administrator – vagyonkezelő; egyházi személy, aki lelkészi állással járó teendőket ideiglenesen ellát, s az illető állás javadalmait kezeli
Adrianopol (Hadrianopolis) – Drinápoly, török nevén a mai Edirne
Agria – Eger
akó – országok, városok szerint különféleképp meghatározott űrmérték, kb. fél hektoliter
Akteon fabulája – Aktaión (latinul Actaeon) görög mitológiai alak. Vadászat közben megleste a fürdőző Artemist, aki ezért szarvassá változtatta. Mint szarvast saját vadászkutyái tépték szét.
Albrik – Albericus monachus Trium Fontium: XIII. századi krónikaíró. Világtörténeti krónikáját, amely 1241-ig jegyzi fel az eseményeket, 1250 körül írta.
Alemannia – Németország, tulajdonképpen Svábország
Aloldus – Aloldus de Peklarn: Adalbert őrgróf káplánja (1034–1056). Történeti művében („Notulae anecdotae e chronica… stirpis Babenbergicae in Osterrichia dominantis…”) a 902–1063-ig terjedő korszakot tárgyalja.
Alsatia – Elzász latin neve. A 843 óta Lotharingiához tartozó terület 870-től a Keleti Frank Birodalom része lett, 925-től pedig a sváb hercegségé.
apellatio – fellebbezés
Aquilea – Aquileia, a középkori Aglar, város az Adria északi partján, amelyet Attila 452-ben lerombolt. A helyén keletkezett településen jött létre a VI. században az aquileiai patriarchátus, amelyet XIV. Benedek pápa 1751-ben szüntetett meg.
Aquisgranum – Aachen
arányoz – számítgat, latolgat; tulajdonképpen: arány, vagyis bizonyos mérték szerint rendez, összeállít
ármáda – hadsereg; tulajdonképpen a hajóhad spanyol elnevezése
art., articulus – törvénycikkely
assessor – ülnök, közbíró
Auguszta – (Augusta v. Augusta Vindelicorum) Augsburg.
Aurania – a dalmáciai Vrana latin neve
b. e. – boldog emlékezetű
bácsi – Bács megyei
barbaries – kegyetlenség
Barczaság – Erdély Brassó vidékén elterülő részének neve
Batthyány Ignác gróf (1741–1798) – erdélyi rk. püspök, egyháztörténész. Főműve: Leges ecclesiasticae regni Hungaricae I–III.
Bavaria – Bajorország latin neve
Bavarus – bajor
benedicál s autorizál – megáld és érvényesít
benedictinus fráterek – Benedek-rendiek, vagyis nursiai Szent Benedek szabályai szerint élő szerzetesek. Anyakolostoruk a monte-cassinói kolostor, amelynek élén a rend alapítója mint apát állt.
beneficium – egyházhivatalhoz kötött javadalom, hűbérbirtok
Berti, Johannes Laurentius (1696–1766) – Ágostonrendi szerzetes. Műve: Breviarium historiae ecclesiasticae (Agriae, 1775).
besszusok, bissenusok – besenyők
bilochus – a királyi bíró az Árpád-korban. Nevét a pecsétről (billog) nyerte.
breviárium – Breviárium Romanum v. liturgicum: római katolikus papi imádságos könyv, amely az imákon kívül zsoltárokat, himnuszokat, bibliai részeket és a szentek életéből való részleteket is tartalmaz.
Bruna – Brno
Brutius János Mihály (1517–1592) – Báthory István erdélyi fejedelem történetírója. Ő küldte Magyarországra, hogy Magyarország történetét megírja Bonfini művének folytatásaként: „Rerum Hungaricarum libri XX.”
búcsú – a római jogban amnesztia, büntetés elengedése. Egyházi értelemben bizonyos ideiglenes büntetések gyónás nélküli elengedése.
bulla – függő pecsétekkel ellátott oklevél. Egyházi értelemben a legünnepélyesebb alakban kibocsátott ólompecsétes pápai irat.
Burgio, (Giovanni) Antonio – VII. Kelemen pápa követe Magyarországon, aki II. Lajost támogatta.
Carnot – Guillaume de Chartres (Willelmus de Carnuto): a templomos lovagrend nagymestere 1217–19. 1219-ben halt meg. Valószínűleg azonos a XIII. század első felében élt Guillaume de Ferrière (v. Vidame de Chartres) nevű francia költővel.
Cartuitius – Chartuitius, azaz Hartvik regensburgi püspök (1105–1126), aki 1108-ban érkezett Magyarországra: Ekkor írta meg a Géza fejedelemre vonatkozó utalásokat is tartalmazó Szent István-legendát.
censura – szigorú ítélet, megrovás
censor – szigorú bíró, bíráló; felügyelő
census – adó
Cét hegye – a Wienerwald (egy része), a latin Cetius Mons elnevezés alapján
cimbora – pajtás, társ; belső pajtásságon, szerződésen alapuló társaság; cinkostárs, bűntárs
Coclaeus (Cochlaeus) – Johann Dobeneck (1479–1562) német teológus
collector – adószedő
confessor – hitvalló
confirmál – megerősít
consiliarius – tanácsos
constitutio – alkotmány, törvény, rendelet
conventio – megegyezés, egyezség, szerződés
Corpus juris (civilis) – A bolognai egyetem tanárai Kálmán és IV. Béla királyaink idején a justinianusi törvényeket egységes egésznek nevezték, s öt kötetben foglalták össze. – Corpus Juris Hungarici: A magyar törvények hivatalos gyűjteménye, amelyet a XVI. században kezdtek összegyűjteni és lemásolni. István király, László és Kálmán törvényeinek idézése a királyok nevével történik.
corrigia – saruszíj
Cosmas Prag(ensis) – A legkorábbi cseh történetíró (1039 kr.–1125). Történeti műve, a „Chronica Bohemorum” igen gazdag forrás, különösen saját kora történetét illetően.
Croatia – Horvátország latin neve
curialis nuncius – udvari (pápai vagy királyi) követ
Cuspinianus – Johannes Spiesshammer (1473–1529) német diplomata és humanista író
Cyrus (Kyros) király – A perzsa birodalom megalapítója. Hérodotosz szerint i. e. 529-ben a szkíták elleni harcban esett el.
csík – apró, fürge mozgású halfajta
Dalmatia – (Dalmácia:) A mai Jugoszláviában a Balkán hegység nyugati vonulatai és az Adriai-tenger közti terület. Eredeti lakói illír törzsek voltak. Bizánci és frank fennhatóság után a venétek, horvátok, majd a magyarok hatalmába került, mielőtt Velence elfoglalta.
Damiata – (újkori nevén Dumyât v. Dimyât) Egyiptomban, a Nílus-deltában elterülő kikötő.
Darius (Dareios) király – (i. e. 558–486) perzsa uralkodó, aki i. e. 513-ban vereséget szenvedett a szkítáktól.
decretom (decretum) – írott törvény
deputatus – követ, küldött
diéta – országgyűlés
Dionysius palatinus – II. Dienes nádor. II. András egyik tanácsadója volt, aki őt a Szentföldre is elkísérte. Ompud szolnoki főispán fia, 1227–28-ban tárnokmester, 1228–34-ig nádor. Az esztergomi érsek már 1232-ben átokkal sújtotta, de bukása csak II. András halálával következett be. IV. Béla az „országnak elfecsérlésében és hűtlenségben” találta bűnösnek. A nádori méltóságtól és vagyonától is megfosztotta, megvakíttatásával egyidejűleg.
dispensál – felment valami alól, egyetért, engedélyez
Ditmár – Dietmar v. Thietmar Merseburgensis (975–1018) német krónikás. Walbeck kolostor prépostja, majd 1009-től Merseburg püspöke. A 908–1018 közötti évek történetét beszéli el krónikáiban.
Dlugosz, Jan (1415–1480) – krakkói kanonok, történetíró. Magyar vonatkozásban is fontos műve: Historiae Polonicae libri XX.
Dubravius, Johannes – cseh történetíró, született Plzeňben a XV. sz. végén, meghalt 1553-ban. Történeti műve: Historia Bohemica.
Eboracum – York (Anglia)
Eckel – Joseph Hilarius Eckhel (1737–1798). Igen jelentős osztrák numizmatikus. Főműve: Doctrina numorum veterum. 8 vol. (Vindobonae, 1792–98).
együgyű – kevés ésszel és belátással bíró. Bibliai értelemben: igaz, egyenes szívű, nem mesterkélt, őszinte.
elvégre – végül, végül is
emedisznó – nőstény vagy anyadisznó
émetten – ébren, virrasztva, nem alva. Az „émik” ,virraszt, ébren van' elavult igéből.
Erasmus Desiderius, Roterodamus (1469–1536) – németalföldi humanista író, a humanizmus egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású képviselője.
esztendőtszaka – egész évben
esztergáros – esztergályos
Etil – a Volga középkori, tatár neve
excessus – kicsapongás
excommunicál – kiátkoz
executio (exsecutio) – végrehajtás, bírói ítélet végrehajtása
exem(p)tusok – azok a (szerzetesi) közösségek, amelyek nem álltak a püspök fennhatósága alatt. (Exemptio: a rendes hierarchia alóli kivétel.)
ferunt – azt beszélik
fiskus – államkincstár
Fleury, Claude (1640–1723) – francia pap és író. Idézett egyháztörténete: Histoire ecclésiastique (1691–1720. 20 vol.).
Fleury continuátora – Jean Claude Fabre (1668–1753) francia egyházi író és pedagógus. Fleury „Histoire ecclésiastique” c. egyháztörténetének folytatását írta meg további 16 kötetben (Paris, 1734).
font – súlymérték, kb. 0,56 kg
francigenák – Franciaországból származók
frisonok – a frízek latin neve. Germán eredetű néptörzs; az általuk lakott terület, a Frízföld 870 után a frank birodalomhoz került.
Fuen – Föveny (puszta): helység Fejér megyében
fundatio – alapítás, alapítvány
fundátor – alapító
Fülöp, fermói püspök – III. Miklós pápa 1278-ban küldte Magyarországra, hogy IV. László és a magyarok között az egyetértést helyreállítsa. Viszontagságos működés után 1281-ben hagyta el az országot.
Galeot – Galeotto Marzio (1427–1497) humanista író, akit Janus Pannonius hozott Magyarországra, Mátyás udvarába. 1484–1487 között írta meg „De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Matthiae regis” (Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondásairól és tetteiről) c. művét.
Gallipol – Gallipoli, modern nevén Gelibolu, helység a mai Törökországban.
Garan – Garam: a Duna egyik bal oldali mellékfolyója
gárgyán – némely kolostorok, különösen a ferences rendiek elöljárója. Más szerzetbeliek perjelének felel meg.
Görcsös Hermán – l. Hermán
gynoeceum (gynaeceum) – nők lakosztálya
Haemus-hegy – a Balkán hegység ókori neve. A Haemus mons jelenlegi neve Stara Planina; részben Bulgáriában, részben Jugoszláviában terül el.
Hartvicus – l. Cartuitius
Helvetia – tulajdonképpen Svájc latin neve. A kalandozások idején e terület nyugati fele a Felső-Burgund királyságot alkotta, az alemannok lakta része pedig a X. századtól a sváb hercegséghez tartozott.
Hepidán – Hepidannus monachus S. Galli (1072 kr.). Műve: „Annales breves rerum in Alemannia gestarum.”
Hermán – Hermannus Contractus v. Herimannus Augiensis monachus (megh. 1054). Műve: „Chronicon inde ab anno 901.”
híre nélkül – tudta nélkül
homágium – vérdíj, fejváltság
Horvát István (1784–1846) – bölcsészdoktor, egyetemi tanár. 1804-ben ismerkedett meg Virág Benedekkel.
I. K. – Isten kegyelméből. A latin „Dei gratia” fordítása.
indolentia – közönyösség, érzéketlenség, nemtörődömség, mások figyelmen kívül hagyása
infans – gyermek. A spanyol és portugál királyi családokban a hercegek és hercegnők címe.
infula – föveg, kalap
Ingván (Igfon, Igfan, Igyfon, Igyfan) – a Bihar vármegyében elterülő Réz-hegység neve. Jelentése: szent sűrű. (Pais Dezső szómagyarázata.)
interdictum – egyházi tilalom
„ismét” – a latin szövegekben „item” szerepel ennek megfelelőjeként. Az „item” jelentése: továbbá; hasonlóképp, szintén, nemkülönben.
ispitálos fráterek – l. Johanniták
item – l. ismét
Jadra – a mai Zadar. A IX. század végén lett Dalmácia fővárosa.
Johanniták – A Johannita-rend – latin nevén Ordo fratrum hospitaliorum Hierosolymitanorum – a legrégibb egyházi lovagrend, amelynek tagjai kezdetben jeruzsálemi vendégházukban zarándokok ellátásával és gondozásával foglalkoztak, majd a szent helyek védelmét is feladatuknak tekintették.
Kallimachus – Callimachus, Philippus, „Experiens” – valódi nevén Filippo Buonaccorsi (1437–1496). Itáliai író, aki II. Pál pápa elleni összeesküvés vádja miatt Lengyelországba menekült, ahol az udvarban nagy megbecsülést élvezett. Sok történeti művet írt, köztük: „Historia de rege Vladislav” (August. Vind., 1519); „Historia rerum gestarum in Hungaria et contra Turcos per Vladislaum Poloniae et Hungariae regem”.
kalugyer – (= caluger, kaloger: a görög „kalogeros” ,jó öreg' szóból) a görög kolostorok tekintélyesebb szerzeteseinek elnevezése
kánon – tulajdonképpen: „törvény, szabály, zsinórmérték”. Egyházi nyelvhasználata többféle. Egyházjogi értelemben egyházi joggyűjtemény, a IV. század óta a zsinati határozatokat jelentette a császári törvényekkel szemben. Kánon az egyházi törvénykönyvben: „törvénycikkely”.
kántornap – (kántorböjt) az általánosan előírt római katolikus egyházi böjtök egyike, amely az év bizonyos ünnepeit követő szerdai, pénteki, szombati napokra vonatkozik.
Kaprinai István (1714–1785) – jezsuita tanár, történész. Főleg forrásgyűjtéssel foglalkozott: 102 saját maga és 54 mások által készített kéziratos, másolatokat tartalmazó kötetet állított össze.
káptalan – a kanonokok testülete
karentánusok – karantánok: szláv nép, amely Karintiában, a Dráva és Mura vidékén lakott.
Karniolia – (= Krajna) a későbbi Szlovéniában fekvő terület szláv eredetű neve (krajina = határ), amelyet a VI. században odatelepült szlovének adtak neki.
Katona István (1732–1811) – jezsuita történetíró. Történeti főműve: „Historia critica regum Hungariae stirpis Arpadianae” … (Pestini, 1779–1817. 42 tom.)
Kerchelich Boldizsár (1715–1778) – horvát történetíró. Főművei: „Historia Cathedralis Ecclesiae Zagrabiensis.” – „De regnis Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae notitiae praeliminares.”
Keresztury József Alajos (1755–1825) – tanár, történetíró. Főműve: „Lineamenta historiae pragmaticae Hungariae” (Pestini, 1796). Egyéb művei: „De Belae regis notarii aetate” (Pestini, 1812). – „Compendiaria descriptio fundationis ac vicissitudinum episcopatus, et capituli M. Varadiensis” (Nagyvárad, 1806).
Kéza vagy Kézai Simon mester – XIII. századi magyar krónikás, aki IV. László királynak ajánlotta olasz, francia és német krónikákból 1282–83 között összeállított művét, a Gesta Hungarorumot; magyar fordítása Kézai Simon mester magyar krónikája címmel jelent meg (Pest, 1862.)
kézíves – íjász
kísértet – kísértés
klaromonti zsinat – Clairmont-ban (a mai Clairmond-Ferrand) 1095. november 18-án tartották azt a zsinatot, amelyen II. Orbán pápa beszédének hatására elhatározták az I. keresztes hadjárat megindítását.
Kollár Ádám Ferenc (1718–1783) – jogtudós, történetíró. Virág Benedek főként „De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis” (Vindobonae, 1764) c. munkájára hivatkozik, amelyet betiltottak a királyi hatalmat az egyházi hatalom rovására kiterjesztő szándéka miatt. Ugyancsak többször említi „Historiae diplomaticae iuris patronatus apostolicorum Hungariae regum libri tres” (Vindobonae, 1762) c. művét is.
Koller József (1745–1832) – teológiai doktor, pécsi nagyprépost. Említett műve: „Historia episcopatus Quinqueecclesiarum” (Posonii, 1782. 7 vol).
konfráter (confrater) – szerzetestárs
konvent – szerzetestelep, egyházi testület, egyházi gyűlés
Kovachich Márton György (1744–1821) – jogtörténész. Művei forráskiadvány-értékűek.
köböl – koronként és helyenként változó nagyságú űrmérték
közönséges – közös, általános, egyetemes
kronista – krónikás
Kumánia – (= Kúnország) a mai Románia Olt folyón túli területe. II. Andrástól a mohácsi vészig a magyar korona védelme alatt állt.
Kyrie – Kyrie eleison: imaformula a keresztény egyházi liturgiában: „Uram irgalmazz”.
legislator – törvényhozó
Leo (sapiens) – VI., Bölcs Leó (886–912) bizánci császár
Listi János (?–1577) – győri püspök, Magyarország főkancellárja
Lodomeria (Ladomeria, Lodomiria) – I. Vladimir orosz nagyfejedelemről elnevezett tartomány neve Volhiniában (a mai Ukrajnában), a Bug felső folyásánál. A honfoglalás korán kívül e terület 1206-tól – II. András idején, aki magát Galícia és Lodoméria királyának is nevezte – ugyancsak kapcsolatban állt a magyarsággal.
lombardok – Lombardia – a mai Olaszország északi tartománya – lakói, ill. az innen származók a lombardok
lucrum camerae – kamarai nyereség, kincstári jövedelem
Ludwig Ernst P. – Ernst Ludwig Posselt; kétkötetes történeti művét K. H. L. Pölitz folytatta azonos címen – l. még: Pölitz.
Luitprand (Liutprand, Liudprand, Luitprandus Cremonensis) – cremonai püspök (915–972 táján). Történeti művei közül az „Antapodosis”-ra történik utalás.
Luszácia – Lausitz, Luzsica: a régi német birodalom egyik őrgrófsága
Mabillon, Jean (1632–1707) – francia tudós, Benedek-rendi szerzetes. Igen termékeny munkássága egyházi írók műveinek kiadásaira, egyháztörténeti és történelmi művek írására egyaránt kiterjedt. Főműve: „De re diplomatica” (Lutetiae Parisiorum, 1681–1704).
Maesia (Moesia) – eredetileg római provincia a Duna és a Balkán hegység között; a középkorban bolgárok foglalták el és telepítették be.
marcium – sör
markhió (marchio) – határőrgróf
Mediolanum – Milánó
Ménmorót – Anonymus szerint bihari vezér, a Tisza–Maros–Szamos közti terület ura. Nem történeti személy.
Michl, Anton (1753–1813) – német teológus, kánonjogász. Idézett műve: „Christliche Kirchengeschichte” (München, 1807).
mirigy – lágy részek a szervezetben. Átvitt értelemben bűnök, gonosz példák. – Méreg. – Pusztító járvány.
mirigyhalál – ragályos betegség által okozott halál
monachus – szerzetes
morlákok – Észak-Dalmácia és a dalmát szigetek szerb-horvát ajkú lakóinak megnevezése, amelyet ők maguk gúnynévnek tekintettek
Mosovia (Mazovia) – tartomány a Visztula partján
mölki krónika – a melki Benedek-rendi monostor krónikája: „Chronicon Monasterii Mellicensis ab anno primo… ad annum…1564” (Scriptores rerum Austricarum, 1. tom., 1743).
mulsum – méhsör
Muratorius (Lodovico Antonio Muratori, 1672–1750) – olasz régész és történész. Híres történeti forrásgyűjteménye a „Rerum Italicarum scriptores ab anno… quingentesimo ad millesimum quingentesimum” (27 vol., Milano, 1723–38), ennek kiegészítése az „Antiquitates Italicae medii aevi… usque ad annum 1500” (6 vol., Milano, 1738–42) c. oklevélgyűjteménye.
napa – anyósa (nap = anyós)
neugarok – latinul Neugari v. Neugeri: ,újmagyarok': IV. László által Magyarországon letelepített, valószínűleg a Havasalföldről származó nép. Történetírók a nogáj tatárokkal is azonosították őket.
Nikopol – Nikápoly: város az Al Duna partján, ma Bulgáriában
Norimberga – Nürnberg
nótárius – jegyző
nyilván – nyíltan, nyilvánosan, nyilvánosság előtt
nyilvánságos – mindenki előtt köztudott, kétségtelen, vitathatatlan
nyomos – amin (láb)nyomok látszanak. Átvitt értelemben: aminek erkölcsi nyoma van, hatásos, nevezetes.
Offerhaus, Leonhard (1699–1779) – holland történész; műve: „Compendium historiae universalis” (Grogingue, 1750).
Oliverius – Oliverus (Oliver, Oliverius) scholasticus Coloniensis, episcopus Paderbornensis. Westfaliai születésű, megh. 1227. 1207-ben indult Szíriába, és II. András 1217–18-as keresztes hadjáratának krónikásaként „Historia Damiatina” c. művében írta le az 5. keresztes hadjárat eseményeit.
Otrokotsi – Otrokocsi Foris Ferenc (1648–1718) teológiai és nyelvészeti író. Kéziratos egyháztörténete: „Historia ecclesiastica Hungarorum” (Kaprinay-gyűjtemény, budapesti Egyetemi Könyvtár).
ökrész – aki ökrökkel bánik
pacinaciták, Pecenaci, Picenati – besenyők (l. még besszusok)
Palma Károly Ferenc (1735–1787) – jezsuita szerzetes, később kanonok, címzetes püspök, történetíró. Főműve: „Heraldicae regni Hungariae specimen” (Vindobonae, 1766). Történeti műve: „Notitia rerum Hungaricarum I–III.” (Nagyszombat, 1770).
paralytikus – béna
parochus – plébános, megyés pap
patarenusok – egy 1056-ban Milánóban alakult párt gúnyneve, amely párt bizonyos egyházi reformokért küzdött. Az albigenseket is nevezték így. Az elnevezés a „pataria” szóból ered, ami Milánóban a rongyszedők negyedének neve volt.
pecér – a magyar főurak udvarában az a személy, aki a vadászkutyákat idomította és a vadászaton hajtás közben vezette.
penitentia (paenitentia, poenitentia) – megbánás, bűnbánat
pensa – pénz (a „pénz” szó középkori latin formája); pénzfajta, amely a királyság megalakulásakor 45, később 40 denariusszal volt egyenértékű. 1 pensa auri: István 60 obulusával egyenértékű pénzegység.
Petantius, Felix – Petantzi Félix: magyar származású, 1480-ban senji kancellár.
Péterfi – Péterffy Károly (1700–1746): jezsuita egyházi író. Egyháztörténete: „Sacra concilia Ecclesiae Romanocatholicae in regno Hungariae celebrata… I–II.” (Posonii, 1741).
Pethő Krónikája – Pethő Gergely (1570 kr.–1629) Horvátországból származó krónikaíró. Többször képviselte Horvátországot a magyar parlamentben. Krónikája („Rövid magyar cronica sok rendbéli fő historiás könyvekből …iratott Petthő Gergelytűl”, Bécs, 1660) 373–1626-ig tárgyalja a történelmi eseményeket.
pium furtum – kegyes lopás
planum – terv
podagrás – köszvényes
Pomeránia – egykori hercegség a Keleti-tenger partján, az Odera és a Visztula között, a későbbi Poroszország egyik tartománya
Pölitz, Karl Heinrich Ludwig (1772–1838) – német történész és publicista. Idézett műve: „Geschichte der Teutschen… Von Ernst Ludwig Posselt. Fortgesetzt von K. H. L. P.” (3–4. Bde, Leipzig, 1789).
pöröly – nehezebb, gyakran géppel hajtott kalapács
Pray György (1723–1801) – jezsuita történetíró, apátkanonok. A magyar történelmet feldolgozó művei: „Annales regum Hungariae” (I–V., Viennae, 1763–70); „Historia regum Hungariae I–III.” (Budae, 1801).
prebendarius (praebendarius) – (egyházi) adományban, természetbeni ellátásban részesülő
predium (praedium) – birtok, földesúri gazdaság, majorság
prelátus (praelatus) – Praelatura: egyházméltóság, amelynek birtokosai a praelátusok. Nagyobb és kisebb praelaturák vannak; a nagyobbak közé tartozik a pápa, a patriarchák, az érsekek és a püspökök. Pápai praelátus: a pápai hatóságnál alkalmazott és rangban a bíboros után következő egyházi személy. Kisebb praelátusok: a püspöki hatóság alól kivett és a püspökihez hasonló, de nem teljes hatáskörrel bíró egyházi személyek.
pristaldus – prisztáv, poroszló: az Árpádok idejében elsősorban bírósági végrehajtó volt, aki azonban ügyvédi feladatokat is teljesített
próbakő – palás kvarc, amelynek segítségével valamely aranyból készült tárgy aranytartalma, ill. annak finomsága megállapítható.
proceres – előkelők; főurak, zászlós urak
protestatio – tiltakozás, visszavonás, fenntartás
Prussus – a poroszok latin neve. A poroszokat Szt. Adalbert kezdte téríteni a X. század második felében, a térítést 1225-ben a német lovagrend folytatta az őslakosság jelentős kiirtásával s helyettük németek telepítésével.
ragadomány – erőszakkal elvett ingáság
Rama – eredetileg szerb zsupánság a Rama partjai mentén, később Boszniához csatolták. 1139-től Ramának nevezték Bosznia egész magyar hódoltsági részét. A magyar uralkodók II. Béla óta, aki újból felvette azt Kálmán király után, mindig viselték a Rama királya címet.
Rascia – A Raska (Rascia) folyó völgyének vidéke, a későbbi Szerbia déli része.
Rajnáld – Odoricus Raynaldus történetíró. Műve: „Annales Ecclesiastici ab anno… MCXCVIII usque ad annum MDXXXIV…” (Coloniae Agrippinae, 1694–1727.)
rebellis – lázadó
Rogerius siradalmas írása – Rogerius mester XIII. századi, itáliai származású krónikaíró, 1249-től spalatói érsek. Műve, a „Carmen miserabile” nyomtatásban először Thuróczi János krónikájának függelékeként jelent meg 1488-ban, Szabó Károly magyar fordításában pedig Pesten, 1861-ben.
russzusok – oroszok
sammatra – valószínűleg azonos a középlatin „samarra” szóval, amely az Inkvizíció által elítéltek öltözékét jelenti. A sambenitóhoz hasonló ruhadarab, de különböző fekete ábrákkal, lángokkal, démonokkal mintázva, amelyek célja, hogy a embereket az eretnekségtől elrettentsék.
Sancta Synodus – Szent Szinódus, azaz Zsinat. A római katolikus egyházban egyházi méltóság által összehívott, hitbeli kérdéseket megtárgyaló gyűlés.
saracenusok – szaracénok: a középkori keresztény íróknál az arabok és az összes mohamedánok neve.
Saxonia – Szászország latin neve.
Schaffnaburgi Lambert – Lambertus Hersfeldensis (kb. 1058–kb. 1080) német krónikás, Benedek-rendi szerzetes. Történeti műve, az „Annales Hersfeldenses” a kezdetektől 1077-ig meséli el a történeti eseményeket.
schismaticus – szakadár (ti. az egyháztól)
Schmitt – Schmitth Miklós (1707–1756) jezsuita, Nagyszombatban egyetemi kancellár. Idézett műve: „Episcopi Agrienses fide diplomatum concinnati” (Jaurini, 1763).
Schwartner Márton (1759–1823) – statisztikus, bölcsész, egyetemi tanár. Főműve: „Statistik des Königreichs Ungern” (Pest, 1798). Idézett műve: „De scultetiis” (Budae, 1815).
Segnia – Senj: horvátországi város, püspöki székhely
sententia – nézet, vélemény, ítélet
Servia – Szerbia
serény – buzgó
Sibenicum – a mai Sibenik: dalmáciai város
Simeon – bolgár cár (893–927)
simoniáskodnak – simonia: szentségárulás, egyházi és lelki javakkal való üzérkedés
sing – hosszmérték: 0,622 m
solidus – Nagy Konstantin óta a római császárság aranypénze. István király óta a magyar törvényekben is gyakran előfordul, értéke ekkor 12 ezüstdénár.
Spalatum városa – a dalmáciai Spalato, mai nevén Split
Struvius – Burkhard Gotthelf (1671–1738) német történész. Idézett műve, a „Corpus historiae Germanicae…” (Jena, 1730) bővített változata a korábban megjelent „Syntagma historiae Germaniae…” c. művének.
subdiaconus – alsegédpap, alszerpap
sulyom („gonoszságnak sulymai”) – tövises csigafaj (Murex); szúrós termésű vízinövény; hegyes szögekkel ellátott, henger alakú eszköz; Valamennyi jelentésében szúrósat, tüskéset jelent.
superstitiós – babonás
szittya – szkíta: a középkori történetírók szkíta eredetűnek tartottak több, a népvándorláskor feltűnt népet, köztük a gótokat, kunokat, hunokat, tatárokat stb. is.
Tamás (1200–1268) – spalatói főesperes, történetíró. IV. Bélánál kétszer járt követségben. Főművében („Historia Salonitanorum Pontificum atque Spalatensium”) a tatárjárás leírásakor rokonszenvvel ír Magyarországról.
Tanais – a Don görög neve
tárnokmester – a királyi kincstár épületét tárháznak nevezték, s a királyi jövedelmeket kezelőket tárnokoknak. Ezek főnöke volt a tárnokmester.
tekintetű – tekintélyű
templaristák – templomosok. Katolikus egyházi lovagrend, amelyet 1118-ban Palesztinában alapított 9 francia lovag. Rövid idő alatt nagyon meggazdagodott, és Európa számos országában létesített rendházakat.
teuton fráterek – német lovagok (l. fent Prussus).
Teutonia – Németországnak ókori lakóiról nyert névformája
Tragurium – a mai Trogir
Tripartitum – Hármaskönyv. Werbőczy István jogkönyve (1514).
választóvíz – salétromsav, amely az arany ötvözeteiből más fémeket kiold
Vesetusok – venétek: ókori eredetű nép, amelynek különböző csoportjai Európa különböző területeire, ill. Kisázsiába vándoroltak. Legismertebb csoportjaik az Adria partján éltek, s az egyetlenek is, amelyeknek civilizációja és nyelve fennmaradt.
Verrinus – Eusebius Verinus: Benczur József (1728–1784) publicista és történetíró álneve. Idézett műve: „Commentatio juridica critica de hereditario jure… domus Austricae in regnum Hungariae…” (Viennae–Lipsiae, 1771).
Vicleff – John Wicliff (1324–1384) angol reformátor, aki teológiai előadásaiban a pápaság ellen fordult. Bibliafordítását prédikátorok segítségével a köznép között terjesztette.
Vid ispán – valószínűleg a német eredetű Gutkeled nemzetséghez tartozott. Salamon király idején fontos funkciókat töltött be.
Villemovium – a csehországi Vilémov (német nevén Willomitz)
Vippo (Wipo, az 1040-es években írt) – II. Konrád császár káplánja. Az 1030-as német támadásról „Gesta Chuonradi II. imperatoris” c. művében ír. Egyéb műve, már III. Henrik uralkodásáról: „Tetralogus Henrici III. regis Conradi filii seu Panegyricus.”
Viterb., Viterbium – Viterbo olasz város
Vitikhindus – Widukind (kb. 925–1004 kr.) korvei szerzetes. A szász nép és a szász uralkodócsalád történetérő szóló műve, a „Res gestae Saxonicae” a magyarok kalandozásait is tárgyaló egyik leggazdagabb egykorú forrás.
Windek – Eberhard Windecke (1380?–1442?) mainzi kereskedő, aki 1406-ban Budára érkezett, 1410-ben Zsigmond királlyal kapcsolatba került, s neki több ügyét intézte. Zsigmond életéről és koráról írta meg krónikáját: „Historia Sigismundi Imperatoris”.
Znoyma – Znaim: morva város, ahol Zsigmond király 1437-ben meghalt.