Vörösmarty Mihály
  Szép Ilonka

 

A vadász ül hosszú méla lesbe –
S szép leányt ejt tőrbe, nem vadat.
Ősz apjával néki szép Ilonka,
Még az este, vacsorát adat.
Iddogálnak ott Mátyás királyra
„Addig éljen míg a honnak él!”
Szép Ilonka bújával bajával,
Ott marad – az ifjú útra kél.
Ősz Peterdi s lánya megy Budára,
Ilka szeme sírástól veres –
S ó malheur! hogy maga a király az,
Kit e kettő sürgősen keres.
Haza mennek Vértes vadonába:
Király ellen kár a kereset…
A király jő – áll a puszta házba':
Ők meghaltak, – szomorú eset.

 

(1888)




Hátra Kezdőlap Előre