(Kossuth nagyon helyteleníti – Helfyhez írott levelének tanúsága szerint – ha a Függetlenségi Párt nemcsak a szocialistáktól és a konzervatívoktól határolódna el, hanem mellőzné az általuk érintett égető társadalmi kérdéseket is.)
„… A belügyi reformkérdésekre nézve, ha nincs az eddigi pártprogrammban valami nyilatkozat (nem emlékszem van-e) bizony nem ártana állást foglalni.
Különösen azért, mert a reform közgaszdászati kérdések előtérbe léptek.
Nagyon furcsán hangzik az a pusztán negativ tendentia, mely azt mondja: nem vagyunk socialisták.–
Nagyon határozatlan kifejezés ez: Repudiálni [elutasitani] azt a socialisticus iskolát, mely elkezdve az istenen (a ki bizony a megtagadással nem igen törődik) nemzeten, hazán, családon keresztül mindent le akar rontani… egy dolog – de repudiálni a socialis bajok enyhitését egy másik dolog. – Önöknek nem szabad a bajok létezését ignorálni [mellőzni] akarni. Munkás kérdés van,… a közép- és kisbirtokos néposztály pusztulásban van, s vele a magyar állam ezredéves oszlopa, – pártját kell fogni, nem kell engedni, hogy elpusztuljon. – Szóval a hol baj van, akár mi társadalmi körben van, annak orvoslása, enyhitése olyan dolog, melynél az Önök pártjának elől kellene járnia.
Meg is kell vallanom, nem szerettem azt a kiméletlen támadást, melyet Ön Apponyi ellen a kérdésekben intézett… Kivenni programjából a mi reactionarius vagy rossz s azt ledorongolni, »bene« [jól van], de hozzá kellett volna tenni, hogy segiteni a pusztulásnak indult kis és közép földbirtokosokon – (a nagy birtok nem szorul segitségre, au contraire ellenkezőleg inkább nyesni kellene), segiteni a munkás osztályon olyan dolog, a mely igazi liberalis irányban az Ön és elvbarátai részéről mindig meleg támogatással találkozandik. – De e nélkül az Ön támadása azt a hatást tette rám – mint a ki a piszkos fürdő vizzel a gyermeket is kiönti.”
OL. R.65/277.