I.
– Alázatos szolgája az úrnak.
– Én is ajánlom magamat az úrnak, mit parancsol?
– Jöttem az úrhoz, hogy dél után a maga kellemetes beszélgetésével tiszteljen meg.
– Kötelezem magamat ezen úr hívásáért alázatoson, de nem lehetek akaratomnak véghez vivője.
– Nem lesz nékem terhemre, sőt lekötelezne ezáltal.
– Mivel nincs nálam kedvesebb az úrnak jelenléténél, azért is akaratjának engedelmeskedni el nem múlatom.
– Nem cselekszik az úr az én alázatos kérésem ellen, s várni is fogom az urat éppen négy órakor.
– Engedelmeskedem akaratjának, de kimondom világoson, hogy kávét nem iszom.
– Iszik-e hát inkább herba theát vagy csokoládát, vagy parancsol citrom vizet?
– Nem erőltetem, de ha mindegynek látszik, instállok egy hörpentés theát, egy pipa dohánnyal.
– Mind ezek meglesznek az úrnak kívánsága szerént.
– Az úr nagy emberséget mutat én erántam.
– Tréfálódik az úr, én csak kötelességemet teszem, azonközben elvárom az urat délután mintegy négy órára.
– Parancsolatja szerént az úrnak, el fogok jönni az említett idő tájban.
– Az úr engemet felette nagyon le fog kötelezni, ha jelenlétével megtisztelend.
II.
– Úgy tetszik, mintha valaki kopogatna.
– Nékem is úgy tetszik.
– Szabad.
– Alázatos szolgája az úrnak.
– Ajánlom magam szolgálatjára az úrnak. Isten hozta.
– Köszönöm. Engedjen meg, hogy terhére lenni bátorkodom.
– Az úr nem alkalmatlankodik, sőt inkább a világon legnagyobb gyönyörűséget szerez nekem. Tegye le a kardját, és tessék leülni.
– Nem vagyok fáradt.
– Tetszik-e tartani a kalapot avagy ide adni nékem gondját viselni?
– A fejembe fogom tenni, ha megengedi.
– Tessék az úrnak a maga szabadságával élni.
– Ugyan szép kredenciája van az úrnak.
– A közelebb elmúlt vásárkor vettem.
– Mennyit fizetett érte?
– Két forintot, 30 kr.
– Az nem drága.
– Hogy volt 6 párja ezen csészéknek?
– A fedelével együtt kettős aranyon.
– Megérnek annyit.
– Azt én is meghiszem.
– Hát ezek a csészék hozzá tartozóival valóságos vagy csak fél porcellánok?
– Egész porcellánok.
– Hát ez a herbatejes kanna s nádméztartó sárga rézből van-e?
– Nem, csak réz pléhel vagynak bé vonva mindazok. Van még nékem e kívül fejér ónból készült herbatej kannám, de a cingyártóhoz küldtem, mert a fedelében hiba lévén, nem élhettem véle.
– A mi nagyobb: a fülinek szijjacskával való bé kötése megtágult.
– Jól van ez, egybe illik kávé, thea és a nádmézhez való eszközökkel.
– A ked üstöcskéje igen fényes.
– A szolgáló ma megtisztította.
– Az enyimet még nem tisztították meg.
– Ha megengedi nékem, ezen csészéket kiöblítem.
– Nem szükség, elég tiszták.
– Kevesebb vagy több nádméz tetszik-e?
– Sem sok, sem kevés.
– Elég-e ennyi?
– Igen sok, fele elég.
– Ne terheltessen annyit venni, amennyi magának tetszik.
– Mennyit nyomott ez a süveg nádméz?
– Negyedfél fontot.
– Hogy fontja?
– Fél forint.
– Elég jó azon áron.
– Most árulnak 36 krajcáron is.
– Gondolnám, hogy a vévő nem is adna többet fél forintnál fontjáért.
– Ha egy mását vagy még többet venne egyszerre, elhiszem.
– Nem tetszik-e inkább a herba thea veres cukorral?
– Midőn egyedül vagyok, úgy cselekszem, de későre olvad el.
– Mennyit fizet egy lót herba theáért?
– 12 krajcáron fizetem, de többnyire fertály* számra veszem.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 34–40. l.
III.
– Megengedjen az úr, én a csészécskéket, a pipát és a dohányt elvétettem, s az asztalt megterítettem.
– Cselekedjen akaratja szerént, az alatt én az ablakhoz megyek.
– Csak tessék ülni, az asztal mindjárt meg lesz terítve.
– Az úré ez az abrosz?
– Nem, az házi gazdaasszonyé.
– De ezek az asztal keszkenők kedé-e?
– Azok is a késekkel, villával és azoknak hüvelyével, sőt a tányérok és a kalánok is a gazdaasszonyé.
– Miért terítesz háromra?
– Eljő a gazda is.
– Miért nem jött herba tejre is?
– Mert nem volt ideje.
– Hihető sok baja van.
– Ő mindig foglalatos.
– Kedves lesz nékem, vele leendő beszédem.
– Tessék egy szippantás por tubákot venni.
– Van-e spanyol tubákja vagy rappéja?*
– Van brazíliai tobákom is rappéval.*
– Ne sajnáljon nékem adni brazíliait.
– Itt vagyon.
– Ez ugyan szép pikszis.
– Az tanácsbéli bátyám ajándékozta.
– Ez megéri a pénzét, amennyit érte adtak.
– Igen is.
– Egészségéért.
– Köszönöm alázatoson.
– Én soha se prüszkölök a tobáktól.
– Én pedig mindjárt prüsszentek, ha az egy kevéssé erős.
– Tessék az úrnak ezt a pipát, mellyet én megtöltöttem számára.
– Köszönöm; sokat alkalmatlankodik magának érettem.
– Ez az én kötelességem.
– Ez az úr becsületének gyümölcse.
– Jó ízű-e a knaster?*
– Jól tetszik.
– Melyik bótba vette?
– A füjszerszám áruló N.-nél.
– Én is hozatok ebből, elébb való az enyimnél.
– Tetszik nékem, hogy ínye szerint való.
– Tökélletesen, de ugyan van-e brémai tobákja?
– Igen is van egy nehány, csomója 8 kr.
– Annyit adok én is érette.
– Iszik egy pohárka palinkát a herba thé után?
– Mivel reketes vagyok, nem szükség.
– Ha tetszik, készen van az úr számára.
– Nem, uram, sohasem iszom palinkát, midőn bérekedve vagyok.
– Úgy cselekszik az úr, mint én.
– Ez az utolsó csésze légyen.
– Talám ugyan a herba thé igen hideg; bé hozatok eleven szénnyel telyes vas fazekat.
– Ne fárassza magát, haza kell mennem.
– Engedje meg nékem, nem bocsátom el, maradjon meg nálunk egy csekély vacsorára.
– Köszönöm az úrnak minden hozzám mutatott emberségét, nem akarok tovább terhére lenni.
– Az úr nincs nekem semmi terhemre, kérem másodszor is, harmadszor is, azon keveset vegye kedvesen, amit elő fogunk adni.
– Ne szorgalmatoskodjék erántam, én nem szoktam estve vacsorálni.
– E csak idő töltés kedvéért lesz, tellyesítse ebben kedvemet.
– Minthogy parancsolja az úr, tehát engedelmeskedem parancsolatjának.
– Nagyon lekötelez magának, hogy kérésemet meg nem veti.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 42–46., 48–52. l.
IV.
TEKÉNTETES ASSZONY. Hol van a lokaj?
SZOBALÁNY. A kávéhoz tartozandó edényt készíti elöl.
TEKÉNTETES ASSZONY. Nem kész-é még a kávé, csokoláda, hol marad olly sokáig?
SZOBALÁNY. Most hozzák.
TEKÉNTETES ASSZONY. Hozd ide a kávés asztalkát; tedd rá a készületet; hozd el a csészéket is, lásd, hol vagyon a nádméztartó; mert nem lesz elég nádmézünk.
SZOBALÁNY. Tessék az asszonynak egy csészével venni.
TEKÉNTETES ASSZONY. Megvallom, inkább szerettem volna tejjel a kávét.
SZOBALÁNY. Ha parancsolja a ttes asszony, majd az is meglesz. Talán a csokoládét kedvelli inkább kegyed?
TEKÉNTETES ASSZONY. Nem tagadhatom, hogy egy helyesen főtt csésze csokoláda sokkal kedvesebb nálam, mint egynehány csésze herba thé vagy kávé.
TEKÉNTETES ÚR. Ellenben nékem a csokoláda igen heves, és a véremet fel szokta buzdítani; kegyed heves, de én hideg természetű vagyok.
TEKÉNTETES ASSZONY. Csak tréfálódni tetszik ugyan kegyednek.
Meliböi: Ungarischer Sprachmeister, 1835. 271–272. l.