– Vége megérkeztünk. Szálljunk le.
– Hozzak-e lovakat, hogy tüstént tovább utazhassanak az urak, s megkenjük-e a kerekeket?
– Nem kell; itt maradunk. Adhat az úr szállást éjszakára?
– Igen is, és reménylem, meg lesznek elégedve uraságtok. Széles (kettős) ágy tetszik?
– Nem, adjon az úr egy szobát két ágyra.
– Inas, vezesd ezeket az urakat a 2-ik számra, az első emeletbe, elöl s vidd fel a podgyászt. A hintót (kocsit) betolassam a színbe?
– Ha olly jó akar az úr lenni. De be lehet-e a színt zárni?
– Oh, én mindenért jót állok. Szobájokban tetszik vacsorálni?
– Tart az úr társasztalt (közös asztalt)?
– Igen is; és szép társaságot fognak ott az urak találni.
– Annál jobb. Hány órakor vacsorálnak az úrnál?
– Tíz órakor, a játékszín után. Csengetni fognak.
– Igen jó. Addig is adjon az úr egy palaszk bort s egy falat kenyeret.
– Tüstént fogok szolgálni.
– Készíttesse el az úr ágyainkat; adasson tiszta és száraz lepedőt s két matrácot, mi nem szeretjük a tollas ágyat.
– Mind ez nyomban meglesz, úgy szinte alsó és felső párna hozzá s pamut takaró. Oh én tudom, mi kell a francia ágyhoz. Parancsolnak még valamit uraságtok?
– Mondja meg az úr inasának, hogy költsön fel minket korán reggel.
– Mit tetszik reggelizni?
– Kávét tejjel s pirított zsemlyével és friss írósvajat.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 51–53. l.