Endrődi Sándor
*
A ködhabon habzsolva loccsan
Kék holdsugár lehellete,
Bús hableány köhinti ottan
Dics-nevedet, Petőfi te!
S én állok ottan, meghatottan,
S a hablány csak fered, fered, –
Bús szobrod nézve, lantom csobban,
S kezemben lágyan megmered!
(1882)
