Geiza, V. fejedelem húsz esztendős ha volt, mert bizonyost nem lehet mondani, midőn uralkodni kezdett. Anonymus csak imígy említi őtet: „Takson fejedelem pedig nemzett Geiza nevű fiat, ki Magyarországnak ötödik fejedelme volt.” Mások különbféle módon hozzák elő, Aloldusx őtet uralkodásának kezdetekor mint békességszeretőt festi, írván: „Ezt isten kegyelme megelőzte, s azért, minekutána okosan megfontolta volna, mely nagy károkat tett az ő nemzete más tartományoknak, és viszont, mely nagy vérontásokat szenvedett maga is, a békességben nagyobb reménységet helyheztetett. Tehát elfogadta istennek sugallását, és elvégezte magában országát megjobbítni, s azt nem igazságtalan prédákkal gazdagítni, hanem törvényes nyereségek által. És mivel tudta földének jóságát, termékenységét, javaslá nemzetének letenni a fegyvert, és amie terem, azt inkább eladni a szomszédoknak. Ditmárx így: kemény és kegyetlen, mint ki hatalmasúl bánik az övéivel, irgalmas pedig másokhoz, főként a keresztényekhez, noha még pogányságban élne.” Cartuitiusx hasonlót írt. Ez szerént itthon, hirtelen haragú lévén, sokakat elölt; ellenben az idegeneket kedvelte. Ottóhoz ugyan, e néven első császárhoz, követeket és ajándékokat küldött 973. Quidlinburgba, hol a császár húsvét ünnepére, martius 23-dikán, megjelent: de nem sokára, tudnillik május 7-dikén, elhalván Ottó, Geizával nem ismerkedhetett. Helyébe ült II-dik Ottó (983. decemb. 7.). Ez, szorongattatván ellenségeitől, milyenek valának a dánusok, csehek, Henrik bajor herceg, mások, nem adhatott védelmet a németeknek, kiket a magyarok gyakran háborgattak, jelesben azok, kik Mölk (Mellicium) várában valának. Mert mind eddig bírták a magyarok legnagyobb részét Ausztriának; a mondott várból tehát, mely magas kősziklán álla, kijárhattak zsákmányozni. Végre III-dik Ottó (1002.) Baváriának napkeleti széleire a magyarok ellen őrül tette Leopoldot, bambergai vitéz férfit. Ez a markhióx sokat csatázott a magyarokkal, kiket azután nem csak Mölk várából, hanem egészen a Cét hegyéig terjedő tartományból kizaklatott.
Azonban Geiza (ki nem hadra termett) üdősödvén, megkedvelte a békességet: ez egy szerencsés változásra, az evangyéliomnak terjesztésére, szükséges volt. Engedelmet adott a papoknak országába jőni; a keresztény foglyokat, kik sok ezrenként annyi esztendők alatt ide jutottak, oktatni, vígasztalni. A hit dolgában Sarolta, Geizának felesége, ki keresztény szüléktől származott, és ki buzgó keresztény vala, annyit tett, hogy mondassék felőle: „Ő kezdte behozni a kereszténységet.” Ez az asszony, amint íratik, férfi szívvel és okossággal bírván mind a fejedelmet, mind az országot igazgatta. Igaz ugyan, hogy Bruno, verdeni püspök Ottó császártól (az elsőtől-e, vagy a másodiktól, bizonytalan) Geizához követségbe jött; de mi foganattal, nem tudatik. Piligrin passzáviai püspöknek levele, melyben olvastatik, hogy ő papokat küldött ide, kik „a nemesebb magyarokból, férfiakból és asszonyokból katholika hitre téritettek s megkereszteltek közel öt ezeret” nem látszik teljes hitelt érdemleni. A vad természetű s rablásra szokott fegyvereseket, kikkel beszélni nem tudsz, hogyan édesíted magadhoz? hogyan ismerteted meg velek a keresztény vallást? És megkereszteled-e őket?
Maga Geiza e dologban nagy nehézséget tapasztalt. Minekutánna Gizelát, Henrik baváriai hercegnek húgát megkérte volna fiának, és csak a keresztény hitre térés által lehetett volna meg a házasság: mind ő, mind fia felvette a keresztséget Albert prágai püspöktől.* Ami meglévén – Turócz után 955. – „Geiza istentől megintetvén a magyarokat kezdte térítni a keresztény hitre, és midőn intési által nem téríthetné meg a pogány szertartásokhoz ragaszkodókat, szükség volt fegyverrel törni őket; amiről, minthogy sokan a hitnek ellent állának, a keresztény királyokat és fejedelmeket tudósította, akik nem csak segédet küldöttek, hanem magok is személyek szerint eljöttek. Kik a magyarok kártékony kegyetlenségét gyűlölék.” Turóczi, az igazságnak ezen kimondásáért, dicsérendő; vajha a fegyveres térítők is! úgymint Deodatus, Volfger, Hunt, Poznan, Hedrik, mások, kik mind több századmagokkal katonaszolgákkal jövén, nagy földeket s jószágokat foglaltak el. Amin szintúgy szomorgának a magyarok, mint XIII-dik században a prusszusokx, midőn földeiket a teutó fráterek, kegyetlen térítéseik után, magok közt felosztogaták isten nevében. – Ne is mondd, hogy magok a magyarok nem tölthették be az országot: „Hungari numero ad implendam Pannoniam non suffecissent”+, úgymond Turóczi. – Ilyen foglalatossági közt elhalt Geiza 997-ben.