– Rendelj nekem egy kocsit kilenc órára, ajtóm elibe, én T. asszonysághoz bálba kérettem.
– Tudja, kedves barátom, hol táncolnak, és kikeresett zene van, én mindig ott vagyok.
– Főképp T. asszonyságnál szobái mindig ízletesen kivilágítvák és felékesítvék.
– És a társaság válogatott.
– Nem látandjuk ott önnek kedves onokahugait?
– Mindenesetre és sok más szépséget azonkívül.
– Most siessen, a kocsi már az ajtó előtt van.
– Akar minétet táncolni?
– Nem szeretem e táncot, nehéz, sok erőlködést és kellemet kíván.
– Lehet szerencsém e keringőt önnel táncolni?
– Köszönöm, a két következő táncra már odaígérkeztem.
– Sajnálom, talán szerencséltet a harmadikkal.
– Azon hölgy jól táncolá a minétet, kevés táncos van, kik jól táncolják; talán ez oka, hogy többé nem táncolják.
– Mit szeret inkább, cotillont vagy kontratáncot?
– Cotillont, ha a táncosok jók, de a kontratánc élénkebb.
– Bécsi keringőt is?
– Egyszerűbb, mint a kontratánc, ott nincs előre, hátra, oldalvást jobbra, balra, helyére, egy kezet a dámának sat.
– Kérem, mit vél ön a táncról? Szükségesnek tartja a tökéletes neveléshez?
– A tánc mint közönségesen nagyvárosokban szokásban van, legközönségesb oka a tüdősorvadásnak és más sok betegségnek, melyben annyi sok fiatal meghal.
Kiss Mihály: Angol nyelvtan, 1842. 265. l.