(Kossuth 1870 végén a Magyar Újság hasábjait használta fel, hogy közös választ adjon hozzá forduló „sokaknak”, hiszen magánosok mellett önkormányzatok, „népkörök”, „olvasókörök”, „egyenlőségi körök”, „48-as körök” és egyletek sora köszöntötte. Ez alkalommal is elhárította a buzdítást önéletrajza megírására, s mint azt számtalan magánlevelében is tette, felszólalt a mindig jóleső elismerést gyakran felváltó, nagyon feszélyezőnek talált „magasztalások” ellen.)
„Én… egy nemével a legyőzhetetlen undornak viseltetem az autobiographiák [önéletrajzok] iránt, mert lélektani okoknál fogva meg vagyok győződve, hogy a ki saját »viselt dolgainak« megörökitése végett veszen tollat kezébe, akarva, nem akarva azon ösztön befolyása alatt ir, hogy saját édes énje alakjának szögletességeit kidomboritsa, saját jellemének foltjait lecsiszolja, hibáit elsimitsa, vétkeit elfedezze vagy mások nyakába keritse; általában hogy másokat minél kisebbeknek tüntessen fel, miszerint maga minél nagyobbnak látszassék.”
„… Ha az ócsárlásokat közömbösen fogadom, nem fogadhatom közömbösen a magasztalásokat. – Nem érdemlek én magasztalást, s mert nem érdemlek, bánt. Igen sok a magasztalás azon levelek legtöbbjében, melyekre ezennel válaszolok. Esedezem, legyek jövendőben a magasztalások ürömpoharától megkímélve.”
KLI. VIII. 330–331.