Állok a Kristóf-térnek sarkán, |
Ó renyhe, buta fecsegők ti, |
|
Lelkem kiröppen a mezőre, |
Hol szép verőfény mosolyog, |
Hol, érintetlen a romlástól, |
Szüzek, legények boldogok. |
|
Irigyellek, paraszt legény, te, |
Míg kedvesed vidám mosollyal |
Köszöntve szökdösik feléd. |
|
E csevegő nép kacag rajtad – |
Állok a Kristóf-térnek sarkán, |
|
|
|