A vadász ül hosszú méla lesbe – |
S szép leányt ejt tőrbe, nem vadat. |
Ősz apjával néki szép Ilonka, |
Még az este, vacsorát adat. |
|
Iddogálnak ott Mátyás királyra |
„Addig éljen míg a honnak él!” |
Szép Ilonka bújával bajával, |
Ott marad – az ifjú útra kél. |
|
Ősz Peterdi s lánya megy Budára, |
Ilka szeme sírástól veres – |
S ó malheur! hogy maga a király az, |
Kit e kettő sürgősen keres. |
|
Haza mennek Vértes vadonába: |
Király ellen kár a kereset… |
A király jő – áll a puszta házba': |
Ők meghaltak, – szomorú eset. |
|
|
|