A „magvető” üzenete

(1891. január)

(Iratai – csak halála után megjelenő – negyedik kötetének előszavában a korától megértést kevéssé remélő Kossuth a jövendő nemzedékeihez fordul.)

 

„Komolyan szólok komoly tárgyakról, szenvedély nélkül; emócziók [indulatok] felkeltése nincs szándékomban, de a magok közt, melyeket elszórogatok, akadhat talán olyan is, a mely nem esik sziklára, hogy elpusztuljon terméstelenül, habár csirázása várathat is magára az időnek járása szerint. Nemzedék száll, nemzedék múlik, alkalom kerül, alkalom merül, a szó elhangzik, de értelme megmarad, ha igaz és egészséges, ha nem az, vesszen mint elvész a szélben a sóhajtás.”

KLI. IV. XVIII.




Hátra Kezdőlap Előre