(A hazai titkos ellenállási szervezet vezetőihez Almásy Pálhoz, Komáromy Györgyhöz, Tisza Kálmánhoz és társaikhoz Kossuth – ingadozásuk jeleit tapasztalva – kérdést intéz, milyen politikára szánták el magukat; a nemzet önrendelkezését célzó küzdelemre, ha annak kedveznek a külpolitikai fejlemények, vagy megegyezésre engedmények esetén a Habsburg-hatalommal? A válasz korántsem volt egyértelmű.)
„Én nemzetemet szerencsétlenségbe nem sodrom, de ha oly támaszt szerezhetek, melyről lelkiismeretem megnyugtat, hogy a siker csak nemzetem akaratától függend: én nem rendelem alá hazám függetlenségének kilátásait a félakaratu alkuvók irányának, – mert ismerem a népet s bizom benne, kötelességemtől kérek tanácsot s azoknak, kik a nyilvános mozgalmat irányozzák, elmondom ujra a régi jelszót: »Veletek, általatok, ha nektek tetszik; nélkületek, ellenetek, ha kell!«
De a haza iránti kötelességre szólitlak fel. Ti, kik a vezéri szerepet vettétek kezetekbe: akartok-e forradalmat vagy alkut? Választ kérek. Az örökös ovakodás, simogatás és simulás között elvész a haza. Én nem hagyom elveszni, ha megmentésére okszerü kilátást észlelek. Az egység szép, de nem czél, csak eszköz a czélra. Az eszköznek a czélt nem lehet alárendelni. Inkább határozott párt, mint határozatlan coalitio.
Válaszoljatok!!
Ha külföldi támaszt óhajtanak a hazafiak, – adjanak időt a kedvezőtlen viszonyok kijavitására. Legyenek gonddal, hogy a koronázási alku minél több nehézségekbe ütközzék. Elvül vegyék: mindent követelni, mi egy független nemzetet alkotmányos királya ellenében megillet. Hogy idegen sereget ne hozhasson az országba; hogy a hazai hadsereg az alkotmányra esküt tegyen s a rendelkezés a hadsereggel a magyar országgyülésnek felelős kezében legyen. Ettől s az osztrák birodalom iránti viszonynak a personalis unióra szoritásától el ne álljanak. E végett hivjanak össze Pestre nagy alkotmányos conferentiákat, mint 47-ben nagy ellenzéki conferentiát hivtunk össze, hogy a követválasztásokat irányozhassák, nehogy… veszélyes mézes-száju emberek követekké választassanak. A koronázási diploma feltételeinek megállapitásától függ a nemzet jövője.
Minél erélyesebbek lesznek ebben, annál biztosabb a támasz künn. Nem volna vármegye s még mindig állam a német rendszer, ha attól, a mi itt künn készül, a német meg nem ijed. Ne tegyék nekünk lehetetlenné, használni a nemzetnek. Időt nekünk a nyárig s erélyt otthon, mely alapot adjon ide künn.”
KLI. III. 581–582.