JULINKA. Szerencsés napot kívánok néném asszonynak!
SUSÁNNA. Kedvessen vettem öcsém asszony jókívánságát.
JULINKA. Nem jön el néném asszony edényeket vásárlani?
SUSÁNNA. Éppen most akarok elmenni; jöjjön öcsém asszony velem, együtt megyünk ki.
JULINKA. Nem bánom; tessék hát jönni néném asszonynak.
SUSÁNNA. Merre megyünk, öcsém asszony?
JULINKA. Amint tetszik néném asszonynak, ímé, valaki jön amott az úton: úgy tetszik, hogy N. Örzse öcsém asszony.
SUSÁNNA. Valóban az, ímé, itt vagyon.
ÖRZSE. Isten áldja kedves néném asszonyomat! Szerencsés vásárt kívánok.
SUSÁNNA. Hozta isten édes öcsém asszonyt! Eljön-é velünk a vásárra?
ÖRZSE. Ha megengedik néném asszonyomék, szerencsémnek fogom tartani.
JULINKA. Én csészéket és fazekakat fogok venni.
SUSÁNNA. Én lábasokat és tálacskákat.
ÖRZSE. Én pedig tálakat és fedőket.
SUSÁNNA. Jól vagyon; most renddel fogunk vásárlani, Julinka öcsém először, azután én, és utoljára öcsém Örzse asszony.
JULINKA. Hogy kél tucatja a csészéknek?
FAZÉKAS. Három forintot ád érte a leányasszony.
SUSÁNNA. Hiszen annyi áron a mázosakból, vagy fél porcellánokból lehet venni.
FAZÉKAS. Követem alázatosan az asszonyt, azokból hat forinton adok egy tucatot.
JULINKA. Nosza, mondja meg kend az utolsó árrát.
FAZÉKAS. Egy szóval harmadfél forint lesz az árra, vagy veszi, vagy nem a leány asszony.
JULINKA. Ma ugyan drágások a fazékasok: de mindazonáltal csak válasszék ki kend egy tucatot a szebbekből.
SUSÁNNA. Gondolom, ezek legszebbek a legerősebbek.
JULINKA. Ha úgy vagyon, fogja kend a pénzt; hát a fazekakért mit kell fizetnem?
FAZÉKAS. Hányat tetszik venni a leány asszonynak? Az öregek közül egy három garas, a középszerűek két garas, vagy öt kr., a kisebbek pedig egy garas, két krajcáros is van.
JULINKA. Itt vagyon a pénz a nagyobbakért, öt krajcár.
SUSÁNNA. Nékem hat lábast számláljon kend, külömbféléket.
FAZÉKAS. Itt vagyon hat, mellynek az árra egy forint.
SUSÁNNA. Fél tallér elég lesz. Tálacskák is kellenek, azokat is válasszon kend.
FAZÉKAS. Tessék ezeket venni az asszonynak, egy öt krajcár lészen.
SUSÁNNA. Egy garas elég leszen egyért; és így nyolcat veszek; itt a pénz.
JULINKA. Most már Örzse húgom asszonynak tessék tálakat és fedőket válogatni.
ÖRZSE. Én nem vehetek most sokat; mivel már majd minden pénzemet elvásárlottam.
SUSÁNNA. Abban nem lészen szüksége öcsém asszonynak, csak vásároljon, amennyit kívántatik, itt elegendő pénz lészen.
ÖRZSE. A tálakból hét kell, a fedőkből pedig másfél tucat. Fazékas gazda! Válogasson nekem ezekből.
FAZÉKAS. Itt vagyon a hét tál, a fedőkkel együtt, azokért fél tallér, ezekért pedig egy forint jön.
ÖRZSE. Éppen elegendő pénz lészen nálam ezekre: itt vagyon, olvassa meg kend.
SUSÁNNA. Most már a mi szolgálónk mindeneket öszveszedhet, s hazaviheti mihozzánk.
JULINKA. Néném asszony igen jó mihozzánk; igyekezünk viszont mi is megszolgálni.
ÖRZSE. Ha tetszik, menjünk hazafelé.
SUSÁNNA. Én még itten lent, kendert és szöszt veszek; hogy fontja a lennek?
PARASZT. A lennek fontja tizenkét garas, a kendernek nyolc, a szösz pedig fél forint.
SUSÁNNA. Itt vagyon a pénz; a lenért fél forint, a szöszért nyolc, a kenderért pedig húsz krajcár; most már hazamehetünk.
JULINKA. Sok jókat kívánok néném asszonynak.
ÖRZSE. Az úr isten áldja meg néném asszonyékat.
Meliböi: Ungarischer Sprachmeister, 1835. 283–288. l.