Nyavalyák és orvosságok*

 

I.

 

– Barátom, mért jársz olly lassan?

– Mivel beteges vagyok.

– Istenem! Beteg vagy te? Mi bajod tehát?

– Náthám van, főfájásom, és fogfájásom is egyszersmind.

– Mind ez a bajad?

– Igen is, barátom, s még ezeken kívül a hideg is lel.

– Miolta?

– Két hét olta.

– Szánakodásra méltó vagy. Veszel-é tehát orvosságot?

– Már sokat is vettem, s a többi között annyi sok kinát, hogy már minden eledelem úgy tetszik kinaszagú.*

– De ugyan mért nem maradsz otthon, mivel beteg vagy? megengedi ugyan a kimenetelt a te orvosod?

– Igen is, barátom, nemcsak megengedi azt, hanem megparancsollja is.

– Vigyázz arra, mit rendel, és légy békességes tűréssel.

 

Medinger J. V.: Frantzia grammatika, 1804. 264–265. l.

 

 

VIII. Pesti Divatlap melléklete 1846. 31. szám

 

II.

 

– Miért ked olly szomorú, uram?

– A szívem fáj.

– Talám a ked lépe meg van dagadva.

– Nem hiszem én azt, mindazáltal kételkedem, hogy a tüdőm és májjam egészségesek légyenek.

– Hát jó-e a ked gyomra?

– Úgy tetszik, mert alkalmas ételbéli kívánságom, sőt emésztésemet is tapasztalom.

– Bükkendez-e fel az epe sár a gyomorból néha?

– Nem uram, nem igen vagyok hajlandó a haragra.

– Mindazáltal kell valami hibájának lenni a belső részének.

– Azt hiszem magam is.

– Valami szakadást nem érez a hát belől?

– Nem, de a vesémben érzek néha fájdalmat.

– Hát nem találtatik-e a veséjében kő (calculus)?

– Nem mondhatom. Ottan-ottan érzek valami fájdalmot lehellésemben.

– Talán calculusa van.

– Nem lehetetlen.

 

– Mért hajtja meg magát ked annyira?

– A hasam fáj.

– Meg kell a köldökét kenni.

– Mivel?

– Szerecsén dió olajjal, akár másféle erős olajjal.

– Azért is hozatok mindjárt.

– Mi van a hátán?

– A hátgerincem valamennyire görbe.

– Gondolám, hogy kinőtt hátú.

– Nem nagy a különbsége.

– Egy kevéssé utána vonnya a forgócsontját is.

– Nemrég ficamodott ki.

 

– Ne sajnálja a száját kinyitni.

– Miért?

– Meg akarom nézni belől az ínyét.

– Én semmit sem érzek az ínyemen.

– Én sem látok semmit rajta, de a ked nyelve vastag, ámbár nem dagadt meg.

– Nem, nekem úgy is mindenkor kemény a nyelvem, de kérem, nézze meg, ha az én nyeldeklőm nem sértődött-e meg; mert a szóllás nehezemre van.

– Én a nyeldeklőn semmit sem veszek észre, talám a torok makkja megdagadt, vagy az áll kapcája.

– Az is meglehet.

– Tessék a nyakát melegen tartani, és a torkát a szájmosogatóvízzel rotyogtatva kiöblinteni.

– Azt fogom cselekedni.

 

– Szolgája az úrnak, jól van még az úr?

– Igen is, uram, én jól vagyok, istennek hála testemre, lelkemre és elmémre nézve.

– Én is, csak hogy egy kisség fáj a fejem, és az agyvelőm gyengélkedik.

– Nehány csepp spirituszt kell tölteni a feje tetejére.

– Hát jó-e az?

– Igen is, uram, erősíti az agyvelőt.

– Hát a haj miatt elhat-e oda?

– Óh, igen is.

– Hát van annyi ereje a spiritusznak, hogy a koponyán által hasson?

– Kétség kívül.

– Hát nem jobb volna-e, ha én a spirituszt az orrom előtt tartanám, vagy ha gyapotra csepegtetvén egynehány cseppet az orrom lyukába dugnám?

– Nem: az igen erős volna: hanem ha az ábrázatát égett borral, bor spiritusszal megmosná, vagy pedig homlokát, vak szemét kenegetné,* ezáltal erősíttetne az agyvelő is.

– Tehát azt fogom cselekedni; köszönöm jó tanácsát.

– Honnan van az, hogy az úrnak a szeme szőre és a szemöldökje világosabb, mint a haja?

– A kegyelmedé is úgy van.

– Azt én nem vettem észre, hogy honnan légyen az.

– Csak onnan tetszik, hogy a szem szőr és szemöldök fejérebb, mert a haj sokkal sűrűbb.

– Mi lehet az úr jobb szeme héjján?

– Az úgynevezett árpa szem.

– Hát nem fáj-e?

– Csak egy kevéssé.

– Hát nem lehet segíteni rajta?

– Nem szükséges.

– Miért nem?

– Idejére elvész magába.

 

– Mi okon sántál az egy lábával?

– A csontok és a lábhajlások nincsenek helyén.

– Hát a sarka és a talpa is fáj?

– Nem, csak a csontok és a láb hajlása, sőt a kis lábam ujjai is azért fájnak, mivel tyúkszem van rajta.

– Van-e szömölcse is a lába ujján?

– Egyetlen egy van a bal kezem kis ujján.

– Miért nem veszti el az e félét?

– Mi módon?

– Szalonna bőrrel dürgőlje, és azon szalonnabőrt vagy csepegés alá, vagy pedig árnyékszékbe vesse.

– Próbált orvosság-e az?

– Igen is, én nemcsak egyszer éltem vele, s mások is.

– Megcselekszem, de lehet-e úgy a tyúkszemet is elpusztítani?

– Nem, én azt megpróbáltam, de híjjában.

– Hát a bőr megint sima lesz-e, ha a szemölcs elvész?

– Ó! Igen is.

– Mondják némellyek, hogy a húson által éppen a csontig elhat.

– S miért nem a velőig?

 

– Fáj nékem a jobb fülem és a jobb felől való fogaim is.

– Talám van már odvas foga?

– Igen is, egyik odvas.

– Húzassa ki azt, illy formán nem fog a füle is többé fájni.

– Az még jobban fog fájni.

– Igen is, de csak egy két minutum alatt, mert mihelyt a fog kint van, megszűnik a fájdalom.

– Még ma a fog vonóhoz küldők és kihúzatom, ha az a fog húsnak nem ártana.

– Nem hiszem én azt; azomban a fog tisztítóval megtisztíthatja egy kissé fogait.

– Nincsen fog tisztítóm nékem.

– Végy egy tollú szárat.

– Az is jó.

– Bizonyoson az úrnak szüksége van rá.

– Úgy van, néha a fejem fáj, néha a fogaim.

 

Paap János: Hathangú ének… 1796. 4–6., 8–10., 12–16., 20., 22–24. l.

 

III.

 

– Mi baja önnek? Roszul érzi magát?

– Fogam fáj.

– Az gonosz baj. Ha csúz, nincs mit tenni, mint tűrni: a fájdalom szűnni fog, mihelyt az arc dagadni kezd.

– Nem, ez egy üres, megromlott fog.

– Öntesse be kegyed.

– Ez, úgy hiszem, nem fog segíteni; az ideg is meg van támadva.

– Ez esetben nem tehet ön jobbat, mint ha kihúzatja.

– De az igen fáj ám. Hogy a fájdalmat enyhítsem, egy kevés szekfű olajba mártott gyapotot (pamutot) tettem a fog üregébe.

– Az csak palástoló szer.

– Több romlott fogaim vannak, ha mind kihúzatnám, utoljára mind a két sor fogamat elveszteném.

– Nem él ön fogporral, hogy fogait tisztítsa, zománcaikat (mázaikat) megtartsa, s az ínyét erősítse?

– Minden reggel kiöblítem szájamat friss vízzel s ahhoz nekem sem kefe, sem por, sem gyökerek nem köllenek: arra egyedül ujjomat használom.

– Ez a legegyszerűbb eszköz.

 

Vörösmarty Mihály: Ungrische Sprachlehre, 1832. 96. l.




Hátra Kezdőlap Előre