Alice
A kosztos asszony francia frajla, |
| Víg, fürge, remek lény, mint a kecske |
Monyblánk tetején. Egyik szeme kajla. |
| Ha látom, eszembe jut Derecske! |
Minap így dalolt, míg engem mart a bú: |
„Szé Deprecíner! Kel ázs awe wú?” |
|
Azóta fújja s mind ezzel ijeszt, |
| Hozzá tevén: „fan-e zúrnak papája?” |
Kecsesen, finoman, ezt fújja, csak ezt, |
| Némán is ezt mennydörgi szája, |
Estende kivált, míg zeng Monyblánkon a mmhú: |
„Szé Debrecíner! Kel ázs awe wú?” |
|
Csak játszik, játszik vélem e húri, |
| Míg bennem reszket a szív is; |
No de lesz még papsajt, várj Romadúri, |
| Pappá tesz vas-nyakú cívis. |
Akkor lehetek kedvemre szomorú, |
S nem kérdi senki: „Kell ázs awe wú?” |
|
|
Kálomista Áve
(Esti harangozáskor.)
|