– Jó napot kívánok kegyelmednek.
– Alázatos szolgája az úrnak.
– Ki akar menni az úr?
– Honnan vagyon, hogy azt kérdi kegyelmed tőlem?
– Ezen az okon, mivel kocperdet (kardot) látok a kegyelmed oldalán.
– Az oldalamon vagyon, mivel most jövök a várasról.
– A' már más.
– Ha tetszik, lépjen bé kegyelmed ebben a szobában.
– Nem győzök bételni a kegyelmed szép épületinek szemlélésével. De szép festések (rajzolások) vagynak itt.
– Semmi újságot (ritkaságot) nem látok benne.
– Ki képe ez?
– Az én atyám bátyjáé, a kincstartóé.
– Nincs szerencsém a véle való esméretségre.
– Az is megfosztatott illy szerencsétől.
– Rend kívül való nagy tükör ez.
– Tetétől fogva talpig meglátja az ember magát benne.
– Csudálkozom ennek a tükör üvegnek tisztaságán.
– Ha egy makulát találtam volna benne, nem vettem volna meg.
– Kegyelmed csináltatta-é hozzá a rámát?
– Nem, úgy vettem a tükröt, amint vagyon.
– Be gyönyörűséges székek ezek.
– Nékem is tetszenek.
– Egészen ujjaknak láttatnak lenni.
– Nincs is több egy holnapjánál, miolta csináltattam. Genevából vettem a mustráját.
– Az hím varrás igen subtilis (tiszta). A bétakarója is tetszik énnékem.
– Alkalmatos mester ember is, aki készítette.
– Szép kárpitokkal (szőnyegekkel) bévont szoba ez. Ímé, be gyönyörű virágos szőnyeg ez! Soha nem láttam mássát.
– Jobban tetszik nékem, mint a képes kárpit.
– Imhol egy igen szép, pompás ágy! Királyi az ege (fedele, szúnyoghálója, boltozatja). Tábori nyoszolya-é?
– Úgy vagyon, uram! Nyugodalmasabb ez, mint másféle.
– Tollas párnákat tart-é kegyelmed avagy matrácot?
– A matrác, ha jól vagyon készítve, kétségkívül jobb, mint a tollas párna.
– Maga fekszik-é azúr?
– Nincs kellemetesebb dolog, mint egyedül fekünni egy ágyban. Ahhoz szoktam az én ifjúságomtól fogva, akár melly felé fordulok, nem egyebet látok szépségnél.
– Igen politicus (udvari ember) kegyelmed. Nem láttam szebb kemencét ennél.
– Én semmi raritást (rendkívül való dolgot) nem látok benne.
– Itt vette-é kegyelmed?
– Nem, ajándékba adták.
– Kívánnám, hogy valaki nékem is hasonló ajándékot adna.
– Az elébb megeshetik, mint gondolná kegyelmed.
– Uram, kételkedem benne, mert az adakozás olly virtus, melly már ma nincs szokásban.
– Igaz, hogy kevés ember találtatik, aki magát abban gyakorolná.
Recueil de dialogues royals, 1749. 54–59. l.