– Én az úr bútorait jövök nézni; nehány szobát (egy szobasort) akarok kibútoroztatni.
– Mindent talál nálam az úr, amire szüksége van. Drága bútorok tetszenek mahagóniból, diófából, tölgyfából; vagy csak közönségesek, festett, puha fából?
– Illyen is, amollyan is. Ez a karmasin damaszttal (kamukával) bevont terembútorzat egész?
– Igen is: hat karszékből, tizenkét székből, két ágyszékből s egy pamlagból (kanapéből) áll; mindenik darabhoz takaró is járul.
– Úgy látszik, nem új.
– Bocsánatot kérek, épen most jő a műhelyből. Tessék megnézni a formát, mind a legújabb ízlés szerint készült.
– Mutasson az úr íróasztalokat.
– Van nálam több igen szép. Itt van egy gyökérfából, aranyozott bronsz cifrázattal; itt egy másik habos mahagóniból s fénymázas; ez itt rejtett zárú.
– S most mutasson az úr almárjomokat.
– Tessék ide lépni: itt van mindenféle. Amaz ott igen becses.
– De ó szabású.
– Itt egy másik; ez cikkelyes.
– Utálom a cikkelyes munkát. Mind felpattog.
– Emez talán inkább fog tetszeni; legjelesb asztalosunk műve.
– Ezt majd megnézem. Néhány asztalra is van szükségem.
– Ebben is bővelkedem. Itt állanak hármas használatú asztalok, szárnyasztalok, theeasztalok s más neműek.
– Főkép egy ebédlő asztala van szükségem, tizenkét személyre s toladék táblákkal.
– Illy naggyal e pillanatban nem szolgálhatok.
– Itt egy szép könyvtartója van az úrnak, melly fel is van deszkázva.
– Nem új; csak történetből jutottam hozzá; tegnap vettem egy árrverésen.
– Majd meglátom, találok-e neki helyet szobáimban.
– Nem parancsol az úr pohárszékeket, ék-asztalokat, asszonyi kis asztalkákat, éjasztalokat (ágyasztalokat), lámpatartókat, ágyakat, lábszőnyegeket; vagy közönséges házi bútort, ú. m. nád-, v. szalmaszékeket s t. ef?
– Holnap ismét meglátogatom az urat s jegyzékét hozom mind annak, ami kelleni fog. Akkor az árr iránt is majd szóllhatunk.
– Megalkuszunk.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 90–92 l.