I.
– Jó napot kegyelmednek.
– Szolgája vagyok kegyelmednek.
– Úgy nézem személlyéből, friss, jó egészsége vagyon kegyelmednek, ha megcsalatkozom.
– Jól vagyok kegyelmed szolgálattyára.
– Semminek a világon jobban nem örülök, mint ha az én barátim egésségben vagynak.
– Tartanám szerencsémnek, ha én azoknak számok között volnék.
– Mint vagyon kegyelmed attya ura?
– Most jól bírja magát.
– Az ő kegyelme egéssége olly kedves énnékem, mint a magamé.
– Kedves dolgot fog kegyelmed cselekedni, ha meglátogatja.
– Nem lészen ma időm az ő kegyelme látogatására.
– Micsoda szükséges dolgai vagynak kegyelmednek, amellyek arra kénszerítik?
– Nagy számmal vagynak, akiket ma meg kell látogatnom.
– Honnan vagyon tehát? megengedjen uram kegyelmed, hogy illy kevésre becsüli kegyelmed a maga barátait?
– Nem tudom uram, hogy kell azt érteni?
– Ez, hogy illy ritkán látogat meg kegyelmed bennünket.
– Megvallom, hogy ebben vétettem. De az alkalmatlan idő is nem kevéssé okozta azt.
– Ez után jobban megfelelünk a mi kötelességünknek. Hát nem tetszik-é egy parányiig felsétálni?
– Mostan nem múlathatok; megbocsásson, uram kegyelmed.
– Isten megáldja uram kegyelmedet addig is, míg ismét látjuk egymást.
– Alázatos szolgája vagyok kegyelmednek.
Recueil de dialogues royals, 1749. 3–6. l.
II.
– Jó napot, uram! Hogy érzed magadat?
– Hát te, uram, miképp vagy?
– Igen jól vagyok, szolgálatodra.
– Ezt igen örömest hallom.
– Nagy emberséggel vagy hozzám, uram.
– Igyekezlek követni téged.
– Követlek, ez lehetetlenség, mert lám, te fellyül halladsz engem emberséggel.
– Szolgája az úrnak!
– Szolgája vagyok az úrnak!
– Mint van, mint szolgál az egészsége?
– Csak úgy, lassan, lassan, szokás szerént.
– Ma szép az idő.
– Valóban szép, igen is.
– Ugyan menjünk egy kevéssé sétálni.
– Én reá állok, de ugyan hova megyünk?
– Menjünk a bátyám kertjébe, ott szép társaságot lelünk.
– Ha azzal az emberséggel viseltetik hozzám, hogy odavezessen, véghetetlenül lekötelez engem.
Medinger, J. V.: Frantzia grammatika, 1804. 251. l.
III.
– Jó reggelt, uram; mint szolgál az egészsége?
– Igen jól.
– Azon igen örülök.
– Mint van kegyed?
– Nem igen jól; beteges vagyok.
– Sajnálom, kívánok minél előbbi gyógyulást.
– Köszönöm.
– Mint folynak dolgai?
– Nem legjobban.
– Mint van kegyed nője? Már rég nem volt szerencsém őt látni.
– Igen nagy náthája s fej- és fogfájása van. Kénytelen szobájában vesztegleni.
– Látogatására leendek, ha nem alkatlankodom.
– Ezen megtiszteltetés igen nagy örömére fog válni.
– Melly órában tehetem nála udvarlásomat?
– Reggel, akármikor tetszeni fog.
– Jelentse tiszteletemet ura bátyjának. Mondjon neki sok szépet nevemben.
– Nem fogom elmúlatni. Nagybátyám tudakozódott tőlem kegyed iránt. Ajánlja magát kegyednek.
Vörösmarty Mihály: Ungrische Sprachlehre, 1832. 57. l.