(Kossuth még 1849. április 14-én azt indítványozta, hogy országgyűlési előterjesztés céljából kezdjék meg a megszövegezendő magyar alkotmány munkálatait. A Kemény Zsigmond vezetésével e célra megalakított bizottság a katonai vereségig csak előkészítő munkálatokat végzett. Kis-ázsiai internáltságában Kossuthot a szétszóródott emigránsok céljainak egyeztetése és – mindenekelőtt – a nemzetiségi megbékélésre irányuló tárgyalások előmozdítása elgondolásainak rendszerezésére, majd konkrét javaslatba foglalására késztette. Munkálatának francia szövegét elküldte G. Mazzininek, a száműzött olasz demokrata republikánusok Londonban élő vezetőjének, majd 1859-ben átdolgozott formában Párizsban megjelentette. Az akkor megalakult – és sokban egy magyar emigráns kormány feladataira vállalkozó – Magyar Nemzeti Igazgatóság az Alkotmányjavaslatot ideiglenes belpolitikai programja részének ismerte el. Az 1859. évi szövegváltozatot fordította magyarra és látta el további javításokkal több szakaszban Kossuth közreadására készülve ismételten. Szövegvariánsokat is idéző kiadása: Spira György, 1989. Az alábbi közlés Kossuth kéziratából a végső szövegváltozatot követi.)
„1851-ben Kutahiábani letartóztatásom alatt kérdés intéztetvén hozzám, mikint gondolom jövendőben kiegyenlíthetőnek azon nyelv s nemzetiségi viszályt, melly 1848-ban olly szerencsétlen befolyással volt a szabadsági mozgalmakra? e kérdésre francziáúl egy előterjesztéssel feleltem, mellynek magyar fordítása itt következik:
Javaslat
Magyar Ország jövő politicai szervezetét illetőleg, – tekintettel
a nemzetiségi kérdés megoldására
A Franczia Köztársaság példája szembeszökő tanubizonyságot szolgáltatott azon igazsághoz, mellyet egész életemen át vallottam, t.i. hogy a népfelség elvének kijelentése teljeséggel nem elegendő akár az egyéni jogokat, akár a Nép szabadságot biztositani, ha egy részt a kormány túlságos hatalommal van felruházva más részt pedig az ország gyülés (legyen bár az egyetemes szavazatjog kifolyása) a nép felség egyedüli organumát képezi, minthogy törvényhozói mindenhatósággal is bir s egyszersmind egyedüli törvényes gátúl is szolgál a kormány kihágásai ellen.
Láttuk, hogy a közszavazattal választott kormányelnök büntetlenül támadhatott fel a nemzet szabadsága, s az alkotmány által biztositott egyéni jogok ellen.
Láttuk, mikint a közszavazat által választott népképviselő gyülés magát – ezen szavazat jogot – saját hatóságának eme kútfejét – is eltörlötte.
Láttuk, mikint e két mindenhatóság folytán nem csak minden jog, minden szabadság megsértetett minden biztositék megtöretett, minden democratiai intézvény meghamisitatott, s a köztársaság hazugsággá változott; – de még maga a köztársaságnak névszerinti fenállása is kérdésbe vonatott, elannyira, hogy a köztársasági érzelmek s a köztársasághozi ragaszkodás bünné vált a népfelség ezen korlátlan hatalmú organumai előtt s a szegény Köztársaság oda jutott, hogy Moore Tamás hazafiúi panaszszava szerint:
»szeretni őt árulás – védeni halál«
Szegény Nemzet! oda jutottál; hogy ujabb forradalomra legyen szükséged, ha nem akarod mind azt elveszteni, mit annyi kinos forradalmakkal szerzettél!
Szomorú! de természetes.
Előre láttam, s nyilvánosan megjóslottam azt, azon perczben midőn hirét vevén a franczia köztársaság alkotmányának, láttam, hogy a franczia nemzet, daczára a multak tapasztalásainak még mindig nem képes megválni centralizationalis hajlamától, melly hizeleghet a nemzeti dicsőség hiúságának; – de a szabadságnak bizonyos halál.
Képzeljünk kormányt, melly a vas fegyelemnek teljes szigorával rendelkezik egy nagy számú állandó hadsereggel, kormányt mellynek évi pénzereje másfél miliardot halad, kormányt mellynek kinevezésétől s elmozditásátol függ minden közhivatalnok az országban még a falusi »maire«-ket [polgármestereket] sem véve ki, Kormányt melly a Nemzet Őrséget kénye szerint feloszlathatja, az országot ostromállapotba helyezheti stb. s mindezt azon egy feltét alatt, hogy kárhoztatást ne vonjon magára az országgyülés többségétől, melly a hatalomban s annak előnyeiben vágyik osztozni.
S képzeljünk e mellett egy országgyülést, mellynek hatalmát semmi sem korlátozza
Egy illy kormánynak s gyülésnek merő Washingtonokból kellene állani, hogy a hatalmukkali viszaéléstől a nemzet biztonságban legyen.
Washingtonok pedig korán sem teremnek nagy bőségben.
De meglehet, hogy a francziáknál ezen centralisationalis hajlam, hagyományos érzelmeknek lévén kifolyása, a nemzeti jellemmel van ösze forva. Ez esetben inkább sajnálat mint rosszallás illeti őket. Mert a nemzet szive ugy mint egyéneké megtörhet, de nem könnyen változik, s igy a franczia nemzetnek még sok kisérleteken kellend keresztül mennie, mielőtt öröklött hajlamából kivetkőznék.
Azonban akár mint legyen is ez a francziákra nézve a magyarnál ez máskép van. A magyarnak ellenkező irányban fejlődött ki nemzeti jelleme. A magyar nemzet szabadságra vágyik inkább, mint a hóditók dicsőségére.
És hát, mint magyar, ismerve nemzetem jellemét s osztozva benne, én hazám jövendőjét nem a hatalomban hanem a szabadságban keresem. Beszéljenek »erős kormányrol« azok, kik a »rend« ürügye alatt uralomra vágynak. Én azt hiszem, hogy a rendnek nincs erősebb biztositéka mint a megelégedés, melly csak szabadság alapján lehetséges. Én tehát ellene vagyok a központositás eszméjének, én gyülölöm a mindenhatósági irányt ugy a törvényhozó, mint végrehajtó hatalomnál, és soha sem fogok kezet nyujtani olly intézvények behozatalához, mellyek egy részt ellenkeznek az ember-jogokkal, miket az államnak védeni, s nem elnyelni kell; más részt ellenkeznek a politicai szabadsággal is, mert a hatalmat csak a szabadság rovására lehet öszpontositani.
Én azt ohajtom, hogy ugy az ember-jogok mint a politicai szabadság minden csorbitás ellen biztonságban legyenek.
Ezen szempontból indúlva ime feljegyzem a vezér elveket, mikre hazám jövendő szerkezetét fektetve látni ohajtom.
Fő alap elv: a népfelség vagy is önkormányzat. Nép alatt értem a honpolgárok egyetemét.
Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annál fogva egyetemes szavazat jogot feltételez.
Azonban a honpolgárok egyeteme választói jogának gyakorlatával – s az ezen választásból kifolyó megbizatások csak az államot öszesen érdeklő tárgyakban képezhetik a Népfelség organumát. Vannak ennek más organumai is.
Az egyén – az egyéni jogok körében, – a család a családi ügyekre nézve – a község a községi ügyekben, s a megye a megyei ügyekben, szerintem szint olly sérthetlen organumai a Népfelségnek, mint az öszes nemzet a nemzeti ügyekben.
Sok család rosszúl vezeti családi dolgait, de azért nincs olly korlátlan despotismus a világon, melly magát a családi ügyek gyámnokává felvetette volna, azon ürügy alatt, hogy ő azokhoz jobban ért.
Szint ugy mint a családnak önkormányzati szabadsággal kell birni az egyénnek, a községnek, a megyének.
Szabad országban, a polgároknak ön kormányzati szabadsággal kell birniok, mind azok jogok gyakorlatában, mellyek őket mint egyéneket mint családokat, mint községi s megyei tagokat megilletik.
Az egyén jogai nem füghetnek a család, a község, a megye, az állam kényétől; ellenkezőleg, a családi kény uralom ellen pártfogást kell találniok a községben, a községé ellen a megyében, a megyéje ellen az államban, s az államé ellen, – az egyéni, családi, községi, megyei önkormányzat elvének az alkotmány által elismert sérthetlenségében – mint szinte a megye azon jogában, hogy az állam kényuri parancsaitól a végrehajtást megtagadhassa, – a köz tisztviselők felelőségében, mellynek valóságát biztositsa az, hogy minden egyénnek, családnak, községnek, s megyének joga legyen panaszt emelni akár melly köztisztviselő ellen, bár mi magas helyzetü legyen is az, s a nyilvánosság által ellenőrzött független birák által, a hatalommali viszaélést megboszúltatni.
A melly szabadságot követeltem az egyéni jogok számára követelem azt, a családi, községi, megyei önkormányzat számára is.
Szabad embert nem elégitheti ki a politicai szabadságnak azon paránnyá szétmosott adaga, melly abban határozódik, hogy időszakonkint egy egy szavazatot vet ezrek vagy milliók szavazata közé a választásoknál, neki sérthetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban s szakadatlan befolyással kell birnia községi s megyei ügyeiben.
Ennél fogva
I. Az egyéni jogoknak el kell az alkotmányban számoltatniok; s ki kell mondatni hogy azokat a törvényhozás sem nem módosithatja, sem el nem törölheti.
Ezen jogok közé tartoznak némelly egyebeken kivül a gondolat szabadsága (szabad sajtó) a lelkiismeret szabadsága (vallás) s az egyesülés szabadsága.
Ezen szabadságoknak határa egyedül a mások hasonló szabadságának sérthetlensége. A mi egy embernek szabad, szabadnak kell lenni többeknek is együtt. Szám a jogban különbséget nem tehet. Szerintem tehát a sérthetlen emberi jogok közé tartozik egyesülhetni másokkal, az egyéni szabadság körében, akár erkölcsi, akár anyagi érdekek kifejtése gyámolitása s biztositása végett.
Egy hiten, egy valláson lévő egyének egyesülnek. Ime az egyház. Egylet az, s nem egyébb; társas szövetkezés, melly magát szabadon rendezi s kormányozza. – Nincs semmi köze az állammal, s az államnak nincs semmi köze ő vele.
Vannak országok, hol a lakosok különféle nyelvet beszélnek, s annál fogva különféle fajhoz, vagy ha ugy tetszik nevezni nemzetiséghez tartoznak, de vagy vegyesen laknak más fajokkal vagy ha kisebb nagyobb tömegekben bár, de az államnak természetileg s historiailag delimitált [elhatárolt] földterületén laknak.
Mit fognak cselekedni nemzetiségők érdekében? – Fel fogják osztani az állam territoriumát nyelvek szerint? – ez vagy gyakorlatilag lehetetlen, mert keverve laknak más fajokkal, vagy legalább lehetetlen az állam felbomlása s igy a többi polgárok jogainak s biztonságának sérelme nélkül. – Az állam nemzetet feltételez – de a „nemzet”-nek nem nyelv egyedüli criteriona. [kritériuma, ismérve.] – Nyelvegység még nem képez nemzet egységet, s nyelvkülönbség nem akadályoz nemzet egységet. – Anglia s az Észak Americai Egyesült Statusok nyelve egy; – de egy nemzet nem lesznek soha. – Más részt az Éjszak Americai Egyesült Statusokban, vannak angol, ír, franczia, spanyol, hollandus, német, olasz s Isten tudná mi más nyelvet beszélő lakosok s egy és más közülök milliókra menő, de azért minden nyelv különbség mellett nem képeznek e egy nemzetet? s minő borzasztó gondolat volna az Egyesült Statusokat nyelv szerint akarni feloszlatni! – Avvagy nem egy nemzet-e Sweicz azért, mert vannak német és franczia és olasz és wallon nyelvü lakosai?
Mit fognak tehát egy államnak nemzeti egyetemét képező több nyelvü lakosai cselekedni nemzetiségi érdekeik biztositására, s kifejlesztésére?
Azt fogják tenni, mit vallási érdekeik biztositására s fejlesztésére cselekesznek:
Egyesülni fognak.–
Nyelv közösség, ugy mint vallás közösség társas érdek. Társadalmilag kell azt előmozditani a statusban; nem pedig a status felibe emelni, mi a status felbomlását vonná maga után.
Felveszem például a vallási érdek köréből azon egyházat mellynek magam is tagja vagyok. Az Augsburgi vallástételt követő evangelicusok egyházát – Mikint kormányoztatott az Magyar Országon mig Magyar Ország szabad volt? – Kormányoztatott: a községi egyház közgyülése, s a közszavazat utján választott lelki pásztor s helybeli felügyelő által, – több községi egyházak egyesitve voltak esperességekbe (senioratus) s ezek kormányoztattak az esperességekhez tartozó egyháztagok közszavazatával választott seniorok s senioralis világi felügyelők, mint szinte az egyházak községi közgyülései által választott esperességi gyülés által, – ismét fellebb több esperességek egy egy kerületbe (superintendentia) egyesitetvén, a kerületek kormányoztattak közszavazat utján választott superintendensek, kerületi felügyelők s kerületi közgyülések által; – mindezek felett állott végre az egyetemes egyház gyülés, hol a kerületek, fő tisztviselőik által az esperességek követek által valának képviselve, hol azonban az evang. egyház minden tagja szó joggal birt; ezen gyülésnek elnöke lévén a világi főfelügyelő, egyház községenkint öszeszedett közszavazat utján választva, kinek egyszersmind tisztében állott a közgyülés határozatait végre hajtatni, s az egyház érdekeit a törvényhozás és kormány előtt képviselni.
Ezen kitünőleg democratiai szerkezetü organisatio utján az evangelicus egyház – ámbár tagjai más vallásuakkal kevertten szét voltak szórva az egész hazában, még is teljes társadalmi egységgel birt – s a nélkül hogy magának territorialis hatóságot követelt volna az országnak csak egy talpalatnyi földe felett is; – az egyházi érdekek körében (a felekezeti iskolákat is bele értve) tökéletes és sikeres önkormányzatot gyakorolt.
Hasonló módon kell eljárni a nemzetiségi ügyben.
Társas ügy az is, mint a vallás.
Tehát az egy Nemzetiséghez tartozó honpolgárok nemzetiségi érdekeik előmozditása végett társaságba állnak községenkint, képviselet utján kerületi egyleteket képezendnek, s a kerületeket egy köz nemzeti egyletbe öszeforrasztandják – adnak magoknak olly szerkezetet a mint nekik tetszik – választanak nemzeti főnököt, czimezendik őt Vajvodának, Hospodárnak a mint tetszik, egyesitendik, ha ugy tetszik, nemzeti társas egyletükkel egyházuknak, iskoláiknak kormányzatát; csinálnak magoknak szabályzatokat. Kormányozandják egyletüket ezen szabályok szerint, szóval társas önkormányzati teljes szabadsággal gondoskodandnak mindazon erkölcsi s társas érdekek előmozditásáról, amiknek öszvegét „nemzetiségnek” nevezzük.
Ezen egyesületnek nincs semmi köze az állammal, s az államnak nincs semmi köze ő vele. – Az állam nem kiván tőlle egyebet, mint hogy gyülései nyilvánosak legyenek, miszerint ha törvényt sértenének, a törvény uralma feltartathassék.
Igy lehet, igy kell a Nemzetiségi érdekeket biztositani az egyéni jogok körében társadalmilag.
II. A mi a községet illeti.
A község szabad és független községi ügyeinek igazgatásában. Szerkezete a közszavazat (suffrage universel) sérthetlen jogára van alapitva.
Az alkotmány meghatározza a tulajdonságokat, mellyekkel kisebb vagy nagyobb számu család aggregatumnak [itt: együttesnek] birni kell hogy községgé lehessen. – Több lakott helyek is egyesitethetnek egy községbe.
Az alkotmány kimondja, hogy a közszavazat jog sérthetlen s változtathatlan – s hogy minden községi tisztviselő elmozditható a község által, de ezen túl sem a megye, sem a kormány, sem az országgyülés nem avatkozhatik a községek beligazgatásába.
Következőleg minden község időszakonkint maga határozza meg, milly nyelven viendi a községi igazgatást – jelentéseit, levelezéseit a megyéhez, kérelmeit a kormányhoz, törvényhozáshoz azon nyelven intézi – válaszokat, határozatokat a megyétől s megye utján a kormánytol azon nyelven veszen, mellyet a megye magára nézve megállapitott, de ha ezen nyelv nem ugyan az volna, melly a községé, a megye hasábosan forditást fog közleményéhez csatolni.
Azonban az alkotmány biztositja a kevesebbség számára egyénenkint azon jogot, hogy panaszt, kérelmet a községhez saját nyelvén intézhessen, s a községi birák előtt magát saját nyelvén védhesse.
A községi nevezet mellőzhetlen feltételei közé tartozik legalább is egy elemi község iskola alapitása.
Ez iskolában – ahol több vallásbeliek a lakosok – vallásos oktatás nem adatik – az errőli gondoskodás, minden felekezetnél saját egyházát illeti. – Ha egy vallásuak a lakosok, a községnek szabadságában áll, a vallási oktatást is felvenni iskolájába, de miatta sem más vallásu növendéket kizárnia, sem a vallásos oktatásbani részvétet kötelezővé tennie nem lehet.
Ezen iskola a község igazgatása alatt áll. Annál fogva a tan nyelvet is a község határozza meg.
De a tanitási s tanulási szabadságot biztositja az alkotmány. A községbeni más nyelvű kevesebbség, vagy akár mi egyletek (mint az egyház, a nemzeti egylet, földmivelési, ipar s kereskedelmi egyletek stb.) sőt minden egyes ember is joggal bir iskolát nyitni (nyilvánossági ellenőrség alatt) s mindenkinek joga van iskolát választani.
Az elemi község iskolákra nézve, a megyének, kormánynak, törvényhozásnak nincs joga azoknak igazgatásába avatkozni, – de az állami közérdekek szempontjából a törvényhozás meg fogja határozni a közoktatási minimumot, minél kevesebbre szoritkozni nem szabad.
Igy például: minden polgárnak kötelessége a hazát megtámadás ellen védeni; tehát a hazának joga van megkivánni hogy ezen kötelesség teljesitésére minden honpolgár képezett legyen. – Annál fogva az elemi katonai oktatásnak (testtartás, mozgás, sorakozás s az egyszerü alapgyakorlatok) már a községi iskolákban el kell kezdetni. Az iskola kormányzatával megbizott községi tisztviselő felelős a kormánynak a kiszabott minimumért. Annál fogva a kormány felügyeleti hatósággal leend felruházva, mellyet azonban csak a megye utján gyakorolhatand.
Illy szerkezettel, mig egy részt a népfelség elve a községben teljes valósitást nyer, más részt mind a nemzetiségi érdeknek, mind a kevesebbségi s egyéni jogok biztositásának a községekben meg lesz felelve.
Azonban a község s annak közszavazatilag választott tisztviselői nem csak önkormányzati testületet képeznek, hanem egyszersmind végrehajtói is leendnek a megye határozatainak, a kormány rendeleteinek s a törvényeknek, mind azon ügyekben s érdekekben, mellyek a megye, kormány s törvényhozás hatóságához tartoznak.
Ez a valóságos democratia. – A nép hozza a törvényeket, s a nép a végrehajtó is.
Annál fogva, hogy a kormányzat sikeresitése biztositva legyen, azon községi tisztviselők, kiknek köréhez tartozandik a törvények s felsőbb rendeletek végrehajtása; felelősek a kormánynak, s megyének a végrehajtásról.
A kormány azonban a községgel egyenesen nem közlekedhetik, a községhez egyenesen nem intézhet rendeleteket. – Az illető megye utján kell azt tennie.
Ez szükséges, miszerint a község oltalmazva legyen a kormány részérőli minden kényuralom ellen. Ha még is sértve találná magát a község, vagy vádat emelhet a kormány ellen az illető biróság előtt, vagy panaszos kérelemmel járulhat az országgyüléshez. – Megyei viszaélés ellen pedig a kormányhoz folyamodandik.
III. A mi a megyéket illeti
A megyék számát s határait a törvényhozás határozza meg. Ha csak fontos ok nem forog fen, a historiai felosztást nem tanácsos változtatni.
A megyei beligazgatásra tulajdon azon népfelségi elvek lesznek alkalmazandók, mellyeket a községre nézve felállitottam.
Mindenre nézve, mi a megyei önkormányzat köréhez tartozik, a megye tökélletesen független hatóság. Statutumokat hozhat belkormányzatára, de minthogy egy évi megyei gyülés nem birhat több joggal, mint egy másik évi, a megyének nem tartozhatik hatóságához egy éven túl terjedő terheket róni a megyei lakosokra, mert azokra nézve a következő évi megyei gyülés többé nem birna rendelkezési hatósággal. Adóssággal tehát a megyei lakosokat specialis törvény általi felhatalmazás nélkül nem terhelheti. Mint szinte olly jogokat sem tulajdonithat magának, mellyek az öszes nemzet souverinitásához tartoznak (például pénzverés vagy papirpénz kibocsátás avvagy kibocsáttási engedély).
A megye áll: a megyebeli községek által közszavazat utján időszakról időszakra választott képviselőkből – kik azonban megbizóik által mindig viszahivhatók. – A választási időszakot s a viszahivás módját a törvény határozza el.
A megyei közgyülés, a választás utáni első öszeüléskor többség által elhatározza, minő leszen a megyei közigazgatás nyelve a jövő választásig. Azon fog levelezni a kormánnyal (ha azon nyelv nem a magyar, magyar forditást is ragasztván hozzá) s a kormánytól is hasonló módon veszen feleletet s rendeleteket. – Eredetinek mindig azon szöveg vétetik, melly a megyének hivatalos nyelve.
De a kevesebbség jogának itt is, mint a községben, tiszteletben kell tartatni. Mindenki szólhat saját nyelvén a megyei gyülésekben – s panaszokban kérelmeknél, ügyvédletnél, a megye, megyei tisztviselők, s megyei biróságok előtt ki-ki saját nyelvét használhatja, – a megyének a biróságok számára tolmácsokról gondoskodni kötelessége. A megyei közgyülés, saját választása utánni első alkalommal, megválasztja a megyei tisztikart, melly utasitását a Megye gyüléstől kapja s annak felelős. – Ha tisztviselővé a képviselők közül választatnék valaki, megszünik képviselő lenni, s helye uj választással pótoltatik az illető község részéről. – Tisztválasztásoknál senki sem bir kizárólagos candidationalis [jelölési] joggal – Minden megye gyülési tag proponálhat, s ha más két tag támogatja a javaslatba tételt a proponált személy candidatusnak tekintetik. A képviselők számának legalább kétszer annyinak kell lenni, mint a tisztikarnak. – Több lehet – a megyétől függ e részben rendelkezni.
A kormány végrehajtás végett a megyékben s községekben rendeleteit a megye gyüléshez küldi.
A megye gyüléseknek nincs jogukban a kormány rendeletektől a végrehajtást megtagadni, azon oknál fogva, mivel hogy azokat czélszerüeknek nem itélik. Minden kormányrendeletnek, mellynek alkotmányossága s törvényessége kérdésbe nem vonatik – végrehajtásáról felelős a megye gyülés és megyei tisztviselő a kormánynak – melly engedetlenség esetében őket az országos fő törvényszék elibe idéztetheti büntetés s a végrehajtás halogatásából eredhetett kár s hátramaradás miatti kárpótlás végett.
Azonban ha a kormányrendelet czélszerüségére nézve kétsége forog fen a megyének – saját veszélyükre (az az a fentebbi felelőség veszélyére) a végrehajtást függőben tarthatja a megye addig – mig rögtön (24 óra alatt) expediálandó felterjesztésére a kormánytól választ veszen. Ha a kormány megmarad rendeleténél a végrehajtásnak azonnal meg kell történni.
Felterjesztés csak voksolás utján mehet határozatba. A voksolás nyilvános; s a jegyzőkönyvbe névszerint bejegyzendő, a következhető felelőség végett.
Alkotmányossági s törvényességi szempontból azonban a kormányrendeletek szabadon taglalat alá vehetők a megye gyüléseken; s ha a többség szavazat utján ugy találja, hogy a rendelet alkotmányellenes vagy törvénytelen, hogy a kormány tullépett hatósága körén s vagy egyéni jogokat sért, vagy pedig a községi avvagy megyei önkormányzatba bele vág, a megye gyülés két izben felirást tehet ellene, (végrehajtását időközben felfüggesztvén), de ha a kormány mind a két felirásra adandó válaszában ragaszkodik rendeletéhez, a megye köteles azt végrehajtatni, de egyszersmind, ha törvény magyarázati hibát vél felforogni, a törvényhozáshoz folyamodik hiteles magyarázatért, ha pedig törvénysértést vél felforogni, panaszt teszen a kormány ellen az e végre rendelt magas törvényszék előtt, s büntetést és kárpótlást követel.
Hasonlóképen, minden egyes egyén, család, vagy község, melly a megye határozata által magát jogaiban sértve érzi – folyamodhatik orvoslatért a kormányhoz – a Kormány meghalgatja a megyét, s rendelkezik. Illy nemü rendelete ellen is, mint a más nemüek ellen, a törvényhozáshozi kérelem, vagy a magas törvényszékhezi panasz szabadsága, ugy egyeseknek s községnek mint a Megyének fen maradván. A Megyei tisztviselőkkel a Kormány egyenesen nem levelez. Minden kormány rendelet csak megye gyülési határozat utján juthat végrehajtásul megyei tisztviselő kezébe. De a kihirdetett törvény végrehajtásának kötelessége nem függ megyei határozattól s a törvény végrehajtásának elmulasztásábol eredő felelősségtől a tisztviselőt megyei határozat fel nem mentheti.
Minden megye tartozik legalább is egy másod (megyei) iskolát alapitani s fentartani, – vallásra való tekintet kizárásával. – Az abbani tannyelvet a megye gyülés határozza meg. – A megyében honos minden nyelvnek azonban tanittatni kell azoknak számára, kik egyben vagy másban részt venni akarnak (az az nyelv tanitás obligativ, [kötelező,] de nyelv tanulás optativ [választható] – A törvény megfogja határozni az ezen tanodákbani oktatás minimumát; s a tanodai igazgatással megbizott tisztviselő, ezen minimumra nézve a kormánynak, egyebekre nézve pedig a megyének felelős.
A kevesebbség, egyesületek s egyesek, illy iskolák felállitására nézve is szint azon joggal birnak, mint a községekről mondva volt. Illy szerkezet mellett a megyék a szabadságnak megtörhetlen oszlopai lesznek, – a köz szellemet fejlesztik; – a közdolgok iránti részvétet elevenen feltartják, – a népet a végrehajtásban is részesitik s igy a népfelség elvét minden irányban valósitják; egyszersmind pedig a nemzetiségi érdekek kivánatinak minden tekintetben meg felelendnek.–
Ezen megyerendszert, semmi uj theoriák által ki nem pótolható, megbecsülhetlen institutiónak tartom.
IV. A mi már a törvényhozást illeti
A törvényhozó hatalmat az országgyülés gyakorolja.
Az országgyülés két Házbol áll. – A népképviselők házábol s a senatusból.
A népképviselők, közszavazat utján; választó kerületenkint választatnak.
A senatus tagjait pedig a megye gyülések választják. Minden megye két senatort küld.
Népképviselők és senatorok, küldőik által viszahivhatók mindenkoron. A törvény meghatározza a viszahivás módját. A népképviselők választói nem képezvén constituált tanácskozó testületeket, természetesen nem adnak, s nem adhatnak utasitásokat képviselőiknek. Tudják mi alapra fektetik bizodalmukat, s ha e bizalmukban tévednének vagy megcsalatnának; a viszahivási joggal nyitva áll előttük az orvoslás.
A megyék sem adnak ugyan kötelező utasitásokat az általuk választott senatoroknak, de minthogy a megyék tanácskozó gyüléseket képeznek, nem csak alkotmányilag megengedendőnek, de sőt igen kivánatosnak tartom, hogy a megye gyülések az ország közdolgait tanácskozásuk tárgyai közé számitsák, s jegyzőkönyvbe vett határozataikat senatoraiknak tudomására juttassák. A senatorok azonban soha sem hivatkozhatnak küldőik határozatára szavazatuk indoklásaúl – nekik hazafiúi kötelességük meggyőződésüket szabadon követni s meg nem engedhető, hogy a haza s a közvélemény irányábani személyes felelősségüket utasitásokrai hivatkozással magokról el s megyéjükre háritsák. – Azonban határozottan ellene vagyok azon ujkori fonák eszmének, hogy az egyszer megválasztott képviselő, a rendes időszaki ujválasztásig magát elmozdithatlannak hidje akár képviseli küldői véleményét, akár nem. – Ez nem képviselet, ez uralom. Azért a viszahivási jognak a senatorokra nézve is meg kell lenni. – Ez a képviseltetés természetes garantiája. Csakhogy a viszahivásnak, nem utasitás törésre (mert illyet az általam javaslott alkotmány nem ismer) hanem a küldők bizalmának elvesztésére kell alapitatni. Lehet, hogy a senator sokban eltérend megyéje kijelentett nézeteitől, s azért mégsem fogja küldői bizalmát elveszteni, s senator marad, lehet ellenben, hogy mindenben ugy szavaz, mint megyéje nyilatkozott, azért mégis elveszti küldői bizalmát s visza hivatik.
De ajánlom a nemzetnek, hogy legbecsesebb kincse gyanánt őrizze mindenkorra a megyéknek azon jogát, hogy az ország közdolgait köztanácskodásaik illetékes tárgyának tekintsék. Olly organuma ez a közvéleménynek, olly dajkája a hazafiságnak, olly képző intézete a status-férfiúságnak, olly öszeforrasztó kapocs a haza s a polgár között, olly termékenyitő forrása s egyszersmind védbástyája az a szabadságnak, minőt semmi a világon ki nem pótolhat.
Sőt nagyon ohajtandónak vélem, hogy a községi gyülések szintúgy érdekeljék magokat tanácskozásaikban megyéjök közdolgai iránt, mint a megyéket érdekeltteknek látni óhajtom az Ország köz dolgai iránt.
A viszahivási jog gyakorlatának formalitására nézve javaslatom ez:
Megye gyülésen először az inditványnak csak arra kell határoztatni, hogy ez s ez senator viszahivása tanácskozás s határozat tárgyává tétessék. Ha ez inditványt a többség elveti, a kérdés megszünik; ha pedig ez inditvány a többség által elfogadtatik, külön specialis közgyülés tüzetik ki a viszahivás tárgyalására s eldöntésére. Eldöntésnél a szavazat igen és nemmel történik; s ha a többség igent mond; – nyomban más választásnak kell következni.
A népképviselők viszahivására nézve pedig a következő eljárást javaslom. A szavazattal birók registratiójának [lajstromozásának] módját a törvény elhatározza s kiszabja egyszersmind minden választó kerületre nézve a köztisztviselőt, ki a választást vezeti. Ez bizalmatlanság következtébeni ujválasztásra csak azon esetben hivja fel a választókat, ha a bejegyzett választóknak felénél legalább is egyel több aláirással ellátott irott nyilatkozat adatik be hozzá az aláirók bizalmának elvesztését magában foglaló s uj választást követelő. Ez azonban az ekkint visza hivottnak ujboli megválaszthatását nem zárja ki.
Az ország kormányának tagjai s az ő kinevezésétől függő tisztviselők sem népképviselők, sem senatorok nem lehetnek, hacsak hivatalaikról le nem mondanak; s ha valamelly népképviselő vagy senator illy hivatalt vállal, azonnal megszünik népképviselő vagy senator lenni.
A kormány azonban megbizottjai által kihalgatást követelhet mind a két házban, ha a kormány szóbeli közlést kiván tenni, vagy felvilágositást adni. – Tartozik ezt tenni, ha akár mellyik ház kivánja.
Az alkotmány meghatározza a törvényhozás eljárási szabályzatát, a két ház közötti viszonyt, s az egyik s másik ház számára feltartott illetékességet. Például: hogy az adó meghatározása, a költségvetés megállapitása, s a financziális számvétel a népképviselő házat; ellenben a kormány és megyék közt előfordulhatott vita kérdések eldöntése a senatust illeti.
A törvényhozás tagjai az ország lakossai által beszélt akár melly nyelven szólhatnak az országgyülési tanácskozásokban. – Az országgyülési jegyzőkönyvek magyarúl vitetnek. De a törvényeknek az országbeli községek által elfogadott minden nyelven ki kell hirdettetni. Ha kétség támad a szöveg értelme iránt, a magyar szöveg tekintetik hitelesnek.
Az ekkint szerkeztendő országgyülés, a népfelség organumát képezi mind azon ügyekre s érdekekre nézve, mellyek az egyének, családok, községek s megyék önkormányzati alapjogaihoz nem tartoznak. Mert ezen jogok szint ugy sérthetlenek, örökösök s minden következő nemzedékek sajátját képezik; mint általában minden a mi a népfelség lényegéhez tartozik s azért az élő nemzedék azokról nem rendelkezhetik, azokat el nem idegenitheti.
Ezen jogok biztositása tekintetéből egy alkotmány őr szék leszen felállitandó; – melly a törvények kihirdetése előtt azokat alkotmányos szempontból átnézi, s kijelenti alkotmányosak e vagy nem?
Semmi törvény nem hirdettethetik ki a nélkül, hogy ezen magas birói hatóság kijelentené, hogy semmi sincs benne a mi az alkotmánnyal ellenkezik. Az alkotmány ellenesnek itélt törvény kihirdetés nélkül s az alkotmányellenes pont kijelölésével a törvényhozáshoz visza küldetik.
Ezen alkotmány őr szék tagjai a senatus által neveztetnek – a törvényhozás tagjai nem lehetnek – elmozdithatlanok, – s még lemondás esetében is soha sem viselhetnek kormánykinevezéstől függő hivatalt.
V. Végre a mi a végrehajtó hatalmat, vagy is kormányt illeti
Az 1849-ki függetlenségi nyilatkozat alkalmával az volt ki mondva, hogy az ország szerkezete megállapitásában a nemzet kész leszen az európai viszonyok igényeit figyelembe venni.
Ha ennek következtében monarchicus kormányformát vélne a nemzet elfogadni tanácsosnak, – következés volna, hogy a király személye sérthetlennek ismertessék; de hogy ellenjegyzés nélkül a király semmi rendeletet ki ne bocsáthasson, a felelőség az ellenjegyzőt illesse, s annak terhétől őt királyi kegyelem sem fedezhesse.
A vétó hatalmának legfölebb csak felfüggesztőnek lehetne lenni, – a norvégiai alkotmány példájára. Ha a törvényhozás a következő évi ülésében határozata mellett marad – az ipso facto [a tényből következően] törvényül kihirdetendő legyen.
A törvényhozás feloszlatására nem vélem a kormányt felhatalmazandónak. – Rendkivülileg azonban öszehivhassa az országgyülést, de az semmi mást ne tárgyalhasson, mint azon kérdést, melly végett öszehivatott; s azon tárgy bevégzése egyszersmind az országgyülést befejezi. – Egyébiránt határozza meg az alkotmány, évenkint melly napon kell az országgyülésnek öszeülni – s meddig kell rendesen együtt maradnia. – A két ház egyetértőleg hamarébb is befejezheti üléseit, mint szinte határozatilag a szabott időn túl is együtt maradhat, ez esetben azonban az alkotmányilag kiszabott határidőn tul az országgyülési tagok nem húznak napidijakat (A nap dijazás elvét egyébiránt ajánlom – democraticus elv az, – különben a gazdagok monopolisálnák a népképviselői és senatori állást).
Ha monarchicus lenne a kormányforma a nádori méltóság megtartására fontosságot helyezek. Országgyülés által választandó vegyes ülésben, minden tag egyenlő szavazattal birandván. – (Szeretem, ahol lehet megtartani a historiai alapot). A nádor egész életére lenne választandó. – Tisztéhez tartoznék:
a) ha a király meghal, a nádor kormányoz addig, mig a trón örökös vagy kis korú, vagy meg nem koronáztatik: koronázatlan királyt ne ismerjen a magyar alkotmány,
b) ha a király betegség miatt tehetetlen az uralkodásra vagy az országon kivül van, a nádor helyettesiti,
c) természetes közbenjáró a király s alattvalói között ugy testületileg mint egyénileg,
d) a senatusnak elnöke,
e) az országos legfőbb törvényszéknek elnöke,
f) a korona az ő felelős őrizete alatt tartatik,
g) Biró a törvényhatóságok közötti határvillongásokban
h) a Buda Pesti Országos Egyetem elnök pártfogója
Ha ellenben (mit ohajtok, hogy a körülmények megengedjenek – az Europai haladás különben is a democratiai kormány formát mutatván ki a jövendő postulatumaúl [követelményéül]) ha ellenben köztársasági országlat fogadtatik el, a végrehajtó hatalom főnöke közszavazat utján leszen az országpolgárok öszes egyeteme által választandó.
A szavazat az egész országban ugyan azon egy napon községenkint történik. A községek szavazatjaikat a megyének adják be pecsét alatt, s a megyék bontatlanúl felküldik az Országgyülésnek. Ott a szavazatok a két ház által egyenlő számban nevezett választmány által öszeszámitatnak; s az eredményről vegyes ülésben jelentés tétetik. Az absolut többséget nyert egyén meg van választva. Ha senkinek sincs absolut többsége, az országgyülés választ a legtöbb szavazatot nyert két egyén közzül.
Az ország főnökének czimeül (ismét historiai alapon) a kormányzó (gubernator) czimet ajánlom.
Hivatal ideje hat vagy kilencz év. Azon biztositékok mellett, miket e szervezés nyujt a népies önkormányzatnak – sem szükségesnek, sem tanácsosnak nem tartom a gyakori választást. (Az országgyülési tagok, megyei képviselők, s megyei tisztikar választását három évre vélném szabandónak). A kormányzó maga személyében is felelős; de semmi rendeletet ellenjegyzés nélkül nem adhat ki.
Ellene vagyok azon hamis tannak, hogy minister ellenjegyzése leveszi a felelőséget a végrehajtó hatalom főnökéről. Elvem az, hogy minden rendeletért felelős, a ki alá irta.
A kormányzóval egyetemben helyettes is választandó, kinek cziméül a nádort vélem megtartandónak. – Ezen országlati rendszernél azonban, ennek hivatal ideje is szinte csak annyi mint a kormányzójé. A kormányzó halála esetére a nádor veszi át a kormányzatot, a szabott időbeni választásig. Ha a kormányzó akadályozva van tiszte teljesitésében, a nádort szóllitja fel a helyettesitésre. Egyébiránt a nádor (ha nem kormányoz) elnöke a senatusnak, s a legfőbb országos törvényszéknek.
A kormányzó felelős ministerek segitségével kormányoz; kiket maga nevez, s el is bocsáthat.
A ministerekre nézve is megtartandónak vélem a historiai alapot, s annak analogiáját.
Az igazságügyi ministert – országbirónak nevezném
A financz ministert – tárnoknak
A hadügy ministert – ország főkapitányának
a belügy ministert – országos fő ispánnak
a külügy ministert – cancellárnak
a közlekedési s kereskedelmi ministert – országos fő biztosnak
A vallás nem tartozván az állami functiók körébe, vallásügyi ministerre nincsen szükség. Az oktatási ügy pedig (a mennyiben a kormány s nem a megyék és községek hatáskörébe tartozik) az országos főispányság (belügy) tárczájához csatolható.
A ministeri tanácsban (kormánytanácsnak nevezzük) az elnökséget (ha a kormányzó maga nem elnököl) azon minister viseli, ki a ministerium alakitására vala felszóllitva. De tárcza nélküli minister nincs.
Olly alkotmány mellett minőt tervezek a végrehajtó hatalom elég erős arra hogy a törvényeknek végrehajtást s tiszteletet szerezzen s a nemzet akaratának sikert eszközöljön, de nem leszen tehetségében az alkotmányt sérteni, az ország institutióit meghamisitani, vagy a polgárok szabadságát elnyomni.
Ki lesz tüzve elegendőleg a végrehajtó hatalom hatás köre, s az ambitiosus viszaélés s elnyomás ellen erős biztositékok lesznek felállitva, mellyek legfőbbikét találom abban, hogy a végrehajtó hatalom cselekvő organumait, nem a kormány, hanem a megyék s illetőleg községek választják, s találom a megyei rendszernek fent előadott alapelveiben és találom végre abban, hogy minden egyes polgárnak, községnek, megyének s törvényhozásnak joga van akár melly ministert s magát a kormányzót is az illető törvényszék előtt feleletre vonni törvénysértésért – magában értetvén hogy a törvénynek gondoskodni kell nehogy egyesek, községek s megyék ezen magas joggal könnyelmüleg visza élhessenek. Illy vádnak alaptalan házsártoskodás esetére felelőséggel kell járni.
Ha ezen biztositékokhoz hozzá adatik azon gondoskodás, hogy a kormány ne sok »patronage«-t [gyámkodást] gyakorolhasson, ugy az ország mint az egyesek szabadsága teljes biztonságban lesz – mert a kormány nem lesz kitéve „a kelletén túl kormányozgatás, s gyámnokoskodás” betegségének; s jól is teljesitendheti kötelességét, mert semmi mással nem kellend foglalatoskodnia, mint a mi az egész nemzet közérdekeit illeti. Világosan kitünik ez a kormányzati hatóság azon réteges felosztásábol, mellynek tervét adám; s miből az következik, hogy az alkotmány s törvény által községekre s megyékre ruházott kötelességek teljesitésére való felügyeleten kivül, a kormány hatósági köréhez mind az s csak is az tartozik végrehajtási szempontból; a mi törvényhozási szempontból az Országgyülés hatóságához tartozik.
A közigazgatási cselekvőség körvonalazásának példájaképen, ha tekintjük a közlekedés könnyitésének feladatát: a községi utak a községek által épitendők és fentartandók – a megyei utak a megye által, az országos nagy közlekedési vonalak a törvényhozás rendelkezése szerint a kormány által. A megyék felügyelendnek hogy a községek teljesitsék a mi az ő kötelességek, a kormány számot kérend a megyéktől mind az iránt a mit magoknak tenniök kell, mind arról is mikint vigyáztak fel a községekre – a kormány végre számot ad az országgyülésnek.
Igy ismét a közoktatásra nézve: az elemi iskolák a község teendőihez tartoznak – a másod tanodák (collegiumok, gymnasiumok) a megyékéhez – a magas tan intézetek (academiák, egyetem, polytechnicum) a kormányéhoz.
Az oktatásra nézve megjegyezni kivánom: hogy alig kell egy-egy dologtól jobban ovakodni egy szabad nemzetnek, mint attól hogy a katona megszünjék magát polgárnak tekinteni. A katonaságnak polgári jellemmel kell birni; s akkint kell intézni a köznevelést, hogy a katonáskodás általában véve ne tekintessék másnak, mint közpolgári kötelességnek, azok pedig, akik a katonai állást életpályáúl választják, szintolly kevéssé érezzék magokat a polgári állapotból kiemeltteknek, vagy éppen felibe emeltteknek, mint ha papi, ügyvédi, mérnöki, orvosi vagy akár mi más pályát választottak volna. Ezen szempontból azt javaslom hogy egészen elkülönzött katonai academiák ne állittassanak, hanem a honvédelmére mint minden polgárral közös s legnemesebb polgári kötelesség teljesitésére intézett képzés – az elemi iskolákon kezdve, minden közoktatási intézeteken fokozatosan keresztül menjen – azoknak számára pedig kik katonai életpályára adják magokat, annál fogva a magasb katonai ismereteket kivánják megszerezni, az országos egyetemnél katonai kar legyen alapitva, mint van példáúl orvosi, vagy törvénytudói, vagy mérnöki kar. Kivánom hogy ezen katonai kar olly magas tökéllyel legyen felruházva, mint csak katonai academia lehet a világon, de ne legyen elkülönzött intézet, hanem kiegészitő része az országos egyetemnek.
A mi már ennek folytán a fegyveres erőt illeti: fő vonásaiban a Sweiczi rendszert ajánlom. Alap elv legyen: minden hon polgár, szükség esetében katona, de nincs állandó hadsereg; kivévén annyi, amennyi a várak garnisonjai végett szükséges; egyszersmind minden fegyvernemből annyi állandó rámázat (cadres) amennyi kivántatik, hogy olly gyakorlati had iskolát képezzen mellybe az országnak öszes ép fiatalsága kivétel nélkül bizonyos életkorban (példáúl 18-ik éves korában) egy évre belépni tartozzék. Ezen két feladatnak azt hiszem 12–15,000 ember tökéletesen megfelelhet. Honvédseregnek s tagjai honvédeknek nevezendők. Az ifjuság amint ezen szolgálaton átment – lakása helyén belép, s belépni tartozik a nemzetőrségbe; melly élet kor szerint három contingensre lesz felosztva; az első az activ szolgálatra kötelezetteket foglalja magában; a másik kettő első s második tartalék sereg, s ha fegyvert kell fogni a hon védelmére ezen contingensek a szükséghez képest hivatnak szolgálatra a Kormány által. A törvény meghatározza a szolgálati mentesség eseteit – mint szinte a részben folytonos, részben évi hadgyakorlatok módját.
Minden megye felosztja a községeket vagy külön vagy többeket egyesitve (a népességhez képest) zászlóaljakba s illetőleg lovas ezredekbe, s ütegekbe; a kormány gondoskodik hogy a honvédseregtől minden megyei had parancsnokság tábor vezérkari s mérnökkari tisztekkel ellátva legyen. A megyei nemzetőrsereg főtisztjeit, az illető zászlóalj, ezred, s üteg parancsnokok javaslata folytán a megyei hadparancsnokság előterjesztésére a megye nevezi, s lépteti elé – a törzstiszteket a kormány nevezi – Háboru esetében minden tiszti előléptetés a Kormányra száll.–
Béke idején községekben, a nemzetőrség szolgálatával a község, megyében a megye rendelkezik – az ország köz érdekében pedig – vagy ha valamelly megye a belrend feltartására elégtelennek érezvén magát, segélyt kér – a kormány rendelkezik.
Ezen honvédelmi elrendezésnél is tekintettel kivánnék lenni a nemzetiségekre – ha a hazát lakó népfajok ezt ohajtják. A tacticai egységeknek tehát megye és nemzetiség szerint lehetne neveztetni – volna tehát például N megyei 1-ső 2-ik 3-ik stb. Magyar, Szerb, Oláh, Tót, Német zászlóalj vagy ezred, vagy üteg. Egyenruhájok nemzetiség szerint különbözhetnék; s az azzali ellátásra nézve a seregrészek illető megyéjükkel folytonos viszonyban állanának.
E szerint egy vagy más seregrész hire, dicsősége nem akadna fel az egészben, hanem visza sugároznék az illető megyére s nemzetiségre; s annak önérzetét elevenitné s emelné.
Végezetül a mi az igazság szolgáltatást illeti. Polgári s politialis biróságok állitassanak fel a községekben. Hatósági körüket a törvény szabja ki. A népválasztásnak legyenek kifolyásai. A politialis biróság a községben előforduló minden büntényt vizsgálat alá veszen (ugy mint Angliában), ha hatósága körét nem haladja, szóbeli nyilvános eljárás utján nyomban elitéli; ha pedig hatósági körét túl haladja a vádlottat bünvádi eljárás alá veti; mi a Megyei biróság elibe tartozandik. A rendőrbiró időközben vagy kezesség mellett szabadságban hagyandja a vádlottat, vagy letartóztatását rendeli el, a törvény utmutatása szerint.
A Megyében lesznek polgári, kereskedelmi, s büntető biróságok, ez utóbbi az eskütszéki alapon; mindenik a Megye gyülés által választandó s mindenik nyilvános. A Megye gyülés gyakorolja a »Grand Jury« (vádszék) hatóságát.
Lesz azon kivül Feljebb viteli főtörvényszék vagy törvényszékek, s leszen Semmitő szék (historiai alapon Hétszemélyes táblának nevezném), melly mind polgári mind bünvádi perekben a felek kérelmére az eljárási formalitások felett őrködik s ha azokat sértve találja, uj eljárást rendel. Ha a büntető törvény könyv olly büntetéseket tartana meg, mellyekre nézve a megkegyelmezés gyakorlandó volna, a megkegyelmezési jog a kormányt illetné, de azt csak a Hétszemélyes tábla meghalgatása folytán gyakorolhatná. Ezen főtörvényszékek tagjai a kormány által neveztetnének, de a senatus megerősitése mellett.
Volna végre Alkotmány Őr szék mellyről már fellebb szóllottam.
A Községi s Megyei biróságoknál közigazgatásiúl elfogadott nyelven történik a tárgyalás, s mondatik itélet, de a vádló ugy mint vádlott a tárgyalásnál saját nyelvén szólhat.
Az eljárás mindenütt szóbeli és nyilvános.
***
Illyen, fővonásaiban a szervezet mellyet hazámnak ajánlok.
Vezér eszmém: az önkormányzat elve, az egyéntől fel az öszes államig, minden rétegeken keresztül logicus következetességgel keresztül vive.
Az igy szervezett állam szabad, és biztos szabadságában, az önkormányzat elvén kivül nincsen szabadság.
Csak a tekintélybitorlás párthivei lehetnek ezen elvnek ellenségei. Ők, kik nem tudom minő kútfőből meritett sziv és ész felsőbbségnél fogva magokat a nép kiváltságos gyámnokaivá vélik hivatva lenni, s ezen káromlatos igénynél fogva a Népet örökös kis korúságra szeretnék kárhoztatni.
Szabad népet nem kell önmagától félteni… [Schillertől idéz: »Félelemre csak a láncát tépő rabszolga s nem a szabad polgár ad okot«]
Bitor nagyravágyás mondhatja csak, hogy nem kell a népnek önkormányzati jogot adni, mig arra nem képes. Csak szabadság képesithet a szabadsággali élésre – más semmi.
Lelkemből beszélt a hires scot történetiró Macaulay…
Magyarúl [Kossuth fordításában]:
»Az ujon szerzett szabadság bajai ellen csak egy orvoslat van, s ezen orvoslat: a szabadság. Midőn a fogoly elhagyja sötét tömlöczét, nem képes a napvilágát eltürni, de az orvoslat nem az, hogy tömlöczébe visza küldessék, hanem hogy a napsugarához hozzá szoktattassék. Az igazság és szabadság verőfénye kezdetben szemkáprázást s kábulást okozhat nemzeteknél, melyek a szolgaság házában félig megvakúltanak; hadjátok őket nézni, s csak hamar látni fognak. Kevés évek alatt az emberek megtanulnak gondolkozni, a vélemények szélső erőszakossága le csillapszik, ellenséges elméletek egymást kiigazitják, az igazságnak szerte szórt elemei megszünnek harczolni, s idő jártával, a chaosból rend és igazság áll elé. Mondani szokták: Egy népet sem kell szabaddá tenni, mig nem képes szabadságával élni. Ezen állitás méltó ama kábához a regében, a ki elhatározá hogy nem megyen vizbe mig úszni meg nem tanúlandott. Ha az embereknek addig kellene várniok a szabadságra, mig szolgaságban jókká, s bölcsekké leendettek, bizony örök időkig várnának.«
Ezek szent igazságok.
Különben is a mi minket illet, egy illy szervezet, minőt javaslok, hazánkra nézve nem bir olly ismeretlen ujság jellemével, mellytől a közvélemény, mint szokatlantól visza riad, sőt inkább olly kapcsolatban áll az hazánk hagyományos érzelmeivel s nemzetünk históriai jellemével, miszerint megvagyok győződve hogy egy illy alkotmányos szerkezetet a nép ugy üdvözölne mint egy régi barátot, ki az egyenlő testvéries szabadságnak az egész népre, faj, nyelv, vallás különbség nélküli kiterjesztése által, ki tisztúlt hajdani hibáibol s fogyatkozásaibol kibontakozott.
Én nem tartozom azon tüzes újitók közé, kik a feltalálások gyönyörét hajházva, elvetnek mindent, ami nem uj. Azon határhoz értem életemben hol a csalódások eltünnek s a szenvedélyeket kor és szenvedés lecsillapitják – egy viszontagságos életen át kerestem a nemzetek bukásának, s az emberiség szerencsétlenségének okait, a történelem logicájának kutatásában, s az ember sziv tanulmányozásában, s azon meggyőződésre jutottam, hogy csak a szabadság elvének minden más tekintetek felibe emelése az egyetlen mód, melly képes a népek politicai ujonszületésének nagy feladatát megoldani, s Europa társas bajait megorvosolni.
Én tehát mesterkélt uj tanokat nem keresgetek, mert az igazság mindig egyszerü, mint egyszerüek a természet nagy törvényei, s szerencsére hazámat illetőleg nincs is szükség mesterkélt uj tanok keresésére – mert azon társas bajok, mellyek Európa némelly részeiben olly magas fokra hágtak, hazánkat még nem érték el, s erőssen hiszem, hogy illy organisatio mellett minőt javaslok, nem is fogják elérni; annyival kevésbé, mert mi földmivelő nemzet vagyunk.
Maradok hát e szervezet mellett; s azon meggyőződésben vagyok, hogy ez elegendő erőt fog biztositani Hazánk számára, elháritani minden veszélyt, melly kivülről fenyegethetné.
Azonban ha nemzetem azt hinné, hogy akár saját biztonsága, akár a népek sorsának solidaritása tekintetéből még bővebb biztositékok kivánatosak, – azokat a szomszéd nemzetekkeli szövetség eszméjében találandja fel;
Azt hiszem ezen eszmének van jövendője. Mert csak ez által lehet a kisebb nemzetek függetlenségét egy részről elnyelés, más részről a nagyobb nemzetek túlsulya ellen biztositani. S ha végig nézem azon nemzetiségeket mellyek hazánkkal több oldalon határosak, s ha számot adok magamnak jövendőjükről, nem lehet azon meggyőződésre nem jönnöm, hogy ezen eszmének a Németföldön alúli Duna menttében, s attol jobbra balra, van jövendője.
Én ezen eszmének őszintén barátja vagyok feltéve hogy az illy confoederatiónak részeseiül hivatott államok, egymás territoriumára, s önkormányzati függetlenségük csorbitására ne vágyjanak, ha nem hogy ezt sértetlen épségben hagyva, szövetkezésük kivülről jöhető veszély elleni biztositékra legyen egyedül szoritva.
***
Kérdeztek Önök, mi nézettel vagyok a nemzetiségi kérdés megoldása iránt?
Feleletemet: e nagy s fontos kérdésre, a fent elé adott Országszerkezeti javaslatban találják.
Olvassák meg azt figyelemmel s látni fogják, hogy a sérthetlennek vallott egyéni jogoktól – s azok közé számitott gondolat, vallás és társadalmi egyesület jogátol kezdve, az állam minden constitutiv [alkotó] rétegein keresztül, a községnél, a megyében, a törvényhozásnál, a kormánynál, igazságszolgáltatásnál, védelemnél, közigazgatásnál, közoktatásnál, szóval mindennél a nemzetiségek igényeire, emelésére, biztositására fejlesztésére, olly következetes figyelemmel vagyok, hogy ha csak azt nem akarják Önök, hogy az állam nem csak a magyar, de minden más nemzetiségnek is közös romlására szerte bomoljon; vagy egy nemzetiség egy másiknak feláldoztassék – alig tudom mit lehetne még kivánniok.
Azonban még egyet meg akarok emliteni.
Különbség van az egymással vegyesen Magyarország területén lakó népfajok s a magyar koronának (symbolice szólva) külön részei között.
Illyen utóbbi, minden tekintetben csak Horvát s Tót ország, Dalmatiát is hozzá számitva, ha ugyan a dalmát nemzet, melly rég óta elkülönözötten áll, velök szövetkezni vagy egyesülni akar.
Ezen társas országok mind compact nemzetiség, mind földterület tekintetében, historiailag mindig külön országok voltak. Magyarországnak nem részei, hanem társai.
Ha ezen országok Magyarországgal historiai kapcsolatukat hajlandók feltartani, igazságosnak vélem, hogy belkormányzatukra nézve, minden kigondolható tekintetben a magyar kormánytol s törvényhozástol tökéletesen függetleneknek ismertessenek el – rendezzék magokat községileg, megyeileg, törvényhozásilag amint tetszik – válasszák bánjukat ön maguk, – igazgassák magukat a mint jónak látják – legyenek olly tökélletesen függetlenek még inspectio [felügyelet] tekintetében is a magyar kormánytol s magyar országgyüléstől, – mint a milly függetlenek egymástol az Éjszak Americai Szövetséget képező souverain statusok. – Köztük s Magyarország között csupán s valódilag társas kapocs létezzék, – s a közös törvényhozás, s a fő kormány hatósága reájok nézve csak azon ügyekre legyen szoritva, mellyek ugy őket mint Magyarországot közösen érdeklik. Ezen ügyeknek egy uj társas kötésben el kellene számláltatni (én alig tudok mást mint a honvédelmet szárazon és vizen, a külhatalmakkali viszonyt, a vámügyeket, kereskedési rendszert, s közös érdekü főközlekedési vonalakat a tenger felé).
Lelkemből ohajtom hogy horvát, slavon, dalmát atyánkfiai – mindnyájunk közös javára – ebben megelégedésüket találják.
Ha azonban megunták a 600 éves kapcsolatot, melly nekik alkotmányos multat adott, ha nem akarnának velünk kezet fogni az osztrák járom vég megtörésére, máskint mint azon feltétel alatt, hogy közös erővel kivivandó győzelmünk béreül, töllünk egészen elváljanak, s a velünki kapcsolatot tökélletesen megszakitva, magokat külön önálló státussá alakitsák, – kérem őket fontolják meghiggadtan, mit cselekszenek – de ha csakugyan így akarják: azt mondom: legyen úgy, ha ugy akarják, én kész vagyok azt is elfogadni, s ünnepélyesen kijelentem, hogy nem illenék a magyar nemzet szabadság szerető indulatához az ő akaratjuk ellenére a társas kapcsolathoz ragaszkodni. – Ez esetre csak a következő pontokrai megegyezést vélem szükségesnek:
a) hogy horvát, sclavon s (ha hozzájuk csatlakoznának) dalmát atyánkfiai, – akár mi országlási formát fogadnak is el, az osztrák házból magoknak fejedelmet ne válasszanak,
b) Kereskedelmi szerződés köttessék, kölcsönösen a szabad transitust [átjutást] biztositó
c) Fiuménak szabad választás adassék Magyar- vagy Horváth Országhoz akar-e tartozni vagy pedig mind kettőnek közös garantiája alatt (a hajdani »Hanza« példájára) független szabad város és kikötő lenni,
d) Pétervár Sclavoniára befelé kevés vagy semmi fontossággal sem bir; alsó Magyar Országnak ellenben kulcsát képezi; azért vagy Magyar Országnak maradjon, vagy pedig meghatározandó számban közös várőrséget kapjon.
Ennyit a társországokra nézve. Annyi személyes, családi s birtoki érdekközösség mellett, mennyi a hatszáz éves kapcsolat mellett kifejlődött s a jövő biztosságát is kellő figyelembe véve, nem fognak-e horvát atyánkfiai érdekeikről legjobban gondoskodni, ha a nemzetiségüket nemzeti állásukat, s nemzeti önkormányzatukat tökéletesen biztositó s a velünki kapcsolatot csak is confoederationalis alapra fektető első javaslat mellett maradnak? Azt higgadt megfontolásukra és szabad elitélésükre kivánom bizatni.
A mi Erdélyt illeti. – Erdély nem jő olly tekintetbe mint Horvátország. Az sem Nemzetiség tekintetében nem egy compact külön nemzet, sem territorialis és históriai tekintetben nem külön társas ország, hanem Magyarországnak elszakasztott s 1848-ban közös akarattal ujjon egyesült része. Erdélyi nemzetiség nem létezik. Itt tehát nem arról lehet szó, hogy az erdélyi nemzetiségnek (melly nem létezik), Magyarország ellenében biztositást keressünk hanem hogy az Erdélyben lakozó nemzetiségek egymás irányában magokat biztositva érezzék.
Itt különösen a szászok és oláhok jőnek tekintet alá, s visza kell emlékeznünk, hogy ezek részéről 1848-ban az Unio ellen emelkedett gáncs, és kifogás.
A szász nemzetre nézve megjegyzem, hogy az általam fentebb javaslatba tett szervezet mellett a szász nemzet nem csak székeit megtartaná, mindazon önkormányzati hatósággal, mellyet „Megyei szerkezet” név alatt fejtegettem (e szót »megye« csak rövidség okáért nem pedig kirekesztőleg a régi »vármegye« értelemben használtam, mindent a mit a megyéről mondottam a szász és székely székekről, Jász-Kún, Hajdú-kerületekről s a vidék nevet viselt országrészekről is kivánom érteni) – mondom tehát a szász nemzet nemcsak székeit s vidékeit megtartaná, hanem azon nemzet egységi szorosabb kapcsolatot, administrativ egységet s önállóságot, is, mellyel a mult századokban birt, sőt azt a szász földet lakó minden lakosok jogegyenlőségének, s közszavazatuknak alapján önkormányzatilag tetszés szerint kifejthetné, s főtisztviselőjét is függetlenül választhatná; e mellett pedig az országgyülésnek mindkét táblájához méltányos arányban képviselőket és senatorokat választana.
Hasonló önkormányzati jogot s képviseltetést értek a székely nemzetre nézve is.
A mi pedig az oláhokat illeti meg vagyok győződve, hogy azon alkotmányos szerkezet mellet, amellyet javaslok, s mellynek alapja az általános közszavazat, jogegyenlőség, önkormányzat községben, megyében és képviselet az országgyülésen, meg vagyok mondom győződve, hogy erdélyi oláh rokonainknak mind nemzetiségi, mind polgári s politikai tekintetben csak kivánniok lehet – s ha higgadtan számot vetnek érdekeikkel, lehetetlen nem kivánniok – hogy Erdélynek Magyarországgali administrativ uniója amint 1848-ban kimondatott, fel is tartassék.
Azonban, ha várakozásom ellenére, az Unio ellen, még mindig ellenszenv mutatkoznék Erdélyben a magyar nemzet testvéries érzelméhez illendőnek tartom hogy az 1848-ki europai forrongás impulzusa [lökése] alatt mindkét részről elfogadott unio betüjéhez ne ragaszkodjék, hanem hivja fel Erdély lakosságát hogy egy bizonyos napra kitüzendő közszavazat utján jelentsék ki, kivánják-e vagy nem a Magyarországgali uniót? s legyen úgy a mint a többség akarandja.
Ha a többség az Unio ellen nyilatkoznék – Erdély belrendezésébe s belkormányzatába a magyar országgyülés természetesen nem avatkozhatnék, de magában értetik hogy mind azon országlati hatóság, melly 1848-ig a bécsi udvarnál volt, a magyar kormányra szállana által, s Pestről gyakoroltatnék; a közszavazat utján, tehát a magyar, székely, szász és oláh nemzet közakaratával választandó erdélyi országgyüléstől függendvén azon országlati hatóság alkotmányos gyakorlatának utját, módját s organumait meghatározni.
A mi végre szerb atyánkfiait illeti, ők vegyesen laknak más faju polgártársainkkal; valamint én nem kivánom hogy a magyar vagy akár mi más nemzetiség felettök felsőbbséget gyakoroljon, ugy hasonlókép felteszem méltányosságukrol hogy ők sem kivánnak más nyelvü polgártársaik felett felsőbbséget gyakorolni. Maga az 1850-ki hivatalos felvétel szerint is a Szerb-vajdaság és Temesi bánságban 1,426.000 lakos közül, csak 384,000 szerb van. Kevéssel több az egésznek egy negyed részénél.
Szembetünő tehát, hogy itt hol román, szerb, német, magyar, tót, bolgár, zsidó, czigány, ruthen, horvát s görög lakik vegyesen a nemzetiségi igényeket csak olly alkotmányos szervezet által lehet ki elégiteni, minőt fentebb javaslok, – s melly az egyéni sérthetlen jogok fejezete alatt biztositja a Szerbeknek Nemzetiségük társas egységét, vojvoda választást, egyházuk független kormányzatát, főpapjuk szabad választását s annak tetszésük szerint patriarcha czimmel felruházását, mint szinte biztositja nyelvüknek a községi s megyei közigazgatás körében szabad használatát; sőt az országgyülésen is azon nyelven szólhatást; s biztosit végre számukra minden tekintetben egyenlő jogot és szabadságot.
Azonban annak bizonyságául, mennyire ohajtom hogy a multban annyi szerencsétlenséget, s a közös hazának közös szolgaságot okozott nemzetiségi viszálkodásokat, költsönös kiengesztelés, s testvéries egyetértés váltsa fel, kinyilatkoztatom hogy a Szerb Vajdaságnak és Temesi bánságnak azon városait és helységeit, mellyeket más fajokkal vegyitetlen compact massákban szerbek lakják a Jászság s Nagy és Kis Kúnság vagy helyesebben az erdélyi szászok példájára Szerb Vajdasággá alakitani s a környező megyékből kikebeleztetni nem ellenezném, a vajda választása természetesen a Vajdaság lakosait illetendvén.
***
Ime megmutattam mennyire kivánom hogy a nemzetiségi viszályok kiegyenlitessenek, s egybeforrott akarattal alkossunk ujra egy szabad hazát, mindnyájunk számára nyelv, faj és vallás különbség nélkül.
Eleget szenvedtünk mindnyájan a nemzetiségi szenvedelmek miatt. Mi magyarok elnyomatva, Ti többiek megcsalatva és velünk együtt elnyomatva. Szabadság vesztett áldozatok mindnyájan!
Adja Isten! hogy a multakon mindnyájan okúltunk légyen.”
OL. R. 90. I. 1554.