S körültekint röndélvezőn |
András biz ő, a röndvitéz, |
Poszkiszlit* most nem űzi vész, |
|
De hordár jő s pihegve szól: |
András úr azt se kérdi: hol? |
A bölcs ott gyorsan félre áll…” |
|
Más hírnök is jő csakhamar |
Előlük, mint lehet, térj!” |
„Azoknak nincsen dóga más, |
Én itt lesem: gyün-é Mamács?”* |
|
Szomjazza sok gonosz szív; |
Minden suszterpub tégedet |
Csak András bácsinak hív.” |
„Hadd járjon el bármennyi száj, |
De röndnek lönnyi csak muszáj!” |
|
S amint ott áll s mindent lenéz |
Bicegve jő egy vak zenész, |
S kiált: „Oda vagyok, oda! |
Mindig nyomomban! András!” |
|
„Vak kódis? Tyű! Öreg hiba.” |
„Aló mars, bé a dutyiba” – |
Gallért ragad, üstökbe kap, |
Tuszkolja, rúgja éj és nap |
S míg „bent” nincs, nincs nyugalma. |
|
|
|