– A házügyelőtől tudám meg, hogy az úrnak inas kell.
– Igen, komornyikra van szükségem.
– Tökéletesen értem e szolgálatot.
– Mondja meg, mit tud?
– Értek a szobai szolgálathoz, hajfodrászat- és beretváláshoz; értek az asztali szolgálathoz, szükség esetében pedig titoknoki szolgálatot is tudnék teljesíteni.
– Milly születésű ön?
– Magyar.
– Feleséges?
– Nem.
– Tud lovagolni?
– Szolgálatjára.
– Utazott-e már?
– Keresztülutaztam Magyar-, Francia-, Olasz- és Németországot.
– Beszél ön németül, olaszul vagy franciául?
– Értem e nyelveket, s ki is tudom rajtok magamat fejezni.
– Ön már régóta van hely vagy szolgálat nélkül?
– Két hónap óta.
– Mit csinált azóta?
– Bérszolga voltam.
– Miért hagyta el urát?
– Uram bocsátott el, mivel megrongált vagyonállapotja kényszeríté kiadásait kevesbíteni.
– Sokáig volt nála?
– Harmadfél évig. Itt bizonyítványa. Ha ez nem elég, méltóztassék irántam… úrnál tudakozódni.
– Mennyi fizetése volt nála?
– …
– Legyen, megadom, amit kíván. Hanem gondosságot s a rossz társaságok kerülését ajánlom.
– Remélem, uram, oka leend velem megelégedni.
– Majd meglátjuk, teljesíti-e fogadását. Jöjjön el holnap megint, s elhatározó feleletet adandok.
Matics Imre: Magyar–német–franczia társalkodás 1847. 187–188. l.