Gróf Gvadányi József
 [A peleskei nótárius utazása]+

 

Gróf Gvadányi József, lovas generális,
 Ő ünnepségére, amely jubiláris,
 föltámadt s Peleske Nótáriusát is
mulatságra hozza Pestre, amely már is
 világvárossá lett, – valóságos Páris!

 

*

 

Százados síromból fölvertek dicsversek,
Jó Peleskeimmel elindulok Pestnek,
Szent István ünnepén megtekintem eztet,
Város virágzásán mulatok keveset.
Pestből Budapestté föl is gyarapodott,
Terézia város népes lőn és Lipót.
Új magyar Nemzettség fölös számmal van ott,
Németül nyomják ki magokat mind azok.
Francz s német stukkókat magyar Diátromban,
Fölkelt Nemességet látom Orfeumban.
Honnyi Követjeink üléseznek Koczban,*
Posonyi Dieta tart éjtszaka ottan.
Operában ugrós Lánykák gyűlnek öszve,
Melegségben Tántznak ők neki vetközve.
Népnek Színházában tsattog Operette,
Tetőtűl talpiglan dallásnak gyürközve.
Téjjel mézzel folyó Kanahánban nyeltem
Vízi vezetéket, mellyel is beteltem.
Traktéjokban* német Spajzcédulát ettem,
„Bitte csalni!” Kellner így biztatott engem.
Hát még Tűzkárosult ünnep Stattwaldliba!
Szépség Concursuson a sok mellyes Liba,
Kötélhúzó Tótok, azután pedig a:
„Gazdáját, vagy májat szereti-e Kutya?”
Honni Asszonyságok hat ökrös szekéren,
Hordárok „Segítség”! ordítva serényen.
Sütése ökörnek nyárson és egészben,
Lutris ez-is Golyó repülése Égben.
Oh mely nagy csődülés, Nótárus barátom,
Nagy dobot üt Pisti Grófom s Atzél Báróm!
Túlteszünk így Páris, London, Koppenhágon,
Párja Budapestnek nincsen a világon!
Száz esztendők múlva ébrednem nem káros!
A Jelen a Múlttal bizony nem határos.
Ím Budapest helyén látok Világvárost, –
Lefekszem és föl se támadandok már most!

 

(1887)




Hátra Kezdőlap Előre