Tűz a nap a rétre, fénye szinte bántó |
Tereli hat ökrét „csálé-hajsz!” a szántó, |
A zsíros ugarban hasad a barázda, |
Az egykedvű szántó ösztökéjét rázza. |
|
De közeleg ímé hű hitvesi társa, |
Hej nincs is az esze többé a szántásra, |
Egykedvű orcáját enyhe fénybe kapja |
Nyájas sugarával az örömnek napja. |
|
Szerető ölében ott van kis magzatja, |
Szakasztottan olyan mint az édesapja; |
S míg ezek a csókkal egymást szinte marják, |
A hű asszony tartja az ekének szarvát. |
|
|
|