Csokonai Vitéz Mihály
Lillám barna szépem
Ébredj, itt vagyok!
Phöbus már az égen
Fényesen ragyog.
Boreas elült már,
Kikelet van, ím
Már a ménta künn vár
Meg a kankalin;
Illatoznak cserjek árnyán
Szende violák,
Cifra pillék tükör szárnyán
Csillog száz virág;
Hűs Zephirek lengnek,
Medicina nincs
Több ilyen a mellnek…
Jer ki drága kincs!
Künn szánt jó ekével
Már a víg paraszt,
Csengő énekével
Nem zeng ma panaszt,
Hófehér hat ökre
Lassan lépeget
S míg ő néz a rögre
Haj! ki integet?
Póri Daphne; – szép szemében
Kupidó kacag,
Lelkük boldog érzetében
Együtt szántanak.
Most jerünk ki Lilla,
Kulacsom velem,
Most zengjen a trilla…
Ó boldog jelen?
(1892)
