– Azt mondották nékem, hogy bál lesz ma estve a Veres-Háznál. Igaz?
– Igen is, kisasszonyom, igaz.
– És te is ott lészesz?
– Még azt nem tudom, mert az tőled függ. Én ott leszek, ha szerencsém lesz a te társaságodra.
– Sokkal tartozom szívességedért, de ez nem áll egyedül rajtam. Atyámat kell ezért kérned.
– Ezt azonnal megteszem, mihelyt értem akaratodat.
– Mi rajtam áll, abban nincs kétség, csak azon légy, hogy atyám akarattyát megnyerjem.
– Mi csak lehetséges, megteszem. És azon esetre, hogy megnyerem, hat órára itt leszek elvezetésedre.
Medinger, J. V.: Frantzia grammatika, 1804. 254–256. l.