– Jó napot, uram!
– Alázatos szolgája!
– Honnan van ezen új ruhája?
– Amint láthatni.
– Ki kell belölle az új port verni.
– Úgy üt, mint a vak.
– Érezni is kell, mert különben nem is tudná, hogy új ruhája van.
– Érzettem már az erszényemre nézve.
– Mennyit ér singe ezen posztónak?
– Talánjasza ki.
– Két talléron.
– Négy garas hijja.
– Mindjárt hozzá vetettem.
– A kalmár erőszakkal 2 tallért akart.
– Meg is éri. Mellyiknél vette?
– Az N. úrnál.
– Vette-e készpénzen?
III. Regélő Pesti Divatlap melléklete 1844.I. 39. szám
– Igen is, nem szeretem kölcsönözni, az ollyan mindig drágább, nem is tudom, ha adna-e nékem valaki rovásra.
– Miért nem? Elég esméretes ked.
– Semmi az.
– Hány sing volt szükség dolmánynak, mejjre valónak és nadrágnak?
– Tíz rőf szükséges.
– Így kegyelmed két pár nadrágot fogott csináltatni egyszerre?
– Igen is, azt szoktam mindég cselekedni.
– Az ujja és a prémje nem bő-e?
– A szabó azt mondotta, hogy ez a módi.
– Ezt az ujjítást nem szeretem.
– Nekem sincs kedvem szerént, de mit tehetek rólla.
– Ha nem akar, senki sem kötelezheti.
– Nem akarok különözni.
– Hát illy nagy gombot viselnek-e most?
– Igen is, uram.
– Ez a gomb, úgy tetszik, kisebb, mint a többi.
– Csak úgy tetszik az úr előtt.
– Hány tucat gomb van rajta?
– Négy tucat a nagyféle, és őt tucat apróbb, úgymint mindenik pár nadrágon egy tucat és a mejjrevalón három.
– A zsebek nem nagyon magossan vagynak-e?
– Most úgy viselik.
– Igen alkalmatlannak kell annak lenni.
– Megvallom, hogy meg kell görbítenem a karomat, bele nyúlván nem is egyenesíthetem ki, mikor benne van a kezem.
– Mindenütt selyemmel van-e varrva?
– Igen is, mindenütt.
– De a béllés nem.
– Kicsoda varratná a béllést selyemmel?
– Miért nem? Ha a béllés selyem volna, kéntelen lett volna az úr selyemmel varratni.
– Az már más.
– Miért nem vett az úr selyem béllést?
– Nem igen erős, és hamar fogja a szénny.
– De díszesebb.
– Én nem becsülöm azt.
– Miért nem? Egy ifjúnak galántnak kell lenni.
– Tisztességes lehet azért az ember, ha az ruhája alatt selyem béllés nincs is.
– Jól mondja.
– A szárnya nem rövid-e mentéjének?
– Most úgy viselik.
– Hát a gomblyukak teveszőrrel-e vagy selyemmel vagynak varrva?
– Fele teveszőr, fele selyem, úgy a gombok is.
– A ráncok nagyon vastagok.
– Viasszas vászon van alatta.
– Mivel vannak a zsebei ollyan nagyon megerősítve?
– Vastag vászonnal.
– Micsoda béllés van az ujjában?
– Fényes vászon.
– Miből vagynak a zsebek?
– Gyapottas vászonból.
– Hát a nadrágok mivel vagynak béllelve?
– Házi vászonnal.
– Hogy esett a nadrág eleje olly keskenyen?
– Mert úgy tetszett a szabónak.
– Csak szőrből van-e a térdkötő?
– Ha én ezüst vagy arany gombokat s gombházakat készíttettem volna, tehát térdkötőket is ollyanból vettem volna.
– Már most megfordíttatja-e az úr a régi köntösét?
– Nem érdemli a munkát.
– Van-e az úron meleg töltött mejjrevaló?
– Csak télen szoktam viselni.
– Selyem vagy gyapjú salavárija* vagyon az úrnak?
– Selyemből való.
– Szőve van vagy kötve?
– Kötött kapcát viselek.
– Hát az alsó strimfli millyen?
– Csak lábzacskóm van.
– Van-e lenből való saruja?
– Az a rút időre vagy hidegre való.
– Úgy tetszik, mintha nem igen jó bőrből volna a ked cipőji.
– Azon hátulsó szálláson nincs jobb bőr.
– Micsoda bőr az, tehénbőr, kordován vagy pedig borjúbőr-e?
– Ez ugyan borjúbőr, de a papucsom szattyán.
– Jók-e a solyák?*
– A belső része szorít.
– A kötői szélesebbek a rend szerént valónál.
– Inkább illik így, mintha keskenyebb volna, mert most nagy csatokat szoktak viselni.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 90–100 l.
