Beszélgetés a szobáról és kamaráról,
és közönségesen arról, amit bennek láthatni

 

– A firhangok a karikájokkal együtt még egészen újaknak látszanak.

– Újak is azok, mert a múlt Mihály napkor nyertem.

– Amint látom, vasrúdon vagynak kötései a firhangnak.

– Igen is, hát az úrnak nem ollyanok vagynak?

– Nem, az enyimek fából vagynak.

– A rajzolatok és a táblák is kétség kívül az úrnak gazdájáéi.

– A képek övéi, a táblákat egy jó barátomtól testamentomban nyertem.

– Jó avagy rossz arannyal vagynak-e a táblák aranyozva?

– Gondolom, hogy csak rosszal.

– Ki képe az?

– Ő felségéé, a megholt prusszus* királyé.

– Hát ez?

– A most uralkodó királynak az unokájáé.

– Jól van-e találva?

– Nem volt szerencsém esmérni még a valóságos képet, tehát nem is mondhatom meg.

– Nem tudja-e, mellyik képíró írta?

– Nem tudom.

– A könyv téka kicsinynek tetszik a kelmed könyveihez képest, mert csak négy polcocska vagyon benne.

– Húsvétra nagyobbat fogok kapni.

– Jó erősen állanak-e az asztalai?

– A kerek elég tág, de a két szegletesek jó erősek.

– Ehhez a szőnyeghez való viasszas vászon igen szép.

– Az tetszik nékem is, de a lábát a kerek asztalnak nem szeretem.

– Az úr székei nékem egy kevéssé régi módiaknak tetszenek.

– Ha új ablakaim lésznek, nyerek új módi székeket is, karos paddal és tábori székkel eggyel, mert már a lábaik az asztalosnál vagynak.

– Mi hasznát veszi ennek a szuperlátnak?*

– Alája megyek, ha öltözöm, és nem akarom, hogy lássanak.

– Most vette az úr a jegyző táblát?

Egy földimtől kaptam spongiával és krétával együtt.

– Jó volna, ha vas kemence is volna a szobában, mert a cserép kemence nem melegít ollyan jól.

– Az igaz, de mit tehet az ember rólla?

– Nékem úgy tetszik, hogy ez a kemence füstöl egy kevéssé.

– Egy a táblái közzül elhasadt, és azért füstöl.

– Vasak-e a kályhának lábai?

– Csak fából vagynak, de feketére festve.

– Kemény fát éget-e az úr vagy lágyat?

– Mindeniket, néha pedig csomós vesszőket.

– Mivel gyújtják meg a tüzet?

– Kéngyertyával.

– Az úrnak szép mosdó edénye és öntője vagyon.

– Az elmúlt sz. Mihály napkor kaptam ujjonan.

– Az úrnak semmi szeg vagy fogas nincsen a falán?

– Egyre sincs szükségem, mert egy nagy szekrényem van.

– Az úrnak a felső padlása meg van-e mésszel fejérítve?

– Azt láthatja az úr a készületiből.

– Jobb volna, ha a pádimentom* téglából volna, mint deszkából.

– Oh nem! Mert a tégla pádimentum nagyon hideg, mindazáltal az én kamarámnak pádimentoma* téglából van.

– Jó még az ágya az úrnak?

– Az ágytakaró és a fő ály igen jók, de a párna (derék ály) az ággyal együtt rossz.

– Hányszor adnak tisztát ágyra lepedőkkel együtt?

– Egy fertály* esztendőben.

– Elég hosszú-e a nyoszolyája?

– Én reám nézve elég hosszú, mert én egy kevéssé mindég görbén fekszem.

– Én kinyújtózva fekszem.

– A' jobb.

– Mennyiszer kap az úr új szalmát az ágyában?

– Csak fél esztendőben.

– Földből vagy ónból való az éjtszakai fazoka az úrnak?

– Nékem csak földből van.

– Mire való itt a seprű?

– A szolgáló kisepri a szalmát az ágy alól vele.

– Jó-e az úr ajtajának zárja?

– Tolvaj kólccsal nem lehet kinyitni.

– Miért nincs szegezője az ajtónak belől?

– Nincsen reá szükségem; elég az, hogy a zár jó.

– Az ajtónak van jó foglalatja, kapcsai és hevederjei?

– Igen is, jó gondviselés alatt tartatott, és az ajtófelek is jó erősek.

– Úgy tetszik, a küszöb egy kevéssé magos.

– Bár a felső küszöbje még magosabb volna, mert valami magos személy könnyen belé ütközhetik.

 

Paap János: Hathangú ének… 1796. 202–214. l.




Hátra Kezdőlap Előre