– Csak maga van kegyed az író-szobában?
– A könyvvivő (számvivő) kiment, hogy N…el számot vessen, s a tárnok* a kegyed váltójához (bankírjához) ment, hogy tőle a hamburgi váltó értékét felvegye.
– És az inas?
– A vámházban van, hogy nehány, a frankfurti hajón érkezett bált áltvegyen.
– Éppen postanap tudnak kimenni mindnyájan, midőn legnagyobb szükségem volna rájok. Indítsa el kegyed nyomban ezt a ládát üvegárukkal, a számadást írja be addig is a jegyzékkönyvbe, s írjon tíz tallért bizománybér, rakbér s mellék költségek fejében. Írjon egyszersmind vitellevelet. A málhás (teherhordó) azonnal elviszi; a rakók már várnak rá, hogy felrakják.
– Nem kell-e bevarrni rakvászonba s jegyet tenni rá, hogy lássák, hogy töredékeny áru van benne?
– Igen; a szekeres úgy sem áll jót a törésért. Ha elvégzi kegyed, csinálja meg N… úr számadását.
– Megvan már; íme. Lehúzván azt, aminőt ő kegyednek küldött s amit már lefizetett, még 100 tallérral marad kegyednek adósa, s ezt egy váltóval akarja lefizetni, melly a kelés napjától három hónapra lesz fizetendő.
– Ez a határidő igen hosszú; ezek készpénzköltségek, mellyeket rég kötelessége lett volna visszafizetni.
– Mondja, hogy sok vesztesége volt s e pillanatban nincs pénz kezénél.
– Ezt mondja minden röst adós.
– Egyébiránt a ház jól áll s mindig becsülettel vitte dolgait.
– Volt kegyed a váltósegédnél, hogy az a Baselre szóló levelet eltukmálja (vevőt, elfogadót találjon neki)?
– Még nem voltam; nürnbergi szállítónknak kellett azon hordó égett-bor (pálinka) végett írnom, mellynek rendeltetését, mint mondja, nem tudja.
– Avisolevelemet* még akkor nem kapta; most már kezében kell lennie.
– Mit írjak lüttichi levelezőnknek, ki tőkehalat és sózott húst ajánl puskakohókért?
– Azt, hogy ajánlatát nem fogadhatom el, mert azon cikkelyekre most nincs vevő.
– Mit végez kegyed azon kalmárra nézve, ki külön nemű árukat kívánt?
– Mondja meg neki kegyed, ha ismét eljő, hogy ha készpénzzel fizet: jó fontot kap s öt percent* jutalmat.
– Illy kevés jutalommal nem lesz megelégedve.
– Mennyire megy az, amit kíván?
XII. Pesti Divatlap melléklete 1846. 18. szám
– Közel 1000 tallérra.
– No jó: ha ép szélű s teljes súlyú hollandi aranyokkal fizet, jó olcsón kap árut.
– Olvasta az úr N… özvegy körlevelét, mellyben férje halálát jelenti?
– Még nem volt időm, kezembe vennem (v. belenéznem). Folytatja; s ugyanazon címmel?
– Nem; eláll egészen a kereskedéstől. N… testvérek, kik az egészet megvették, minden activ és passiv adóságot is áltvettek.
– Úgy tetszik, nekünk még van valami számolni valónk ezzel a házzal?
– Igen is; majd elkészítem a kivonatot; s ha nem tetszik váltót küldeni rájok, áruban is bevehetjük a tartozást. Ők fűszerekkel, gyapjúval, festék s más vegyes árukkal kereskednek s elvállalnak bizományokat is, még pedig igen csekély jutalom mellett.
– Írok nekik; talán későbben tetemesb s mind a két részre jutalmas dolgaink lehetnek egymással.
– Még egy más dolog is adta elő magát. A vámházi írnokoktól azt hallottam tegnap, hogy kegyednek harminc bál gyapotját tartóztatták le s foglalák el a vámnál, mint angol árut (Angliából jövőt).
– Csalódás (tévedés); a gyapot Görögországból jő. Megyek nyomban a vámházi főtiszthez, nyilatkozásomat megtenni s az eredetről szólló irományokat bemutatni.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 94–98. l
