Berzsenyi Dániel

Harmatos fűben, buja pázsit alján
Tempe völgyénél ragyogóbb virányon,
Porló ősöktül örökölt mezőkön
 Hajtom ekémet.
Keblem oly nyugodt, hisz elérte célját;
Béke, boldogság mosolyognak énrám;
Nem cserélnék most, az olymplakókkal:
 Élvezem éltem'!
Házi tűzhelyem ragyogó sugára
Napnál fényesebb, 's szelídebb a holdnál;
'S Daphne csókjától, ha megittasúlok,
 Sors, kikacaglak.
Villogó élű vasa jó ekémnek
Lám mi fürgén túr a kövér talajban,
Három pár ökröm van eléje fogva
 'S rázza kolompját.
Hangosan dobban szívem ím egyszerre
És ekém szarvát a kezem kiejti;
Édes csókú ajk tapad ajkaimra:
 Daphne ölelt át.
Csöndesen, loppal beköszönt az alkony
Daphne karjával levon a zöld pástra,
Lúna halványan mosolyog reánk le:
 Boldogok éje!

 

(1892)




Hátra Kezdőlap Előre