– A firhangok a karikájokkal együtt még egészen újaknak látszanak.
– Újak is azok, mert a múlt Mihály napkor nyertem.
– Amint látom, vasrúdon vagynak kötései a firhangnak.
– Igen is, hát az úrnak nem ollyanok vagynak?
– Nem, az enyimek fából vagynak.
– A rajzolatok és a táblák is kétség kívül az úrnak gazdájáéi.
– A képek övéi, a táblákat egy jó barátomtól testamentomban nyertem.
– Jó avagy rossz arannyal vagynak-e a táblák aranyozva?
– Gondolom, hogy csak rosszal.
– Ki képe az?
– Ő felségéé, a megholt prusszus* királyé.
– Hát ez?
– A most uralkodó királynak az unokájáé.
– Jól van-e találva?
– Nem volt szerencsém esmérni még a valóságos képet, tehát nem is mondhatom meg.
– Nem tudja-e, mellyik képíró írta?
– Nem tudom.
– A könyv téka kicsinynek tetszik a kelmed könyveihez képest, mert csak négy polcocska vagyon benne.
– Húsvétra nagyobbat fogok kapni.
– Jó erősen állanak-e az asztalai?
– A kerek elég tág, de a két szegletesek jó erősek.
– Ehhez a szőnyeghez való viasszas vászon igen szép.
– Az tetszik nékem is, de a lábát a kerek asztalnak nem szeretem.
– Az úr székei nékem egy kevéssé régi módiaknak tetszenek.
– Ha új ablakaim lésznek, nyerek új módi székeket is, karos paddal és tábori székkel eggyel, mert már a lábaik az asztalosnál vagynak.
– Mi hasznát veszi ennek a szuperlátnak?*
– Alája megyek, ha öltözöm, és nem akarom, hogy lássanak.
– Most vette az úr a jegyző táblát?
Egy földimtől kaptam spongiával és krétával együtt.
– Jó volna, ha vas kemence is volna a szobában, mert a cserép kemence nem melegít ollyan jól.
– Az igaz, de mit tehet az ember rólla?
– Nékem úgy tetszik, hogy ez a kemence füstöl egy kevéssé.
– Egy a táblái közzül elhasadt, és azért füstöl.
– Vasak-e a kályhának lábai?
– Csak fából vagynak, de feketére festve.
– Kemény fát éget-e az úr vagy lágyat?
– Mindeniket, néha pedig csomós vesszőket.
– Mivel gyújtják meg a tüzet?
– Kéngyertyával.
– Az úrnak szép mosdó edénye és öntője vagyon.
– Az elmúlt sz. Mihály napkor kaptam ujjonan.
– Az úrnak semmi szeg vagy fogas nincsen a falán?
– Egyre sincs szükségem, mert egy nagy szekrényem van.
– Az úrnak a felső padlása meg van-e mésszel fejérítve?
– Azt láthatja az úr a készületiből.
– Jobb volna, ha a pádimentom* téglából volna, mint deszkából.
– Oh nem! Mert a tégla pádimentum nagyon hideg, mindazáltal az én kamarámnak pádimentoma* téglából van.
– Jó még az ágya az úrnak?
– Az ágytakaró és a fő ály igen jók, de a párna (derék ály) az ággyal együtt rossz.
– Hányszor adnak tisztát ágyra lepedőkkel együtt?
– Egy fertály* esztendőben.
– Elég hosszú-e a nyoszolyája?
– Én reám nézve elég hosszú, mert én egy kevéssé mindég görbén fekszem.
– Én kinyújtózva fekszem.
– A' jobb.
– Mennyiszer kap az úr új szalmát az ágyában?
– Csak fél esztendőben.
– Földből vagy ónból való az éjtszakai fazoka az úrnak?
– Nékem csak földből van.
– Mire való itt a seprű?
– A szolgáló kisepri a szalmát az ágy alól vele.
– Jó-e az úr ajtajának zárja?
– Tolvaj kólccsal nem lehet kinyitni.
– Miért nincs szegezője az ajtónak belől?
– Nincsen reá szükségem; elég az, hogy a zár jó.
– Az ajtónak van jó foglalatja, kapcsai és hevederjei?
– Igen is, jó gondviselés alatt tartatott, és az ajtófelek is jó erősek.
– Úgy tetszik, a küszöb egy kevéssé magos.
– Bár a felső küszöbje még magosabb volna, mert valami magos személy könnyen belé ütközhetik.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 202–214. l.