– Nagyság szerencsét kívánhat gyermekének azon jutalomhoz, mellyet ez a nevelő-intézetben nyert.
– S mi által nyeré azt el?
– Minden elakadás és anélkül, hogy csak egy szóban is hibáznék, elmondott húsz lapot a világ történeteiből, kérdésekben s feleletekben, Ádámtól egész Faramondig.*
– Ez azt mutatja, hogy fiam jó emlékezettel bír; de jobb volna, ha értené is azt, amit olvas.
– Az akkor jő majd meg, ha az úrfi megnő. Akkor ő elmélkedni fog arról, amit tanult. Azalatt megtanulta könyv nélkül s időszaki rendben valamennyi szentnek nevét a kalendáriumból; több mesét igen csinosan szaval, s a mi-atyánkot elmondja tíz nyelven.
– Sajnálom őt.
– Hogy-hogy? sajnálja nagysád, hogy olly fia van, ki a legszebb reményekkel biztat; ki érett, mint egy Cato; ki rövid időn úgy fog latinul (deákul) tudni, mint Cicero; s kinek hajlomai azt mutatják, hogy idővel nagy hírű tudós fog válni belőle?
– Ez ugyan nem volna lehetetlen; mert arra, hogy nagy tudós legyen valaki, gyakran elég, ha nagy emlékező tehetséggel bír. De hogy fiam célját elérhesse, legelébb is megkívántatnék, hogy szívét, eszét, ítélő tehetségét s leginkább elméjét mívelje.
– S nem észt mutat az, midőn az ember, mint ő, reggeltől estig tanul, elsápad a könyvek felett, és semmi mulatságban sem talál örömöt.
– A tanulás szeretete kétségkívül igen dicséretes; de megvallom őszintén az úrnak: az ő szertelen szorgalma engem nyugtalanít. Szeretném, ha többet szaladna, játszanék, mozogna.
– Ezt tanító nélkül is megtehetné.
– Értsük egymást. A tanító, midőn vele sétálni megy, sőt vele játszik, ezer módot talál, tudvágyát különféle tárgyakra irányzani, s ezen alkalommal olly dolgokra oktathatja őt, mellyek még szükségesebbek, mint a latin nyelv.
– A latin nyelv kulcsa minden nyelvnek. Ki Virgilt eredetiben nem olvasta, tudatlan.
– Az én fiamnak mindenek előtt anyanyelvét kell tudnia. – Tanuljon meg könnyen, tisztán, sőt ékesen is beszélni, s szerezzen magának egy-két kedveltető készséget, hogy a társaságokban tessék. S minthogy lehetetlen mindent tudni, mivel egyik dolognak alapos ismerete gyakran csak a másik, még hasznosabbnak elmulasztásával eshetik meg: elég, ha e pillanatban csak felületes ismereteket kap minden tudományból.
XIII. Pesti Divatlap melléklete 1844. II. 11. szám
– Nem sokat tartanak most azon egyetemi emberekről, azon tudóskákról, kik mindenhez szólani, mindenről ítélni akarnak, de valójában egyhez sem értenek.
– Nem akarom, hogy fiam azon nevetséges emberek önhittségével bírjon, kikről az úr beszél; távol attól, hogy súlyos, praeceptori* hangot vegyen fel, igyekezzék ismereteit tanult emberek társaságában nevelni; szóval társasági míveltséget szerezzen magának.
– Szóval, nagyságos asszonyom, kegyed őt a nagyvilági elvekben s a mai mód szerint kívánja neveltetni. Ezen esetben félek, hogy kevés hasznára lehetek nagyságodnak.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 182–186. l.
