– Egy szép és tartós kocsit szeretnék venni. Mutasson az úr nekem egynehányat.
– Tessék a kocsiszínbe lépni. Félberlin, nagy-hintó, cabriolet, whisky, garrick, könnyű postakocsi, nyílt vagy födeles (fél vagy egész födelű) kocsi fog tetszeni?
– Egy könnyű és kényelmes, két ülésű utazó-hintót szeretnék vásárlani.
– Itt van egy, melly minden tekintetben ki fogja az urat elégíteni. Öröm nézni, amint ez a hintó függ és szalad.
– De valljon tartós (erős)-e?
– Tartós? Tessék csak megnézni ezeket az acél tollakat (rugókat), a vas tengelyeket, nyújtókat, ezeket a küllőket s az ezüst tokokat; mikép van ez mind készítve. A kocsialj és bőrmű egészen új.
– De talán szekrénye (hajója) régi?
– Az sem az. Csak most nem régiben kapott festéket és fénymázt.
– Úgy látszik, igen alant függ.
– Ez a legújabb módi (divat). Annál nehezebben dől fel.
– Nyissa ki az úr az ajtót; hagyd lássam belől.
– Tessék felhágni; a hágcsó le van eresztve. Látja az úr, hogy mindenütt finom posztóval van bélelve. Az ablaküveg mellett farostély s forgó (v. bukó) függönyök vannak; itt alól egy pincetok; fenn a mennyezeten szalagháló kalapok számára; s amott hátul egy eresz a botok és esernyők számára.
– Valóban, úgy látom, semmi sincs elfeledve, ami kényelmül szolgálhat.
– És bátorságul; mert, mint láthatja az úr, jól be lehet zárni.
– Helyesen; most már csak egy fő dologban kell egyet értenünk, ti. az árrában.
– Az nem lesz nehéz, kivált ha nem akar az úr sokat lealkudni.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 156–158. l.