Az 1848–49-i önvédelmi és szabadságharcban a háromszéki székelységnek döntő szerepe volt. Dicső honvédeink lelkesedésén, halálmegvető bátorságán, a vezetők szakértelmén kívül a fényes eredmény legfőképpen Gábor Áron ágyúinak köszönhető. Történelmi tény: Gábor Áron nélkül Háromszék, Háromszék nélkül Bem, nélküle Erdély is: aligha még a téli harcok alatt el nem bukott volna.
Egykorúak feljegyzése szerint Gábor Áron-féle ágyú összesen 70 db készült, éspedig Fülében 2 db hatfontos, Sepsiszentgyörgyön Kis János bádogosműhelyében 4 db háromfontos, végül Kézdivásárhelyen szintén Gábor Áron vezetése alatt, Turóczy Mózes műhelyében 64 db három- és hatfontos. Az osztrákoktól elvett hatfontos és háromfontos ágyúkkal együtt ezek az ágyúk tették a honvéd tüzérség felszerelését. Háromszék határain kívül is több ízben voltak tűzben. Egynéhány részt vett a téli hadjáratkor a külső vármegyei (medgyesi, szebeni) nagy csatákban is. Ebből az aránylag nagyszámú ágyúkészletből mindeddig egyről sem volt tudomásunk. Vannak feljegyzések az Olt, Maros medrében, a Vöröstoronyi-, a Tömösi-szorosban és más csatahelyeken elásott ágyúkról, él az a hiedelem is, hogy a bécsi arzenálban s valamelyik oroszországi múzeumban még van Gábor Áron-ágyú: de tény, hogy az ország területéről még eddig egy sem volt ismeretes. Érthető tehát a nagy öröm, melyet a Kézdivásárhelyről jött hír országszerte, de különösen a székely nép közt keltett, hogy ott a „kapitányi szállás” udvarán elásva földmunka közben Gábor Áron-féle ágyút találtak.
A Székely Nemzeti Múzeum igazgatósága sietett, hogy még a helyszínén tanulmányozza az értékes ereklyét.
Augusztus 18-án du. 3 óra tájban a Rudolf Kórház udvarán, az épület utcai részének belső végétől 13 méter távolságra a Jakobovits József kolozsvári illetőségű vízvezeték-szerelő vezetése alatt dolgozó földmunkások (köztük Péntek Ferenc) bukkantak az ágyúra, melynek legmélyebb pontja a föld színe alatt 55 cm mélyen feküdt. Tekintve, hogy az udvart időközben még felöltötték, megállapítható, hogy az elrejtés idejében az ágyút alig 10 cm földréteg fedte.
Az elásás óta lefolyt 57 esztendő alatt a minden részében teljesen ép ágyút felületének minden pontján haragoszöld patina vonta be. A hengeres ágyúcső egész hossza 156 cm, űrmérete (kalibere) 90 mm. A cső elejétől mérve 3, 20, 67, 93, 124, 137 cm távolságra a cső egész hosszát 6 gyűrű díszíti, melyek közül az első, harmadik, negyedik és hatodik lapos, s mindkétfelől 3 mm széles másodgyűrűvel van övezve; a második és ötödik gyűrű hármasan osztva domború. A hatodik gyűrűt elöl három, hátul egy másodgyűrű övezi. Innen kúp alakban vékonyodik, s legvégén 10 cm átmérőjű gömbbé megy át. A cső vastagsága szájánál 14,5 az első gyűrűnél 22, az első és második gyűrű közt (hol legvékonyabb) 17 cm, a hatodik gyűrű átmérője 26 cm. A harmadik és negyedik gyűrű közt van alul az ágyúcső tengelye, melynek hossza 41 cm, átmérője 9 cm, a cső két oldalán kiálló része 14,5 cm. Súlya hozzávetőleges becslés szerint meghaladja a 400 kilogrammot. A cső felső részén, a tengely felett, a negyedik gyűrűhöz közelebb emelkedik ki az ágyúnak 22 mm vastagságú két füle. A cső elejétől 130 cm távolságra van felül a 20 mm átmérőjű gyújtólyuk. A cső egész hosszában alul és felül is jól látszik a forradás helye; különben felületének más részén is lehet érdes mezőket látni. Az üreg felülete szintén érdes. Az üreget nem fúrógéppel fúrták, hanem „öntötték”.
Éppen ez a körülmény, valamint a találás helye kétségtelenné teszi, hogy igazi Gábor Áron-ágyúval van dolgunk. De a valódiság mellett még ezeknél is lényegesebb bizonyítékok szólnak. Nagy Sándor tüzér főhadnagy és hadsegéd, később hidvégi református lelkész Bodola Lajos és Szabó Sámuel tüzér főhadnagyok szakértő és hiteles leírása után közli az ágyúöntés egész műveletét.*
Legnagyobb gondot okozott, hogy fúrógép nem lévén, az ágyút lyukasan kellett önteni. A forma két egymásra fektetett ládában agyagból volt mintázva. A forma közepén, éppen a tengelyben, agyaggal bekent, karvastagságú rudat nyújtottak végig, melyet öntéskor az olvadt érc körülfogott. Lényeges dolog volt, hogy a kalibernek megfelelő rúd pontosan centrális fekvésű legyen. Az ágyúcső szája felől a rudat könnyen megerősíthették; nehezebb feladat volt az ágyú feneke felől is megtámasztani. Beleerősítettek ezen a helyen a formába alulról egy villa vagy karikás végű vasdarabot, melynek nyele alul meg volt támasztva. „Arról lehet tehát pontosan megismerni Turóczy uramék minden ágyúját, hogy az ágyú feneke táján ezt a beleöntött vasdarabot meg lehet találni, mely letisztogatás után kívülről is jól látszott.” Kerestük tehát ezt a beleöntött vasdarabot. Az ágyúcső jobb oldalán, a végétől 28 cm távolságra meg is találtuk. A cső felületéből mintegy fél cm-re emelkedik ki, s a forradásos hely átmérője 24 mm.
A 48-as időkben a Székelyföldön katonás szellem hatotta át még a gyermekeket is. A kézdivásárhelyi serdülő gyermekek századokba voltak beosztva, felfegyverezve, s Turóczy által öntött kis ágyúkkal felszerelve. A szebeni fogságból Kézdivásárhelyre bevonuló Pap Mihály térparancsnokot a gyermekkatonák századokba sorakozva és tisztelegve fogadták, rendszeresen begyakorolt tüzérségük pedig üdvlövésekkel fejezte ki örömét. Egy ilyen gyermekágyút ajándékozott a Székely Nemzeti Múzeumnak Forró Móric pénztárnok (leltári száma 143/1880). A miniatűr öntvény mindenben egyezik a most talált ágyúcsővel. Hossza 25,6 cm, űrátmérője 20 mm. Hengeres felületéből szintén hat gyűrű emelkedik ki, s mindenik ugyanolyan díszítésű. Az ágyú tengelye, valamint két füle hasonlóan egyező. A második és harmadik gyűrű közt bevésve: 1849. Bal felől még az előbb említett forradásos hely is megtalálható.
Az ágyúcső 51,5 cm hosszú, 10,5 cm széles és elöl 7,5 cm vastag, megvasalt fából készült ágyútalpon (lafettán) nyugszik, 8 küllőjű két kereke 30 cm átmérőjű. A jobb tengelyt 2 cm széles vaslemez zárja le. A kerekek talpa 2 cm széles. Hozzátartozik még egy kétkerekű taliga (mozdony), melynek 8 küllőjű kerekei 24 cm átmérőjűek.
A lafetta és mozdony méretei alapján a nagy ágyúcső teljes felszerelését is könnyen lehet rekonstruálni.
A gyermekágyú és a most talált nagy ágyú ilyen meglepő teljes hasonlósága egy másik kétségtelen bizonyíték amellett, hogy a Kézdivásárhelyen talált ágyúcső a Gábor Áron ágyúi közül való.
Hasonlít az ágyúcső a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött Gábor Áron-féle pisztoly csövéhez is, melyet Gábor Áron maga készített, s melyet fogságában is megőrizve szintén Nagy Sándor ajándékozott a múzeumnak.
Gábor Áron 1849. június 14-én a hadügyminiszternek jelentést tesz a hadifelszerelésekről. Jelentésében megemlíti: „Munkán áll még 10 ágyú.” Valószínű, hogy a megtalált ágyúcső ezek egyike, mely felszerelve nem is volt. Remélhető, hogy legalább ezek közül még másokat is meg lehet találni.
Az ágyú első diadalútja Kossuth Lajos neve napján, augusztus 25-én megy végbe, mikor Kézdivásárhely lelkes közönsége a találás helyéről a városház tanácskozótermébe szállítja. Itt várja jövendő sorsát.*
1906