az oroszok megveretésével összecombinált, concentrationalis dispositióit, siessen maga ide a hadügyministeri állásban az ország ügyét vezetni s a sereg activ vezényletét bizza ideglenesen a sereg legidősebb tábornokára, Klapka tábornok urra.

Kérem az ellenség mozdulatait marschközben szemmel tartatva, minket a dolgok állásáról gyakran értesittetni, hogy tudjuk, hogy mikor és hova induljon a kormány, – mert a választandó hely seregünk mozdulatainak irányától, módjától, és idejétől függ. Szives tisztelettel Pest, Jun. 30. éjjel.”

KÖM XV. 626–627.




Hátra Kezdőlap Előre