– Mit csinál ked itt, Ferenc?
– Öntözöm ezeket az ágyakat és virágszéleket.
– Megmetszette ked az eleven sövényt s a gyertyánfasort a gyöptér (pázsit) körül, s lemetszette-e a fattyú növéseket az alma- és körtefákon, mellyek már igen is vastagodni kezdettek? Tudja ked, hogy az illyen ifjú hajtásokat ritkítani kell?
– Én ezt a munkát holnapra hagytam; eltört a késem.
– Ezeket a cserjéket és sorokat sem hernyózta le, sem védte, sem kötötte a falhoz ked; mit csinált hát tegnap egész nap?
– A narancs- (v. citrom) kertben, üvegházban és faiskolában dolgoztam; feleségem pedig a veteményágyak széleit gyomlálta s tisztította ki.
– És ma reggel?
– Ma meg a dinnyéket tettem üveg alá; szegfűket bújtattam; rózsacsemetéket ültettem; nehány szabadon álló gyümölcsfa mellé karót kötöttem; végre ezt a spárgaágyat trágyáztam meg, s most a melegágyból jövök.
– Érzem (v. veszem észre). Oltott ked abba a kajszinbaraszkfába ott lenn, az ernyezet* mellett?
– Még nem; nem tudtam: őszibaraszkfából, szilva- vagy mandolafából vegyek-e oltványt; tudja nagysád, hogy keménymagúba csak keménymagút olthatok.
– Tegyen ked, amit jónak gondol. Kapok-e az idén szép királyné-szilvákat?
– Ez a gyümölcs az idén nem termett.
– Pedig tavasszal szépen mutatkozott.
– Igen, de a fagy sokat ártott neki. Itt igen szép szőrös baraszkok vannak, mellyek szemlátomást érnek. Leakasztok egyet, mellyik legérettebb, ha kóstolni akarja.
– Lássuk; majd meghámozom. Ej, be savanyú! maghéja (magva) még lágy, héja és béle (húsa) még zöld.
– Egy hét alatt mind megérik, valamint a szilva és kajszinbaraszk is.
– Előre is örülök a becsinált zöld diónak. Vigyázzon ked, hogy idejét ne mulassza.
– Ne tartson nagysád; majd verek én diót, mielőtt még könnyen hámozni lehessen, s míg még kopácsa zöld.
– Jól teszi ked; de legyen gondja a zöldségekre (konyhanövényekre) is.
– Nem feledem el. Jőjön ide nagysád, és nézze ezt a káposztát, ezt a tövis- és sárga- (murok) répát, babot, ugorkát, céklát; mint díszlenek ezek!
– Jó; csak dolgozzék ked; megelégszem keddel.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 84–87. l.