(Kossuth őszintén feltárja véleményét hazatérő emigráns barátjának, Vukovics Sebő 1849. évi igazságügyminiszternek a dualista Magyarország esélyeiről.)
„Ha Austriának jövendőjét hinni nem tartanám képtelenségnek, azt mondanám: hogy ha már nemzetünk megadta magát a gondolatnak hogy Austriának függeléke legyen, meg lehet, hogy a túlságos servilismusig [szolgaiságig] hajtott egyezkedés minden terhei és hátrányai mellett is Magyarország egy virágzó provinciává [tartománnyá] nőheti ki magát, ha már ennél többre nem aspirál [törekszik]. – Az anyagi előhaladás a kor irányában fekszik s te ismered a közgazdászatnak századok tapasztalása által igazolt amaz axiomáját [sarkigazságát], hogy a hol a nemzet nagy tömege földjét magának, s nem az urnak számára miveli (ennyi áldás pedig csak megmaradott multunk törekvéseinek gyümölcseül) nincs oly rosz kormány, nincs a közterheknek oly súlya, hogy a köz jólétnek bár lassú gyarapodását akadályozhassa. – Aztán ma már az absolutismus rideg merevségére vissza térés is jó formán lehetetlen, legalább állandóan lehetetlen.”
Tehát ha Austriának jövendőt igérni lehetne, én nem mondom, hogy szülőföldünk az uj közjogi alapon is kisebb-nagyobb mértékben virágzó s relative szabad provincialis életre nem vergődhetnék – Ha ezzel be éri. – Ha a keleti lomhaságot a Scott [skót] eréllyel tudná felcserélni lehetne belőle amolyan Scoczia forma is; – ha ez neki elég.
Hanem az uj Osztrák Magyar közjog alkotói – nem az én szempontomból, ki nemzetünket független állam életre képesitettnek, s az európai szabadság köz érdekében hivatottnak is hiszem – hanem az ő saját szempontjukból is nagyot, igen nagyot tévedtek, midőn azt hitték, hogy ez a szerencsétlen transactio „szövetkezés az Osztrák birodalom népeivel, mely regenerálja az Osztrák birodalom élet erejét''. – Dehogy szövetkezés! dehogy regenerálja!… a historia kérlelhetlen logicájának emeltyüje az Osztrák birodalmat a levegőbe fogja röpiteni. A mi uraink otthon öszezavarták a dynastiát a népekkel. – S mert amazzal kibékültek azt hitték, hogy emezekkel szövetkeztek. – Pedig a dolog ugy áll, hogy emezekben ellenségeket teremtettek nemzetünknek is, a dynastiának is. – Már is mutatkozik a divergentia [itt: nézetkülönbség] minden oldalról, pedig még béke van, de jöjjön el csak a legelső európai crisis (ami csak idő kérdése), majd meglátod, hogy pattan szét ez az Austria, melyhez Deákék hazánkat hozzá lánczolták…”
„Az idők el multak édes Barátom midőn dynastiák közössége a nép érdekek közösségének hiányát pótolhatá.
Austria elvész, a legelső crisisnél elvész; s Magyarország oly helyzetet teremtett magának, hogy vele együtt fog elveszni. Ha Magyarország ön magához hü marad, hivatva volt volna e felbomlás alkalmával, egy uj alakulás támpontját képezni; – de igy lovagjává szegődvén egy veszett ügynek, ezt lehetetlenné tette; a bomlasztó elemeket magátol el, s oly irányba erőszakolta, mely mellett Austria kikerülhetetlen bukása Magyarországot is magával fogja rántani, ha a véletlen meg nem menti.”
OSZKk., Vukovics-levelezés