Ezernégyszáz évvel ezelőtt, 529-ben két törvénykönyv látott napvilágot. Ez évben fejeződött be ugyanis a nagy munka, amelyre Justinianus kelet-római császár uralkodási mindenhatóságának alapelveit fektette. Elkészült a Codex Justinianus, a római császárok rendeleteinek gyűjteménye, a corpus juris, amely néven a jog világtörténelmi fejlődésének irányt szabott. Amely évben a nagy hódító céltudatos elgondolásának eredményeit összegezte, hogy azokkal leendő világbirodalmának belső szervezettségét biztosítsa, ugyanez évben nyugat-római kortársa tollából Regula, szabályzat jelent meg, amely egy szerzetesrend egész Európára kiható érdemes működését lett hivatva szabályozni.
Nursiai szt. Benedek a Regula szerzője, aki rendjének, a bencéseknek utasításokat adott arra, hogy lelki életüket hogyan éljék le helyesen, beállítva a célba, amelynek teljesítésére őket maga köré gyűjtötte.
Európa államai az időben léptek megalakulásuk, állandósulásuk útjára. Pogány erkölcseik finomultak, a keresztény vallás átalakító hatása alá kerültek, s gyermeki őszinteséggel csüngtek a hiten, amely lelkükbe tartalmat, szeretetet ültetett és őket békés munkára szoktatta.
Ez építő lélekformálásban szt. Benedek fiai őket kézen fogva vezették. Maga az alapító Rómában nevelkedett, művelt emberré fejlődött. A világi zaj azonban nyomasztólag hatott lelkére, tehát Subiaco mellett csendes magányba vonult. Csakhamar azt tapasztalta, hogy mind többen jönnek köréje, akiknek az ő rendszeres életmódja tetszett. Megírta tehát szabályzatát, hogy a szerzetházakba, köztük a híres Montecassinóba sereglett társai a szerint éljenek.
Erdélyben való működésüknek is maradandó emléket állítottak. Tevékenységük értékeléséhez éppen a Szabályzat adja meg a kulcsot. Kolozsmonostori rendházukból ma már semmi sem látszik, apátsági templomuknak csak szentélye maradt fenn. Erdély művelődésében szerzett érdemeik emléke azonban lelkünkben él. Nemzedékről nemzedékre átszálló tudásuknak és szorgalmuknak eredménye ugyanis a legújabb időkig kihat.
E regula nélkül érthetetlen lenne előttünk a kolozsmonostori bencés apátság kulturális hatása, a rendtagok munkája, a rend gazdag megjutalmazása. Vagy negyven faluban voltak birtokaik, szántóföldjeik, erdeik. A magyar királyok jóakaratát lépten-nyomon tapasztalták, akik elismerésüket újabb és újabb adományokkal bizonyították. A Szamos, Nádas+, Küküllő, Maros és Nyárád vize mellett feküdtek a bencések birtokai, amelyek mind a kolozsmonostori apátsághoz tartoztak. A közelben Bécs, Kajántó+, Egeres+, Apahida, Jegenye+ a legismertebb helyek. A kolozsmonostori apátság I. Béla király vagy Szent László korabeli alapítás, s azóta, a XI. század óta, egészen 1556-ig, a reformáció idején Erdélyből való kiküldetésükig e terjedelmes birtokon folyt a bencés élet, amely a maga nagyszerűségében a Regulából szemünk elé tárul.
E szabályzatban a mindennapi kézi munkáról fejezet van, amely a bencés kultúrmunka egyik fő bizonyítéka. A bencések nemcsak maguk építették házaikat, hanem abban mindennemű munkát végeztek, a rendházon kívül még a földeket művelték. Mesterségeket tanultak s gyakoroltak a rend tagjai, templomokat emeltek, és azokat felékesítették.
Megbecsülték a munkát, és azt mással is megkedveltették. Évszázadokon keresztül Európa gazdasági ügyeiben vezettek. Az erdő borította országokba műveltséget, gazdasági érzéket vittek, s azok benépesítését nagyban előmozdították. Ha valahol földhöz jutottak, termővé tették a talajt, s azon gazdálkodni kezdtek. Mintagazdaságokat létesítettek, szőlőmívelés, gyümölcstermelés, kertgazdaság is kedves volt előttük. Minden kolostorban volt malom, pékműhely, szabó-, cipőműhely. Lakásuk, templomaik felszerelését maguk állították elő, a műipar fejlesztésében nagyban közreműködtek.
*
Marosvásárhely címere (a legrégibb székely nemzeti címer)
*
Mindezekre másokat is megtanítottak, ennélfogva egy-egy bencés kolostor nemcsak a vallásosságnak, hanem az okszerű gazdálkodásnak is példaadó helye lett. Ennek tulajdonítható, hogy sok birtokot kaptak, hogy onnét hirdethessék a hitet, nagy területet kereszténnyé tehessenek, a néppel törődhessenek, azt megélhetésre, mezei munkára és iparra megtaníthassák.
Hasonló élet bizonyítékait láthatjuk Kolozsmonostoron is. Az apátsági templom és kolostor hosszúkás dombon épült. A templom kelet-nyugati irányban húzódott, tornyával nyugat felé, főoltárával kelet felé tekintve. A kolostor a templom észak felé eső oldala mentén húzódott. Idővel az egész dombot várszerűen megerősítették, egyik oldalán falat vontak, másik oldalon sárral bekent kerítést. Az északi oldalon – nyugatról keletre – folyik a Szamos, a folyón túl – kelet-nyugat irányba – hosszú domb húzódik.
Két évtizeddel a bencés rend távozása után, tehát amikor még kezük munkája meglátszott, egy jezsuita atya leírta a kolostor környékét:
A Szamos völgyében szántóföldek és öt kert állottak művelés alatt. Egyik gyümölcsöskert volt, termőfákkal beültetve; más széles és hosszú kert vetemények termesztésére szolgált. Más nagy kiterjedésű kertben káposztát, dinnyét, lent termesztettek. Egyik kertet rózsabokrok övezték, másikat gyümölcsfák, ez utóbbiban muskotályszőlőt tartottak. Szőlővel volt beültetve a hosszú domboldal is, amely a kolostortól s templomtól északra több mérföld hosszúságban húzódik. Nyugati irányban szántóföldek terültek el, dél felé erdők. A Szamoson háromkerekű malom állította elő a lisztet, a vízben bőséges számban halak úszkáltak, hogy a sok böjti napon a szerzeteseknek eledelül szolgáljanak. Bármerre nézett a szem, mindenütt szőlő, szántóföld, erdő, mező gyönyörködtették a szemlélőt.
*
A kolozsmonostori templom képe Kolozs megye címerében
*
A Regulában előírt foglalkozás már magában véve arra szorította a rendtagokat, hogy lakáshelyül szép, művelésre alkalmas helyet szemeljenek ki. Dombokon építkeztek rendszerint, ahonnan gazdaságukat belátták, vizek közelében, hogy halat kapjanak.
Kolozsmonostor éppen ilyen hely. A hely természeti szépsége festőivé teszi ma is a templomot, amelynek csak szentélye és egyes kövei a régiek. A visszaemlékezés kegyeletes melegségében azonban megelevenednek előttünk: a régi templom, a régi kolostor, a környező falak, vágyat keltenek lelkünkben, hogy fennmaradt szűkszavú feljegyzések alapján magunk elé képzeljük őket. Régi fényükbe visszaállítva tekintünk le onnét a szép környékre, amelynek ékességét, koronáját mindig a kolozsmonostori templom adta.
Az apátságot a maga egészében egy ez ideig nem ismertetett kép mutatja be, amelynek eredetije a kolozsvári római katolikus főgimnázium Báthori István-képének egyik szögletében látható. E képen a kelet-nyugat felé álló dombnak nyugati végében áll a templom, tornyával nyugat, főoltárával kelet felé fordulva. Déli oldalán várfal húzódik, amely erős bástyával záródik. Északi irányban magos dombok emelkednek. Nem látszik a rendház, mivel a templom északi fala elfedi.
Mindez teljesen beillik abba a keretbe, amelyben jelenleg a monostori templom mutatkozik. Sértetlenül megvan a domb, amelyen az apátsági épületek állottak, a régi elhelyezésben áll a templom. A várfalakat a bencések kivonulása után (bár jó ideig falak védték a kolostort a tatárjárás után is) a világi urak építtették, akik néhány évtizedig a monostort bírták. Megvoltak még a falak abban az időben, amikor, valószínűleg a XVIII. században, a képet festették. Ugyanis a kép a jezsuiták rendházából (a mai monostori plébániával szemben) került a katolikus gimnáziumba. Az omladozó rendházat vagy annak egyik részét Rákóczi György fejedelem lakóhellyé alakította át, ez volt az ún. Rákóczi kastély, amelynek köveit az apátsági épületek egyéb köveivel együtt idővel a jezsuiták belvárosi intézményeinek építésére fordították.
Ami még a képen látszik, az ma már kérdőjel előttünk. A templomdombtól kelet felé eső bástyás fal mit zárt körül, annak magyarázata hiányzik. Lehet, hogy gazdasági udvart, amely a feljegyzés szerint, az apátságtól kőhajításra, dombon feküdt. Lehet, hogy a festő emlékezetből festette a képet, mert maga a domb sem pontos, amelyen a templom áll. A festő mindenesetre megőrizte és találóan megörökítette a bájos tájhangulatot, amely körülmény miatt megérdemli, hogy képe szélesebb körben is ismeretessé váljék. Kár, hogy északi oldaláról nem festette meg a templomot, hogy előttünk állana a Szamos, annak széles völgye, a virágzó kertek, a malom, amely ma is (talán ugyanazon helyen) ott forog.
A rendházat, várfalakat eltüntette az idő, de a templom szentélye ma is áll, ami miatt érdeklődésünk elsősorban a templom felé fordul. A kolozsmonostori apátsági templomról egy jezsuita atya feljegyezte, hogy tágas volt, alkalmas a kolozsvári összes katolikusok befogadására. Plébániai templom módjára volt kórusa, három harangja, két tornya, három oltára, a főoltár előtt kriptája, a templom körül temetője. Mária mennybemenetele tiszteletére vala szentelve.
A templom valódi formáját megállapítani ma már nehéz, mivel az leégett, a villám is belecsapott, és több ízben újra kellett építeni. Másrészt a fennmaradt képek sem megbízhatók, több esetben jelképezik csak a templomot.
Így a plébániai pecséten látható templom, amely pecsét a jezsuiták idejében Kolozsmonostoron használatban volt, a templom annyira elüt más ábrázolástól, hogy valószínűleg nem akart mást kifejezni, csak apátsági templomot jelölt. Szentélye csúcsíves stílusra vall, hajója azonban már kifejezés nélkül való, átjáróval bír. Kettős tornya az apátsági templomok jelképe. A közölt kép Vízkeleti jezsuita plébános leveléből való az 1700-as években.
Mária Terézia magyar királynő Kolozs megye címerébe belefoglalta a kolozsmonostori templom képét, mely a templom valódi alakjával semminemű összefüggésben sincs.
Nagyobb hitelességre tarthatna számot az apátság közölt képén lévő templomalak. De ennek hitelességét lerontja az a körülmény, hogy a Báthori István-képen, amelynek egy szögletében látható az apátság, pontos rajzban megvan a templom külön is. Báthori fejedelem tartja kezében, felajánlva azt a Boldogságos Szűznek. Ugyanazon a képen csak egyik templomalak lehet valószínű, mindenesetre az, amelyik jellemzője az egész képnek. Ugyanazon formáról Eszterházy János gróf, jeles műtörténész azt véli, hogy annak megrajzolása Báthori István korából eredő kép után történt, ennélfogva ezt látja a kolozsmonostori apátsági templom legvalószínűbb ősi alakjának.
*
A fogarasi vár alaprajza
*
A csíkszeredai vár alaprajza
*
A vajdahunyadi vár rajza
*
Egy magyar nemesi udvarház
*
A templom egytornyú, de a torony olyan széles, mint a templom homlokzata, tetejéből két tornyocska ágazik ki. Több feljegyzés csak egy toronyról beszél, ennélfogva valószínű, hogy szélessége és a kiágazó tornyocskák miatt e tornyot nevezték kettőnek is. 1818-ban élő szemtanúk a tornyot csakugyan ilyennek látták. A templom hajójához és szentélyéhez illesztett támasztóoszlopok, valamint az ablakok csúcsíves építkezésre vallanak, bár az ablakok kerek ívűek. Hiányzik az apszis is. E részt Eszterházy később történt átépítésnek tartja, akárcsak az ablakok alakjának megváltozását is. A templom hajójának szélessége (az alapfalak szerint) öt ölés* három láb* volt.
Tehát, bár a feltevés szerint változott formában, a régi templomnak csak a szentélye maradt meg, amelyhez újabban más hajót építettek. Ugyancsak régi a mostani templom ajtaja és még néhány beépített kő.
Ez ősi szentély leírását Eszterházy a következőkben adja: Az egyházból csak polygon végű szentélye áll. Ez a nyolcszög három oldalából alakul, a homlok boltozaton kívül, három ívholdnyira terjedő kerek ívű keresztboltozattal és üres zárkövekkel, hevederei lemez és horonyokból állanak, és részint körte alakú díszművezet nélküli vall kövekre, részint kerek féloszlopokra nehezednek; ezek fejezete: alól megkerített henger- és gyűrűtag; talapzata ismét nagyobbra kiszökellő henger, mely gyűrű által érintkezik a féloszloppal. Evangéliumi oldalán* leszelt hármas ívű, tagozott ajtó a kijárás nélküli, csúcsíves boltozatú sekrestyébe vezet, valamint ezen oldalba alkalmazott fülke, melynek mélyedéseiben kis vért mutatkozik, szentségház lehetett; úgyszintén az epistola* részén, kerek ívű vakablak helyére mutat.
Az ablakok záródása csak kevéssé van megtörve, inkább csak észlelni lehet tompa csúcs alakját; a díszművezetők ki vannak törve; homlokzatát a befalazott csúcsos diadalív a hajó keleti zárfalával egyetemben alkotja.
Portáléja tompa csúcsú, a régiből összeillesztve. Magassága hét láb és három hüvelyk, szélessége öt láb és hat hüvelyk; levélcsúcsokkal szegélyzett kerete tagozva, az ív teteje pálcaféle művelettel díszítve, a szokásos keresztvirággal van ékesítve. Jobbra és balra tám-tornyocskákat látunk, melyek állatgyöngy alakú vállkövekre nehezednek, egy díszesen dolgozott, szabadon álló, nyílt szájú lombos kutyafő az ajtózat legjobban fenntartott része. Egyik ablak fölött egy ódon színezetű oroszlán alakja, nyugvó helyzetben van alkalmazva. A déli falon napóra.
Erdélyen kívül a csanádi egyházmegyében is volt néhány bencés kolostor, de azok nem szereztek akkora nevet, mint a kolozsmonostori apátság. Ez apátság egyúttal hiteshely is volt,* levéltárában helyezték el a megőrzésre váró hivatalos írásokat, adományleveleket. Ma régi jelentőségének, áldásos működésének csak felemelő emléke él, ez emlék azonban elég arra, hogy azt is a bencéseknek nyújtott elismerés koszorújába foglalhassuk.
1929
