SZOBA LEÁNY. Hányszor szokott országos vásár Posonyban esztendő által lenni?
SZAKÁCS. Hétszer; és imé ma éppen a' vagyon.
SZOBA LEÁNY. Úgy-é? Vásárlani kell tehát mennünk, mivel az asszony úgy parancsolta.
SZAKÁCS. Tessék megkérdezni az asszonyt.
SZOBA LEÁNY. Mindjárt. Immár itt vagyok, szakács! jöjjön, menjünk a piacra vásárlani.
SZAKÁCS. S maga is eljönne a leány asszony?
SZOBA LEÁNY. Igen is; mivel az asszony parancsolta.
SZAKÁCS. De igen alkalmatlan az idő, s sáros is az út.
SZOBA LEÁNY. Nem tehetek róla, csak jöjjön kend. Hívja hamar a konyha leányt.
SZAKÁCS. Már jelen vagyon: tessék jönni. Mellyik piacra fogunk menni?
SZOBA LEÁNY. A zöld piac lészen legközelebb, odamegyünk konyhára valót, más főzelékkel együtt venni.
SZAKÁCS. Igen jó lészen, baromfiakat is kell vásárlanunk, azokat is feltaláljuk itt.
SZOBA LEÁNY. Hogy kél párja a tyúkoknak, csirkéknek, kappanoknak?
PARASZT. Odahaza ugyan két forinton adom a kappanokat; de itt nem adhatom harmadfél forintnak alatta, a tyúkokat pedig huszonhét garason.
SZOBA LEÁNY. Jól vagyon: adok a kappanokért két forintot három garast, a tyúkokért huszonnégyet, a csirkékért pedig tizenhat garast; és így kend ki vagyon fizetve.
SZAKÁCS. Illendő ára az.
SZOBA LEÁNY. Szakács! Még tormát is kell venni. Elég lesz két csomó?
SZAKÁCS. Amint tetszik a leány asszonynak.
SZOBA LEÁNY. Mennyünk tehát: kend tormát veszen, én pedig addig tojást fogok nézni.
SZAKÁCS. Igen bölcsen gondolta a leány asszony, mivel valóban csak egynehány vagyon a lészában.*
SZAKÁCS. Hogy kél csomója a tormának?
PARASZT. Hét garast ád kend érette.
SZAKÁCS. Itt vagyon hat garas.
SZOBA LEÁNY. Hát a tojásokból hányat ád kend egy forinton?
PARASZT. Tízet adok, édes leány asszony.
SZOBA LEÁNY. Jól vagyon a dolog, szakács! Most valóban olcsón jutánk hozzá; azért csak meg kell ám rakodni.
SZAKÁCS. Amint parancsolja a leány asszony.
SZOBA LEÁNY. Számláljon kend egy forint árrát.
SZAKÁCS. Sok lészen az egyszerre, talán a jövő hetekben még többet fognak adni.
SZOBA LEÁNY. Az istenért, mit gondol kend, soha sem lehet többet várni, kivált mostani fársángi időben, holott mint maga tudja, kend, sok kell a süteményekbe.
SZAKÁCS. Igen helyesen gondolkodik a leány asszony.
PARASZT. Már számláltam egy forint árrát.
SZOBA LEÁNY. Jól vagyon, itt a kend forintja.
SZAKÁCS. Leány asszony! Még dara is szükséges.
SZOBA LEÁNY. Mennyi kelletik?
SZAKÁCS. Elég lészen négy messzely.
SZOBA LEÁNY. Ihol a pénz, méresse fel kend! Mi kívántatik még?
SZAKÁCS. Azt maga tudja a leány asszony, hogy főzelék nem sok vagyon odahaza.
SZOBA LEÁNY. Igaz az valóban, azt is kell venni. Elég lészen-é egy fertály* borsó, annyi lencse és köles?
SZAKÁCS. Igen is, csak annyit vegyünk mostanában, és így hazamehetünk.
SZOBA LEÁNY. Itt a pénz érette. A konyha leány hozza, s menjünk haza.
Meliböi: Ungarischer Sprachmeister, 1835. 279–283. l.
X. Regélő Pesti Divatlap melléklete 1844. I. 1. szám