– Mióta adta kegyed magát kereskedésre, kedves barátom?
– Nem rég óta.
– Nos, hát mint mennek dolgai?
– Nem épen jól. Nagy csökkenés (tespedés) van a kereskedésben; a kész pénz felette ritka; az adósok nem fizetnek; ki-ki behúzza erszényét, s hónaponkint szinte két percentet* (száztól kettőt) kell fizetni kamatul. Ez rettenetes!
– Most a nagy tőkepénzesek, kik pénzt adhatnak ki kamatra, legtöbbet nyernek.
– Igaz; nincs vállalat, melly ennyit hajtana.
– De bukásokba is keverednek gyakran s elvesztik a tőkét kamatostul.
– Oh, nem teszik ők ki pénzöket illy kockára; nem kölcsönöznek pénzt zálog nélkül.
– Pedig az úr most tetemes foglalatokba ereszkedett. Az úr csak nagyban árul, ugy-e?
– Nem; árulok kicsinyben is; de nincs vevő. A beviteli (hozatali) vám s a sok adó szinte elnyomnak minket.
– Kétségkívül a csenők is sokat ártanak az uraknak.
– De mit tegyen az ember? várni (tűrni) kell s jobb időket reményleni.
– Éppen ez a jobb időkre várás buktat ma meg annyi házat.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 92–94. l.