A Szeben megyei Szakadát településtörténetéről elég keveset tudunk, s azt sem írásbeli adatokból, hanem inkább a még ma is látható emlékekből, nyomokból.* Ha azt keressük, hogy a falualapítók miért telepedtek éppen e helyre, akkor azt elsősorban a kedvező védelmi helyzetével magyarázhatjuk meg. Hogy ezt a támpontot a régebbi népek is felismerték, azt több ókori lelet, de főképp egy római castrumnak a romja is bizonyítja, amelynek falai közé építették a 13. században a még ma is fennálló román stílű templomot.
Az is lehet, hogy a rómaiak előtt is élt e helyen kultúrnép, amelynek szintén volt itt erődítése. Római téglát (33 x 25,5 cm méretben és 5,6 cm vastagságban) többet is találtam a várfalak közelében. Lup Iordan pedig szántás közben a falu keleti határában római fegyverekre bukkant, amelyeket a szebeni múzeumokban helyeztek el. A Bruckenthal múzeumban még a következő, Szakadát határában talált régészeti leleteket őrzik: 1. szürkészöld szerpentinkőből faragott kőbalta-töredéket, 2. szürke mészkőből egy angyalt (Victoria) ábrázoló reliefet, 3. mozsár célját szolgáló töredéket. Hogy a vár csakugyan római castrum-e, és falai egyenes irányban, tehát négyszög alakban húzódnak-e a föld alatt vagy görbe, ovális alakban, azt megállapítanom ugyan nem sikerült, de tekintve a római leleteket és azt a körülményt, hogy a római út itt vezetett keresztül, s hogy e pont jó védelmi hely, elég biztosra vehetjük, hogy római várral van dolgunk. A várfalakat a 29-es, 31-es, 33-as, 37-es, 38-as és 317-es számú házak, illetve telkek alatt lehet észrevenni.
Körülbelül egy méterre a föld felszíne alatt, sőt állítólag a templom északi oldala felől is, a templomkertből délkeleti irányban alagút vezetett, amelynek végén egy bástya állott. Ennek az alagútnak kőfalait és mészkötéseit több helyen észre is vette néhány éber szemű lakos. Állítólag nyugati irányban is lett volna egy bástya, de a helyét nem tudták megmutatni. A templom északi oldalán találtak egy szűk, de mély üreget. Néhány év előtt vasrudat eresztettek belé, de azt elnyelte a mélység. E helyen sejtik az alagutat. Mindenesetre a várfalnak és az alapoknak romjai, valamint az egész őskori telep s az ott elrejtett leletek megérdemlik, hogy egyszer szakszerű ásatást folytassanak, amely nemcsak erre a községre és múltjára, hanem az egész Vöröstoronyi-szorosra és az Olt folyónak akkori védelmi rendszerére világosságot vetítene.
A községben három templom van, amelyek közül a magyar evangélikusoké a legrégibb (13. század), és művészettörténetileg is a legértékesebb. Kápolna nincs, csak a falun kívül egy dombon látszanak egy régi remetelak romjai.
A lakosság a templom múltjáról igen keveset tud, feljegyzések is alig vannak. Szájhagyomány szerint a templomot a helyén állott vár köveiből építették fel. Állítólag egy időszakban kényszerűségből szalmával volt fedve, és mennyezete gerendás volt. Azt is mondogatják, hogy a templomot földrengés, máskor égések rongálták meg, s így hosszabb időre hasznavehetetlenné vált, amikor aztán kecskéket is őriztek falai között. Valószínű, hogy ezek a rongálások a török-tatár pusztításoknak voltak következményei, amikor a lakosság is megfogyatkozván, a régi díszes és nagy háromhajós templomot ideiglenes tetőzettel látták el.
Szájhagyomány szerint a templom és torony faragott köveit a szomszédos veresmartiak egyszer elhordták, de csak félútig vihették el, mert egy szebeni úr tudomást vevén erről, eltiltotta őket a továbbviteltől, s így a köveket letették az út felén a Szakadát és Hortobágy falva közti Kazák-tetőn a három kereszt mellett. A köveket már befödte a föld, de azért a kőrakás nyoma látszik. Mások szerint a veresmartiak a kövek egy részét hazavitték falujukba, ahol ezeket beépítették házaikba, sőt a templomba is.
A nép képzelőerejét nagyon foglalkoztatja templomának múltja, s az egyes érdekes részletek feltárásától régi titkok napfényre kerülését, esetleg elrejtett kincsek megtalálását reméli. E felfogáshoz sokban hozzájárult, hogy már több szakember járt a faluban, aki a templomot alaposan megvizsgálta, lerajzolta és némely helyen meg is kopogtatta. Pontosan tudják azok neveit és ottlétük időpontját is.
A templom egyike azoknak a nagyméretű, 13. századbeli román stílű templomoknak, amelyeket e vidéken elég gyakran találni. Így a közelben levő feleki, holcmányi és alcinai templomok feltűnő hasonlóságot mutatnak a szakadátival, főként a román stílű háromhajós alaprajzot, a tornyot és a torony alatti kapu oszlopos, díszesen faragott kőkeretét illetőleg. Leginkább a feleki templom hasonlít a szakadátira, úgyhogy bizonyosra lehet venni nemcsak az építkezési idő, hanem az építőmester azonosságát is.
Eredeti román stílű része sok van e templomnak. Így a szentély és középhajó falai, a torony fala, a torony alatti bejárat gazdag kőfaragása és egyes oszloppárkányok. Körülbelül a 15. században csúcsíves stílusban átformálták az ablakokat, és azok között támpilléreket helyeztek el kívülről.
A templom külseje eléggé repedezett és elhanyagolt állapotban van. Déli oldalán a torony mellett, a 2. és 3. oszlop között két 1,90 méter magas kőoszlop van befalazva. Azt beszélik, hogy e helyen lejárat vezet a templom alá. A szentélyből nagy ablak alatt pedig egy megrongált félköríves ajtókeret kőfaragványa látható, de az ajtó maga befalazott.
Legszebb része a templomnak a nyugati, torony alatti, kőből kifaragott ajtóbejárata. Ez eredeti román stílű állapotában maradt meg. Három hasábszerű pillér közé helyezett két kerek oszlop tagolja az ajtó mindkét oldalán. A díszesen faragott oszlopfejek erősen megrongáltak. A kerek oszlopok feje fantasztikus emberi és állati, főként madár(griff) alakokat ábrázol, míg a négyszögletű pillérfejek dísze sokágú hegyes levélminta. A díszes oszlopfejek fölötti párkányon két-két angyalalak nyugszik. Az alakok nagyon kopottak, és a többszöri mészréteg is eltorzította őket. Az ember órákig el tudja nézni a kőfaragásokat, mert kíváncsian keresi a formák, az alakok megfejtését, de sajnos minden homályban van, csupán egy madárnak félig ép alakja vehető ki elég jól. Főleg az idő rongálta e faragásokat, mert alig száz éve rakhatták csak föléje a mai tetőt, de a szándékos emberi vandalizmus végezte a fő pusztítást. Érdemes lenne itt a mészréteget szakszerűen lekaparni, hogy a kőfaragás részletei jobban kivehetők legyenek. 1790-ben építették át a templom nagy részét barokk stílben. A 19. század végén is elég nagyszabású javítások történtek, amelyek általában megbontják a templom eredeti stílusát, de azért a templom régi jellegét eléggé megőrizte.
A tornyot 1892-ben a Gustav Adolf evangélikus szász egyesület anyagi támogatásával hozták rendbe. Egy 1870-ből való feljegyzés szerint a templom falán egy régi évszám volt, de bemeszelték.
A torony feljárata az északi oldalról vezet fel, magában a vastag toronyfalban, de a régi feljárat jó része be van falazva. A torony mai mérete a templomhoz viszonyítva igen alacsonynak, tömzsinek hat, s különösen, ha a régi háromhajós templomhoz odaképzeljük az alacsony tornyot, mindjárt keresni kezdjük ennek az aránytalanságnak az okát. És meg is találjuk, ha a torony belsejében fent tovább kutatunk. A fal felső, befejező része, amelyre a toronysisakot felrakták, szokatlanul egyenlőtlen, nem vízszintes. A mai toronyablak fölött 1–2 méterrel látható a régi, rendes ablakoknak befalazott mélyedése, de még a régi legfelső emelet padlógerendáinak a falban hagyott helye is fellelhető, amennyiben a szemben levő két falban 3–3 lyuk van. E felett láthatók még a részint csak kívülről befalazott régi világítórések is. A torony tehát jóval magasabb lehetett.
Toronyórának nyoma sem látszik, pedig egyesek szerint volt. A háború előtt Szakadátnak három harangja volt, de kettőből ágyút öntöttek. Ma két harangja van a templomnak. Egyik 1828-ból, a másik 1800-ból való.
A templom fala nagyrészt az eredeti 13. századbeli fal. A szentélyzáródás a régi félköríves alakban maradt meg, úgyszintén e korból valónak látszik a diadalívnek a szószék feletti pillére és annak párkánya is. Ennek bizonysága a padláson is látható, ahol a mai diadalívtől keletre, körülbelül 60 centiméterre, a réginek a nyomai ott vannak még mindkét oldalon. A hajó mai barokk dongaboltozata felett a padláson megtalálhatjuk a régi hajó falának körülbelül egy-másfél méteres bevakolt és bemeszelt részét, ami azt bizonyítja, hogy a hajó valamikor, valószínűleg a reneszánsz lapos mennyezet idején, magasabb lehetett. A hajó keleti, háromszög alakú oromfala és a szentély feletti oldalfala vakolatlan tégla, ami a padláson látható. A téglák mérete 4 x 13 x 18 centiméter, tehát körülbelül a gótikus korból valók.
Az ablakok mind csúcsívesek, s régi hatszögletes üvegecskékből vannak hiányosan összerakva. A mellékhajók árkádos pillérei román kori emlékek, és kívül, ha töredezve is, de jól láthatók kőpárkányukkal együtt.
Az oltár barokk stílű, kétoldalt két-két oszloppal, amelyek között Szent Pál és Szent Péter színes faszobrai állanak. Az oltár közepén egy nagyméretű, vászonra festett barokkos olajfestmény van: Krisztust ábrázolja a kereszten, alatta Mária és János apostol. A kép művészi kéz munkájára vall.
Az orgona a 19. század első éveiből való, egyszerű, rokokószerű faragványokkal. Az orgonás háttal ül a híveknek. A kórus U alakban fogja körül a templom nyugati részét, oldalán kazettaszerű deszkázat van, amelyeken régi festés nyoma látható.
A szószék kőépítmény, csak felső párkánya van tölgyfából. A szószék sisakja egyszerű fenyőfából faragott, illetve fűrészelt, és színesen festett népies munka, a következő felirattal: „Zum Andenken verehret von Michael und Elisabetha Krauss. 1708” (Krauss Michael valószínűleg papja vagy tanítója lehetett a községnek).
Van a templomban egy szép, díszes, festett padocska, továbbá néhány régebbi rendes pad s egy lelkészi pad, ezek 1816-ból valók. Koszorúba festett virágdísz van rajtuk. A többi pad és a templom belső bútorzata eléggé egyszerű és toldozott-foldozott, de még a dísznek szánt és a mennyezet felől lelógó zászlók sem teszik barátságosabbá a fehérre meszelt templom belsejének rideg hangulatát.
Ha települési szempontból vizsgáljuk meg a falu belsőségét, két érdekes megfigyelést tehetünk. Az egyik, hogy a falu tulajdonképpen két hosszú főutcából áll, amelyek egymással T alakban épp az evangélikus templomnál találkoznak, s így ez kellett az alapításkor a falu magja, közepe legyen. A másik megfigyelés, hogy a központi részeken a telkek és utcák elrendeződése inkább a soros falu rendszerét mutatja, míg a szélek egy csoportos falu képét adják. A falu ősi települési helye tehát az Olt árterülete fölé emelkedő sima és vízszintes terep (tengerszint fölötti magassága 390 méter), keskeny szalagtelkekkel, ahol az épületek a teleknek csak egyik oldalán férnek el egymás folytatásában.
Szakadáton a templom körül nincsen a szász településeknél látható nagy piactér, de mellette mégis mindkét utca az útkereszteződésnél kellőleg kiszélesedik. A kelet-nyugati főútra merőleges és az Oltra kifutó utca valószínűleg a templomnak ilyen elhelyezése miatt létesült, vagy azért, mert vele az Olt felől jövő ellenséggel szemben különleges erősítést kapott a falu. Így keletkezett a már említett T alak.
A község belsősége öt részre oszlik: 1. északi rész: Gyérgyéla, 2. déli rész: Rogoz+, 3. keleti rész: Felsővég, 4. Alsóvég, 5. Közép vagy Faluközepe. A magyarság egy tömbben lakik a falu régi és mai földrajzi középpontján, az ősi evangélikus templom körül.
A székelyföldi „szeg” elnevezést itt nem ismerik, de a „tized” jelölést igen. A magyarok magukat két tizedre osztják – az utcának templom felőli oldala a Felső-tized, míg a túlsó oldala az Alsó-tized.
1940
Szakadát címere 1577-ből
