Tyrtaeus harci dala

 

Rajta, ki Héraklész fia, most úsz! úsz! álljon a síkra!
 Fáradt már a török, angyala hogy ne legyen!
Nem bántott titeket, – mily bántalom! Itt a boszú most.
 Hapták! Tölts! Célozz… Ott Marathon, marakodj!
Miltiadész árnyéka veled! Szalámisz alejkum!
 És Themiszkotelész Thémisze lássa jogod.
Rajta tehát, Danaosz fia, szájt hisz tátani jól tudsz,
 Táts hát, táts már szájt, s kapd be a vén törököt.
Tárj zsebet is, dugd zsebre ha pár para nála vagyon még;
 Hogyha parányi a díj, – kétszer is annyi a dics.
Ám ha arany lírát lelsz még (heuréka!) zsebében,
 Légy lyrikus, bár hős épikus ízü nagyon.
Nem félsz, hérosz, úgy-é. Reterál már, látod, a turkus,
 Kisebb gondja nagyobb, mint a te hősi csatád.
Első ember e föld kerekén volt Alkibiádám
 Most első lehet itt bármelyitek, fiaim.
Föl hát, itt a határ! Toppanj bé! Pasamadiner!
 Hős agamemnoni kéz verje le Memnon agát!
Légy bika, légy ökör és véled szökik el – Zeüsz úgyse! –
 Szép Európa, mivel nála ki győz? az ökör.

 

(1878)




Hátra Kezdőlap Előre