Szász Károly: Ékszerkereszt
Mihelyt Világ
Mi helyt Sem ád
A kérelem
Miatt nekem
S ha keblemen kINRI
Oly hidegen;
Szent kebleden
Hitem lelem.
Ha a
Világ Szava
Nem ád
Remélt
Reményt
S amit
A hit
Kívánt
S kivált
Irigy
Imígy
Kiált
Feléd
Hivéd
A hírt
Tiéd
A sír:
Szent fád
Ad át
Reményt
Szerényt
Csak kérd
A bért
Jóért
Szívért
A szent kereszt
El nem ereszt
Barát
Arád
Ha roskadasz
Erős fa az
Annyit
Mint mily
Világ Barát
Olyat
E szent
Nem ád
Fa-ág
Ha szenvedsz
Ha sülyedél
Nem a világ
Kínok alatt
Gyógyír leszesz
Enyhet, segélyt
Olajfa-ág
E szent fa ad.
Ha meghalál
Ha elbukál
Ha meghalál
Bűnöd miatt
Föléltete
Sorsod miatt,
Ő el nem áll,
A bús halál
Sírodra áll,
Midőn sirat,
Víg élete
Mint áhítat,
És vétkedért
Ad szíve vért
És eszedért
Ad égi bért.
Ne vond le róla soha szemedet,
E fa a hit, remény s a szeretet.
