I. Geiza

1074–1077.

 

Geiza, amint némely írók feljegyzették, nagy kéremésekre a magyaroknak fogadta el a koronát; mert élt még Salamon, törvény szerént való király, kinek ő is hívséggel tartozott, élt, mondom, nem is hagyatott el mindenektől. Ugyanis követei által igen kérte Henriket, „hogy neki mint sógorának, mint vele egy időben neveltetettnek, mennél előbb jőne segítségére: ha általa visszanyerné az országot, adózója lenne, és mindenben engedelmes: ennek bizonyítására általadna hat legerősb magyar várast.” Henrik megjelenvén a Duna és Vág folyói között táborozott; de nem lelvén elegendő élelmet (Geiza mindent eltakarított előle), éhség s betegség miatt sokat vesztvén népéből, visszatért nagy szomorúságára Salamonnak: aki, midőn Pozsonyban jelen való és jövendő állapotját elméjében forgatván hányja s veti, VII. Gergely pápától ime levelet veszi:

„Gergely püspök isten szolgáinak szolgája. Salamonnak a magyarok királyának köszönetet és apostoli áldást!

Követednek lassúsága miatt későn érkezett hozzánk leveled, melyet ugyan sokkal örömestebb vettünk volna, ha a te vigyáztalan feltételed oly igen meg nem bántotta volna sz. Pétert. Mert amint hazád eldődeitől tudhatod, Magyarország a római sz.eklézsiának tulajdona, melyet hajdan István király minden jussával és hatalmával sz. Péternek ajánlott és ájtatosan általadott. Ezenkívül Henrik boldog emlékezetű császár tiszteletére sz. Péternek azon országot kiostromolván (1044.) mihelyt a királyon erőt vett, és győzedelmet nyert, sz. Péter koporsójához általküldötte a láncsát és koronát, s az ő győzedelmének dicsőségéért oda utasította az ország címereit, ahonnan méltóságát tudta eredni. Ezek így lévén, te mégis egyebekben is a királyi jámborságtól és erkölcstől messze eltávozván, sz. Péter jussát és tiszteletét, amennyiben rajtad áll, megkisebbítetted, elidegenítetted, midőn az ő országát, jótéteményül, amint hallottuk, elfogadtad. Ami, ha igaz, miképen remélhessed sz. Péter kegyelmét, vagy a mi jóakaratunkat; te magadat, ha igazat akarsz tartani, tudhatod tudniillik, te azt nem egyébként fogod bírni, sem apostoli büntetés nélkül soká nem fogsz országlani, hanemha helyre hozván hibádat, megismered, hogy az ország, melyet bírsz, apostoli, nem királyi felség adománya. Mi ugyan sem félelem, sem szeretet miatt, vagy valami személyes válogatásból, amennyire isten segítségéből tőlünk kitelik, annak illendő tiszteletétől, akinek szolgái vagyunk, el nem állunk. De ha ezekre nézve megjobbítod magadat, és életedet úgy rendeled, mint királyhoz illik, isten kegyelmességéből, kétségkívül a római sz. eklézsiának szeretetét, mint azon anyának kedves fia, és Krisztusban a mi barátságunkat egészen bírhatod. Költ Rómában october 28-dikán.” 1074.

Ezen levelet Salamon kétség nélkül búsolygva olvasta. Annyiban szerencséssé tette mind magát, mind nemzetét, hogy Gergelynek gondolatját nem akarta eltalálni. Úgy boszontották a mosonyi bosnyákok is, kik, ha Geiza őket a szolgaságból kivenné, ajánlották magokat ellene. De Salamon a nemtelen ellenséget szokott bátorsággal megtámadván leverte. Azonban VII. Gergely ezt a levelet küldötte Geizának:

„Gergely püspök isten szolgáinak szolgája. Geizának magyarországi hercegnek (duci) köszönetet és apostoli áldást!

Jóllehet követeid által, kiket régen utasítottál hozzánk, küldöttünk levelet, amelyről mondod, hogy még nem kaptad meg: mindazáltal ismét, szerető indulatból, mellyel minden királyokat s fejedelmeket, mint fiainkat megintjük, írunk tehozzád kivánván neked igazsággal mindent, ami dicséretes és dicsőséges. Mert sokat mondottak felőled, és tetteidből szép híredet hallottam, amiért kedvelünk téged, és kívánjuk, hogy a hír a dolog mivoltával mindenkor nevekedjék. Hisszük pedig, hogy tudva vagyon nálad, hogy Magyarországnak, egyéb nevezetes országokként, saját szabadságának állapatjában kell maradnia, és semmi más országi király alá nem vettetnie, hanem csak a szent és közönséges anyának, a római eklézsiának meghódolnia, mely alattvalóival nem úgy bánik, mint szolgáival, hanem őket mint közönséges fiait fogadja. Mely országot, mivel a te rokonod a német királytól, nem a római pápától, törvénytelenül nyert, annak birtokát, amint hisszük, az isten ítélete gátolta meg. Mivel pedig a te kezedben vagyon, intünk téged, hogy azonban (interim!) legyen gondod az eklézsiákra, a religyióra igen buzgón vigyázz, és oly engedelmességet mutass a római sz. eklézsiának követei iránt, midőn hozzád menendnek, hogy szent Péter esedezése által mind ezen, mind a más világon dücsőséges lehess. Költ Rómában martius 23-dikán.” 1075.

Itt, amint olvastad, Gergely nem nevezte Geizát királynak, jóllehet köz akaratból adatott neki ezen méltóság. A magyarok jobban tudták, miben állana hazájok szabadsága, mint a pápa; nem is őneki, hanem magoknak választottak királyt: ez a nemes bátorság mind eddig nagy példáú. Semmi válasz nem ment Rómába, de onnan nem sokára megint jött levél, melynek értelme ez:

„Gergely püspök isten szolgáinak szolgája. Geizának Magyarország hercegének köszönetet és apostoli áldást!

Ha a mi kötelességünk másoknak az ő jussaikat védeni, és azok között békességet szerzeni s egyességet kötni; annál inkább az okosság és a köz haszon megkívánja, hogy szeretetet intsünk a nagyobbak között, kiknek békességek vagy gyűlölségek igen sokakra kiterjed. Azért gondban vagyunk és szívünk szerént szorgoskodunk, hogy teközötted és rokonod, Salamon király között békességet tegyünk, ha tehetünk, hogy igazság szerént mindenitek a magáéval megelégedjék, az igazság határán túl egyitek se menjen, a jó szokás mértékét ne haladja meg, s úgy békességben legyen a híres neves Magyarország, mely eddig maga által főképpen állott fenn, hogy ott király legyen, nem királyka. De minekutánna megvettetvén nemes urasága sz. Péternek, apostolok fejedelmének, akié azon ország, amint, úgy hisszük, hogy te is okos létedre tudod, a király meghódolt a német királynak, királyka nevet is nyert. Az Úr pedig előre látván az ő fejedelmének (sz. Péternek) tett bosszúságot, az ország hatalmát itéletéből teneked általadta. És így, ha mi just nyert előbb az országhoz, attól magát szentségtörő igazságtalanság által megfosztotta: mert Péter (Petrus) az erős petrától (kőszáltól) vette nevét, ki a pokolnak kapuit öszvetöri, és márvány keménységével rontja s elszórja, ami ellene áll. Mire nézve, hamit akarsz, hamit reménylesz méltán nyerni az eklézsiától; akarjuk, hogy nekünk bizodalmasan nyilatkoztasd ki; és mi szándékkal légy a közönséges anyához, vagy miként határoztad meg magadat az iránta való engedelmességre, és neki szent tiszteletet tenni, cselekedettel, amint hozzád illik, mutasd meg. Amiket pedig ide nem írtunk, ezen levélvivőkre bíztuk, hogy szóval mondják meg, mert bízunk hivségekben. Költ Rómában, aprilis 14-dikén.” 1075.

Most sem nevezte Gergely királynak Geizát, noha világosan értésére adta, hogy az isten Salamontól büntetésül vevén el az országot, őneki adta. Aki ezen leveleket vigyázva megolvasta, általláthatta Gergelynek szándékát. Ha előbb Salamon őneki meghódolt volna, nem neveztetett volna most királykának: és, ha Geiza tőle kért volna koronát, nem Magyarország hercegének, hanem királyának köszöntetett volna. Büszkélkedve említem azon tanulatlan s babonás században élő magyar nemességnek hazája szabadsága mellett őrt álló nagylelkűségét, amely egyedül menthette meg országunkat olyan állapattól, milyenben akkor nyomorga Németország. Gyenge volt ugyan a király, de ezren s ezren valának az erősek, kiktől támogattatott.

Szükséges vala részünkről a vigyázás. Hildebrand, római esperes, heves indulatú és nagyra vágyó ember, 1073. eszt. aprilis 22-kén pápának választatott: VII. Gergely nevet vett fel. Azonnal egyházi dolgai közül Európának világi állapatjára kinézett. A római egyháznak földi gazdagságot s világi hatalmat igyekezett szerzeni. Császárságot s királyságot osztogatni kezdett; így Henriket letevén Rudolfnak küldött koronát imez írással: „Krisztus Péternek, Péter pedig adta Rudolfnak.” Francia és Anglusországban minden házra rávetette Péter pénzét. Azt akarta, hogy minden monarkhák tőle függnének. A most előadatott levelek szerént Magyarországot is kísértettex. Egynehány sorait azután fogod olvasni. Szerencsésb volt Horvátországra nézve. Demeter (más néven Suinimír, vagy Zvonimír) bán, Dukas Mihálynak lomhaságát maga hasznára akarván fordítni, Rómába ment, és VII. Gergelyhez folyamodott, akitől koronát és országot nyert; igérvén esztendőnként kétszáz byzantinumi aranyat és örök hűséget a pápának 1076. eszt. László húgának ez a Demeter vala férje, kinek halála után Horvátország a magyar birodalomhoz kapcsoltatott.

Geiza szívén aligha sebet nem ejtettek Gergely levelei. Az való, hogy szándékozott visszaadni Salamonnak az országot: de a hercegi részt kivánta, és egyszersmind, mivel megkoronáztatott, a királyi nevezetet is bírni akarta. Ilyen gondolatok között lebetegedvén, meghalt 1077. aprilis 25-dikén.




Hátra Kezdőlap Előre